Beteszi? Nem teszi be. Ne, be fogja tenni. Atyaisten ... betette.

A sötét kis pincehelyiségben nagyjából egy tucat ember figyelte, ahogy a műtőasztalon fekvő, meztelen ötvenes úrnak húszcentis acélpálcát tol a húgycsövébe a partnernője. A férfi közben nyugodtan arról magyarázott, hogy ez most kicsit kellemetlen, de ha leér, akkor a vége majd masszírozza a prosztatát, és az jó lesz. A háttérben egy embernagyságú, szíjakkal ellátott vallatókereszt mellett a kis asztalon további kínzóeszközök vártak a sorukra. Gyanakodva néztem körbe, hogy a többiek észrevették-e, hogy engem már kivert a jeges rémület, és legszívesebben elszaladnék.

Többen technikai jellegű kérdéseket tettek fel az előadónak, én viszont nem tudtam igazán figyelni: csak az járt a fejemben, hogy milyen iszonyatos lenne, ha engem kínoznának, és inkább addig kéne mentenem a fontos szerveimet, amíg valakinek esetleg eszébe nem jut, hogy rajtam is kipróbáljanak pár fémszerszámot. Amikor az asszisztensnő hirtelen áramot vezetett a fémrúdba, akkor én is feljajdultam, mert egyszerűen átéli ilyenkor az ember mások szenvedéseit is. Akkor is, ha tudtam, hogy valakinek ez a hobbija. 

A herék körüli „tüzes játék” előtt viszont már ténylegesen elmenekültem, bármi is az, nekem már túl erős lett volna. Utoljára azt hallottam a végig higgadt előadónktól, hogy kicsit nehezen lehetett tisztaszeszt kapni Magyarországon. Akkor még nem is sejtettem, hogy közel sem ez lesz a legdurvább sztori az eseményen.

Homályban lévő közösség

A hétvégi II. Magyar BDSM (~ kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus) konferencia azért tűnt igazán érdekesnek, mert ez a szubkultúra eddig elég zárt volt Magyarországon. Ciki is, nem reklámozzák az emberek, ha hétvégén elfenekelik őket, netán ők kötöznek ki valakit latexmaszkban. Egy rokonom egyetem alatt dolgozott szexshopban, ahonnan állítása szerint több országosan ismert politikus szerzett be eszközöket. Nekik a karrierjük végét jelentené most is, ha kiderülne, hogy néha esetleg egy domina elszorítja a péniszüket valami vassal.

Miért ne eshetne jól valakinek az, ha fejen állva kitépkedi az orrszőrét, miközben valaki hárfán pengeti mellette a Kacsamesék főcímdalát űrruhában? A rómaiak még a szopást is különösen undorítónak tartották, de még híresebb, ahogy Chaplinnek is felrótták, hogy különösen beteges perverziót, orális szexet kért a feleségétől.

Valamilyen szintű szadizmus-mazochizmus, uralkodási vagy alávetettségi tapasztalat iránti igény pedig mindenkiben van, talán azért is nézünk mondjuk horrorfilmet vagy olvasunk szomorú könyveket. De még a BDSM-ként egyáltalán nem elfogadható A szürke 50 árnyalatának világsikere is kapcsolódó, azt biztosan jelzi, hogy eszméletlenül sok embernek vonzó az ilyesmiről való fantáziálás. A rengeteg szexbolt, és az ott kapható furcsa holmik garmadája is arra enged következtetni, hogy jelentős lehet a kereslet a speciálisabb szexuális fantáziák megélésére.

Szóval miközben a nagykörúti pincerendszer felé tartottam, az járt a fejemben, hogy titokban lehet, hogy egész mainstream ez az egész uralkodó-alávetett felállás, felvállalni viszont biztosan nem az. Nem voltam még ilyesmin, de hollywoodi filmek alapján úgy képzeltem, hogy majd extrém bőrszerkós arcok fognak koktélozni a félhomályban, miközben villognak a fények, sötétebb indusztriális zene szól, és esetleg valamelyik sarokban valakit pórázon vezetnek vagy csizmákat nyalogat.

