Árpád
-1 °C
9 °C

Nőuralom a kősivatagban

2005.09.10. 22:34
Az acoma rezervátum Albuquerque-től nyugatra az első indián terület. Az útikönyv azt írja, érdemes elmenni, egyrészt mert ott van a világ teteje, másrészt mert arrafelé most is dúl a nőuralom. Ez elegendő ígéret, hatvan mérföld autózás után megérkezünk a kősivatagon keresztül az Acoma Nemzeti Parkba, itt áll egy kilencven méter magas szikla tetején a Sky City. Egy Új-Mexikó-i pueblo indián rezervátumban jártunk.

Az acoma turistaközpont légkondicionált bádogdoboz a sivatag közepén, büfével, hűtőmágnes-árusító részleggel és különböző életkorú női dolgozókkal. Másfél óránként indul a busz a világ tetejére, ahová a belépő tíz dollár, a fotóengedély további öt. Felszállás után apró termetű idegenvezetőnk, Dale Sanchez azonnal mesélni kezd. A mesára (a lapos tetejű sziklára) vezető út egy John Wayne-westernnek köszönhető. A hollywoodi stáb a forgatás miatt építtette a mesa oldalába az aszfalt utat, ami a víz és áram nélküli településre vezet.

Dale nem erőltetett, nem mond sokat, sem keveset, viszont nagyon vicces. Azt még a komoly ismertető résznél magyarázza el, hogy az acomák a turistákból élnek, úgyhogy nyugodtan adjunk neki borravalót a túra végén, és nyugodtan vásároljunk jó sokat a falusi kézművesek portékájából. A komoly részhez tartozik az is, hogy ne fényképezzük a helyieket és a temetőt, a csoporttól ne váljon le senki, mert a magas sziklán könnyen megcsúszhat. A nem komoly részhez pedig az, hogy aki nagyon siet lefelé, a tízperces utat fél alatt is megteheti, ha kiáll a szikla szélére és ugrik egy nagyot.

A legkisebb lány örököl

Sky Cityben kétszintes vályogházak sorakoznak földutak mentén, 38 fok van és a tálakat, nyakékeket, vagy almáspitét árusító idős hölgyeken kívül nem látunk embereket. Minden nap tíz és négy óra között szerveznek turistacsoportokat a városba, addig a helyiek a házban hűsölnek. Az árusok sem itt élnek, csak feljárnak a pénzszerzés reményében.

Dale kedvenc témája a közösség társadalmi felépítése, az acomáknál ugyanis a nő az úr, az úgynevezett nőági leszármazás még ma is létezik. Ráadásul a várttal ellentétben nem a család legidősebb, hanem a legfiatalabb lánya örököl mindent. A mai indián rezervátumok autonóm területek, egyfelől - mint mindenkire az Egyesült Államokban -, rájuk is vonatkoznak a szövetségi törvények, ugyanakkor minden egyes rezervátumban saját politikai és közigazgatási rendszer él, maguk határoznak az öröklési jogról is.

Turistacsoportunk nőtagjai helyeslően bólogatnak miközben érdeklődve kérdezgetik Dale-t a nőuralomról, aki elmondja, a legkisebb kislányé lesz a ház, a család vadászterülete, de ő kapja az ingóságokat is. Dale is legkisebb lány volt a családban, elmeséli, hogyan kérték bátyjai a tanácsait egészen kicsi kora óta, és megmutatja a többi közül kimagasló házat, amit minden tulajdonával együtt nagy tisztelettel övezett nagynénjétől örökölt.

Az acoma közösséghez hatezer indián tartozik, ebből a mesára épített Sky Cityben körülbelül ötven él. A legendás 66-os út melletti rezervátum egésze látszik a szikla tetejéről, gigantikus köves puszta terül elénk. A látvány Új-Mexikó- és Arizona rezervátumaiban egyaránt ugyanez, az indián területek legnagyobb részén, a kaktuszok és száraz kórók vidékén a mezőgazdaság és állattartás láthatólag kizárt. Marad a turizmus és a kézművesség.

Indián kaszinó a sivatagban

Sky City-ben patak hiányában a kertgazdálkodás is kizárt, viszont a hegy lábánál működik egy jól jövedelmező kaszinó. Az Egyesült Államok Kongresszusa 1988-ban adott kaszinójogot az indián közösségeknek - gazdasági fejlődésük érdekében. Sky City kaszinója azért jó vállalkozás, mert egyrészt pénzhez jutnak az acomák, másrészt a turista átélheti azt az egészen szürreális élményt, amit a kősivatag közepére épített fényűző kaszinó látványa ad.

Az acomák a pueblo indiánok csoportjába tartoznak, vályogfalvaik alapján nevezték el őket a conquistadorok (a pueblo spanyolul falut jelent). Amúgy az Egyesült Államokban található húsz-harminc pueblo indián csoportnak a nevükön kívül semmi közük egymáshoz. Az acomák történelmében a véres harcok története a spanyolok 1598-as bejövetelével kezdődött. Juan de Onante, az Újvilág első koloniális expedíciójának vezetője harminc spanyol katonát küldött a Sky Citybe, de az acoma őslakosok hirtelen felindulásból egy tucat hódítót meggyilkoltak. A spanyolok másik hetven fővel tértek vissza és három nap alatt elfoglalták a települést. Vezérük véres büntetést szabott a hódítók gyilkosaira, a 25 évnél idősebb férfiak egyik lábát levágatta és - így megcsonkítva - húszévnyi rabszolgaságra ítélte őket. Egy 1680-os lázadásig tartott a spanyol elnyomás, ekkor az Új-Mexikó-i pueblo közösségek titkos tervet kovácsolva együttes erővel, több napos küzdelemmel visszafoglalták földjüket. Az acomáknak 12 évre sikerült száműzni a spanyolokat, akik az 1690-es évek elejére visszafoglalták, majd gyarmatosították a területet és elterjesztették a kereszténységet az acomák között.

Szűz Mária és papagáj

Azóta újra autonóm a közösség, de a kereszténység fenn maradt. Az ősi kultúra és a vallás összefonódásának gyönyörű bizonyítéka az 1629-ben épült San Esteban del Rey templom. Az oltáron tökéletesen megfér Szűz Mária mellett az acomák papagájszimbóluma, több hatalmas falra festett szivárvány és kukorica. Minden évszakban természetes festékanyagokkal újrafestik a templom falát, nyáron türkizkék az ég miatt, télen pedig fehér.

A templom kapuját egyszer egy évben tárják ki teljesen, karácsonykor, amikor az összes acoma hazatér ünnepelni. Éppen ezért - bár csak ötvenen lakják a települést - több száz ház áll Sky City-ben arra a kéthetes bulira várva, amikor minden távol élő acoma együtt táncol a főtéren.

Dale, a Sanchez család legkisebb lánya az egyetem miatt elhagyta Sky City-t, és huszonöt évig tanított egy floridai középiskolában. Egy nap aztán összecsomagolt és visszatért a világ tetejére. Az elvándorlók közül Dale-hez hasonlóan sokan visszatérnek és - bár a településen áram és víz sincs -, az összes lakos saját maga választja a Sky City-i életet.