Mária
-6 °C
-2 °C

Posztkádárista tüskésbőrűek a Ligetben

2004.01.18. 16:50
A nagyobb közintézmények vezetői sajnos ritkán hódolnak a Jackass-féle brutális humornak, így a Fővárosi Állatkert frissen megnyílt akváriumának előcsarnokában örömmel vettem észre a rájasimogató medencét. Viperát a játszóházba - suttogtam magamban, aztán két gyors lépéssel utolértem Boriszt, aki a nagy lelkesedéstől majdnem fejest ugrott a gigászi akváriumba.
Mit mond ezzel az Állatkert? - kérdeztem Borisztól a medencére mutatva.
Iáá, iáá - vágta rá Borisz a húsz hónaposak magabiztosságával.
Majdnem. Az mondja a bölcs, öreg Állatkert: sose higgy el semmit a felnőtteknek.

Komoly tesztcsapattal érkeztünk, hogy megnézzük a hét éves szünet után most megnyitott akváriumot: elhoztuk Boriszt, két hónapos húgát, Miriamot és Szonját, Keki másfél éves lányát, hogy a legilletékesebbek is letesztelhessék, hogyan sikerült a felújítás. Velünk tartott még egy sajtós lány az Állatkertből, aki gyorsan elmesélte, hogy a Pálmaház alatti szuterénben 27 medence található egyetlen vízkörön, és ha minden akvárium benépesül, 400 sós vízi állatfajt lehet majd látni bennük.

Hímzett kutya

Tekintse meg képeinket!
Az akvárium alaprajza praktikus: az ember a szuvenír bolton keresztül érkezik és erre tud távozni is, így a gyerek feltétlenül le fog ragadni hímzett kutyával díszített kínai zsámolynál, amit persze én is ámulva figyeltem.

Az előtérbe, ahol régen csak a lefelé vezető, kettős lépcső volt található, hatalmas medencét építettek. A látogató az akvárium felső részén rá tud könyökölni a fával borított peremre, és innen tud lefelé bámulni a vízbe, ahol ugyan elférne egy elefántiázisban szenvedő tengeri tehén, vagy három vízi életmódhoz alkalmazkodott helyettes államtitkár is, de jelenleg csak néhány közepes keszeg méretű halacska lakja. Meg a ráják.

Gyáva ráják

A medence bejárat felőli szegletében sekély, homokos rész van kialakítva, ahol a merészebb kisdedek megsimogathatják a cápa legközelebbi unokatestvérének a hátát. A farkát nem szabad - figyelmeztet egy tábla.
Elbújtak a homokba? - kérdezem a sajtós lánytól, és annak a környezettudatos férfinek a magabiztosságával nyúlok a vízbe, aki a fontosabb tárgyalásai előtt rájabőrrel polírozza fényesre az arcbőrét.
Nem, ott vannak lent, mert félnek az embertől - világítja meg kísérőnk, hogy a három méternél rövidebb karú kisdedek miért indulnak hátránnyal, és lemutat a mélybe. Tényleg, néhány akkora rájácska fekszik a lenti homokon, mintha egy nagyra nőtt kamasz pinát mutatna hüvelyk- és mutatóujja hegyének összeérintésével.
Nagyon félnek az embertől, de próbáljuk a sekélybe szoktatni őket. A porcoshal-pedagógia módszertana felkorbácsolja a fantáziámat, ám kiderül, hogy az Állatkertben nem Waldorf-módszerrel dolgoznak, hanem egyszerűen a padkán adnak enni a rájáknak. Akik jogosan rettegnek, hiszen a látogatók a nyitás utáni második nap végére konkrétan szétszedték az egyik tengeri csillagot.

Szonja és Borisz már most elégedettek, hiszen sós vízzel borítottak el minden elhaladó felnőttet, de mégis elindulunk lefelé, az akváriumokhoz.

A felújítás igen szépre sikerült, tátott szájjal bámuljuk a falon végighúzódó mozaik-díszítést, meg az Akvárium messze legnagyobb lakóját, a műanyagból készült tonhalat.