Ehhez képest vasárnap délután nagyjából 30-40-en lehettek lenn, idősebbek, fiatalok, párok, egyedülállóak vegyesen, teljesen hétköznapi kinézetben, meg nem mondanánk senkiről, hogy esetleg szakértő módon tudnának deresre húzni. Sötét volt, zene nem, az emberek kisebb csoportokban beszélgettek, inni nem láttam senkit. A szervezők szerint a legnagyobb bulik már az előző napokban lementek, előző este például legalább 150-en buliztak, de azért még lesz érdekes tartalom bőven. Pont akkor kezdődik pár workshop, azokat megnézhetem, csak az egyik lehet, hogy egy kicsit erős lesz.

Tényleg profi kínzómesterek

Nem mondhatom, hogy nem szóltak, de a cikk elején említett farokkínzó szekció tényleg sok volt, úgyhogy onnét nagy levegőket véve hamar átnéztem a legtávolabbi pontra, egy ScarlettFoxx művésznevű amerikai lány „érzelmi szadizmus” munkacsoportjába.

Ez elég biztonságosnak tűnt: a legtöbb indexes újságírót viszonylag rendszeresen próbálják befenyíteni politikusok, bűnözők, jogászok, őrültek vagy fanatikusok, szóval ilyesmivel próbálkozhat bátran, csak nem fog felzaklatni. Most már tudom, hogy alulművelt vagyok kínzásból, a nemzetközi élvonal profijai nem összemérhetőek az erőszakosabb félnótásokkal.

ScarletFoxx előadása közben egyébként a szomszéd teremből átszűrődött a fenekelés nagyasszonyának bemutatója, aki kifejezetten idős férfipartnerén prezentálta a tudományát. Szóval Scarlettfoxx magát nagyon nagy szadistának mondta, legfőbb sztorija egy nyílt érzelmi szadista előadásuk körül forgott, amire egy hetet készült a régi barátjával. Megpróbálták feltérképezni az összes valós félelmét, vágyait és szorongásait.

Illetve, hogy mi az, ami szintén zavarja, de elfogadhatatlan neki, és biztosan ki kell hagyni, ilyen volt például az üvöltözés (a szomszédból közben ütemes csapkodás, nyögés és egy beszólás:„nem, nem, nincs még kész”). De a totális hatáshoz kellett testi fenyítés is, ugyanis nagyon félt a tűktől és az áramütéstől (puff-puff-slatty...„ha a bőr nedves, akkor másképp kell”).

A részleteket átugorva: a végén, amikor már bőven lealázták, 17 tű ált ki belőle, vérzett, összetört, sokkolóval is megrázták, akkor még bejelentkezett élőben egy számára fontos ember, aki még külön elmondta alaposan, hogy az egész élete és munkája egy minden szempontból szánalmas szar („jajj, jajj – oh igen, a körmökkel vigyázzunk”). A közönség is sírt, ő is sírt, szerinte gyönyörű katarzis volt, bár három hétig nem volt képes szóba állni utána a barátjával, napokig senkivel.

Átnéztem még a vidám fenekelős nénihez is, de már véget ért az akció, és inkább ott is technológiai dolgokról beszélgettek. Ahogy például öregszik az ember, úgy bír kevesebbet a teste, de az erő helyét átveszi a technika, és jobban is tudják az érintettek, hogy egészen pontosan mit szeretnének. Vagy például még a fenekelésnél is nagyon kell vigyázni, ha ötvenszer megütnek ugyanott, az nem vicc. Végül még hozzátette, hogy ahhoz, hogy igazi perverz legyen valaki, érdemes beletanulnia több alműfajba is, úgy alakulhat ki az igazi stílusa.

Nagy felelősség, nagy a kockázat is

Alapjáraton mégis az jött le, hogy ez a BDSM egyáltalán nem egy döntően technikai hobbi. Illetve minél nagyobb a résztvevők ön- és emberismerete, annál kisebbek a kockázatok, de még akkor sem elhanyagolhatóak, sőt.

A beleegyezés ilyen veszélyes játékokba optimális esetben messze nem egy igen-nem típusú szerződés a betegségek felsorolásával, és valami biztonsági jelszóval. Hanem a másik alapos feltérképezése utáni részletesen megbeszélt szerepjátékszerű dolog, ahol az érdeklődők lehetnek unikornisok vagy lábtörlők, intorvertáltak vagy extrovertáltak. A technológiai biztonság is fontos persze, például hogy tiszta dolgokat tegyenek egymásba, vagy hogy gyakorlottan értsék, hogy mi hogy fog működni, és úgy is történjen. De ez biztosan könnyebben megtanulható.

A kockázatokért cserébe azt ígéri, hogy olyasmi felszabadulást, boldogságérzetet ad, mint amikor hosszútávfutók széthajtják magukat, és hullámhegyekben elönti őket az endorfin, az adrenalin, ilyesmi.

Master Dart amerikai kötözőmaestro még kiemelte a szükséges az utógondozást is, ami a domináns és az alárendelt félnek is szükséges. Ilyenkor megnyugtatják egymást, hogy ez játék volt, szeretik egymást igazából. Ölelgetés, simogatás, megbocsátás, ha volt valami hiba, takaró, masszázs, tea, csoki, hasonlók kellenek az elmondások szerint rövidtávon, hogy a jó érzés megmaradjon.

Scarletfoxx is beszélt arról, hogy bizalommal, kommunikációval és alapos utógondozással még a súlyos lelki traumának tűnő eseményekből is teljesebb emberként jönnek ki. Mivel csak fájdalmat akarnak okozni az örömért, nem bántani egy másik embert. Itt egy kicsit nehezebben értettem a pontos határokat, de mondjuk én meg is kímélném magam minden ilyen büntetéstől, ha egy mód van rá.

Sokan titkolhatják

Risley Addix, a magyar főszervező szerint 400-500 aktív magyar BDSM -es ember van az országban. De valószínűleg sokkal többen vannak titokban, vagy olyanok, akik profi dominákhoz járnak pénzért. Sokan félnek bevallani a párjuknak is, ha ilyen vágyaik vannak. Pedig az ilyen elfojtott vágyak a kapcsolatot is kikezdhetik éppenséggel, ezek ugyanis nem múlnak el szerinte.

Mások pedig attól tartanak, hogy lenézik, leszólják majd őket, korábban ugyanis betegségnek tartották mindezt. Volt olyan nő, aki attól félt, hogy az ismerősei fogják megverni, ha esetleg kiderül, hogy ez érdekli. Más hangsúlyozottan csak beszélgetni jött el egy buliba, de fél óra múlva már valaki pórázon vezette, az is furcsa volt. Van egyébként állítólag heteromonogám keresztény BDSM is, sőt konzervatív keresztény BDSM is, ahol nem lehet a férfi alárendelt.

A komplett őrülteket ők is szűrik, ha valaki nem tartja be a szabályokat, az egyszerűen veszélyes. Ahogy a maradandó sérüléseket sem tartják elfogadhatónak, ha valaki ezt szeretné, akkor sem. De pont ezért szerveznek közösséget, mivel ez tudja igazán megvédeni a tagokat, ez nyújt teljesebb biztonságot bulikon vagy információkat a hasonló érdeklődésű új emberekről. Mondjuk eleve minősített hülyeségnek is hangzik valami rövidebb ismeretség után felhívni valakit az ember lakására, hogy legyen szíves gúzsba kötni.

Mindesetre Addix azért szervezi a konferenciát, hogy közösség a külföldi „edzőktől” minél több lelki és technikai tudást tudjon átvenni. Azt is szeretnék, hogy legyen magyar szakirodalom, és érdemi kutatások a hazai BDSM-ről. Azt ugyanis inkább a tudatlanság számlájára írják, hogy sokan leszólják őket, vagy ha butaságokat terjesztenek róluk egyes önjelölt szakértők. Ha pedig valaki ilyesmi játékfilmet keres, akkor inkább a Duke of Burgundy-t vagy az R100-at ajánlja a félrevezető szürke árnyalatai helyett.

Az biztos, hogy az érdeklődőknek először érdemes tanulniuk, és utána bűvészkedniük a különböző holmikkal, játékokkal. Annyira ugyanis tényleg veszélyes mindez, hogy egyedül könnyen tönkrevághatja magát vagy egyes szerveit a túl vakmerő felfedező.