Kannás tenger

Kísérőnk közben elmeséli, hogy a tengervizet helyben keverték sóból és édesvízből. Maga a körülbelül 400 millió forintból felújított akvárium sokkal kisebb és szerényebb, mint bármelyik Európában látható társa, de sokkal csinosabb azoknál. A medencék egyelőre félig sincsenek tele, némelyikben egyáltalán nem láttunk lakót. Az információs táblák a bemutatott állatok törpe minoritásáról adnak csak tájékoztatást.

A gyerekeknek egyértelműen a korallzátonyok élővilágát bemutató medencék jöttek be a legjobban a rengeteg rikító színű halacskával, de az igazi sztárok a tündérrózsák és egyéb virágállatok voltak. Az én favoritom a miniatűr tejesdobozra hajazó, apró uszonyait öntudatosan rezegtető, négyzetes hasáb alakú tehénhal. A látogatók nagyrészt persze a palettás doktorhalra buknak, merthogy ilyen fajhoz tartozik Nemo, az animált filmsztár. Pedig vannak nála sokkal viccesebb külsejű versenyzők is.

Kábszeres homár

Kísérőm a kíméletlen keresztkérdések hatására megtörik, és bevallja, hogy a sziklák és álkorallok hungarocellből készültek, majd megcsodáljuk a pettyes murénát, amint gonoszul kikandikál egy hatalmas műszikla egyik lyukából. Aztán odaérünk egy furcsa, kicsi, és töküres akváriumhoz, ami minden buta propagandánál érzékletesebben mutatja meg a kicsinyeknek, hogy miért érdemes tartózkodni a szintetikus drogoktól. A homár ugyanis nyilván kibukott az egyforma, lapos kövekből összerakott techno-környezeten, jól beszpidezett és elrohant egy acidpartiba.

Távolról úgy tűnik, hogy a következő, a homár egykori lakhelyénél sokkal nagyobb medencében Draskovics Tibor éppen ráfonja mohó karjait Lendvai Ildikó szájnyílására és azt suttogja neki: Egy kis önmérsékletet, drága Ildikó, az idén nem jut tíz százalékkal több tengeri uborka a közszféra alkalmazottainak. A háttérből pedig mintha minden idők legmosolygósabb ipari minisztere figyelné a pikáns kettőst. Közelebbről persze tengeri csillagoknak bizonyulnak a jelenet szereplői. Van köztük tiltott önkényuralmi jelkép és piros-fehér mintázatú kriptokommunista, de a kiegyensúlyozottság jegyében felfedezünk egy sunyin falatozó, piszkosfehér fideszes tüskésbőrűt is a fenéken.

Klikk a képre!!
Ichtiológiai kommandónk már alig kóvályog. Búcsúzunk a sajtós lánytól, és távozni próbálunk a szuvenírbolton keresztül, ami persze kilátástalan vállalkozás, hiszen Borisz azonnal kiszúrja a hímzett kutyás sámlit. Mit lehet tenni, körülnézek a shopban, ahol sajátságos módon szinte minden elképzelhető állatfajta ízléstelen verzióját árulják, kivéve a halakat. A tulaj végül nagy nehezen talál egy halgerinc-csigolyákból fűzött nyakláncot, de nekem jobban tetszik a csókolódzó disznó, ezért leválasztom Boriszt újabb szerzeményéről, a futball-labda mintázatú zsámolyról - valamiért igen erősek hokkedlifélékben - és kimenekülünk.

A tó partján elégedetten öklendező pelikánokat figyelve megállapítom, hogy kicsi, ám kedélyes hely az Állatkert akváriuma, bár az érthetetlen, hogy miért nem mutatnak be benne magyarországi halakat, főleg, hogy Borisznak direkt megtanítottam, hogy csuka meg ponty. Aztán odalépek a gyerekhez és lassan, tagoltan azt mondom neki: bam-busz-cá-pa, mire meglepetésében abbahagyja a pelikán fojtogatását, én pedig lefejtem az ujjait a nagycsőrű, de annál büdösebb madár nyakáról, és hazacipelem.