Árpád
3 °C
12 °C

Nincs szar műsor, csak rövid börtön

2006.11.23. 20:19
A budapesti éjszakában jól ismert, azóta nagyrészt megtért Száva család egyik tagja saját pénzből szervez kulturális műsort magyar börtönökbe. A pártelnökként, reklámosként, ingatlanügynökként és bokszolóként is gyakorlott Száva Vince a jelek szerint beépülne a börtön-szórakoztatóiparba is.

A Száva család egy tagjával börtönbe vonulni még úgy is izgalmas, hogy egyikünknek sem a letöltendő szabadságvesztés a célja. Száva Vince híreink szerint azért jelentkezett az Állampusztai börtönben, hogy a raboknak felolvassa saját bűnmegelőzési költeményét. Mi pedig követtük őt a távoli, kietlen mezők közepén álló intézetbe, hogy kiderítsük, hogyan vált költővé kedvenc interjúnkban emlegetett Száva klánból egy családtag.

Nem tudtam, mire számítsak, lángoló tekintetű, aszkétikus cigányember olvassa majd fel verseit, vagy inkább egy Dopeman-szerű, susogósba öltözött figura rappel az utca törvényéről, és a megtérésről. Egyedül egy ügynöknek tűnő, kövérkés, öltönyös úrra nem gondoltam, aki az egyik börtöntisztnek azt magyarázza a kapuban, hogy úgy tudta, "Lajos barátom elintézte a fényképezést", mert kép nekik mindenképpen kell a műsorról. A kalocsai női börtönben is tartottak előadást, ott is fotóztak, nem tudták, hogy kérni kell engedélyt.

A reneszánsz ember

"Akkor a ti képeiteket odaadnátok?" - fordul stábunkhoz, majd halkan megjegyzi, "ingatlanozom amúgy, meg van egy kis reklámcégem, talán én is segíthetek nektek". Ezzel elvesztem a talajt a lábam alól. "És a költészet hogyan?" - válok egy pillanatra Tornóczky Anitává, de Száva Vincét szerencsére nem zökkentem ki.

"Több száz versem van. A kalocsai női börtönbe is sikerült egy szép verset írni. Nőnapi műsor volt."

"Honnan jött a versírás?" - igyekszem a jelenség mélyére hatolni, hogy talán ott, elkapva a személyiségben lappangó szikrát, megértem az ingatlanszakma, a reklám és a vers közös nevezőjét. A mélyben azonban sokkal több lapul, derül ki.

"Zenélek is, zeneakadémiát végeztem, és dalokat írok, meg azokhoz a szöveget. Így kezdtem verselni. De sok mindennel foglalkozom. Sportoltam is, ökölvívást, Papp László volt az edzőm, nagyon jó ember volt."

A párt és a miniszterelnöke

Közben bevezetnek minket a börtönbe, ami elsőre egy szögesdróttal körbevett, ötvenes évekbeli lakótelepre emlékeztet. Második gondolatom viszont már nincs, mert feltűnik egy zöld, kockás öltönyökbe és bőrzakókba öltözött cigányzenekar, és egy Pataky Attila-stílusú, kopasz, motoros dzsekis, ötvenes figura.

"Ő Ihos József, humorista" - mutatja be Száva Vince. "A pártunk egyik alapítója."

"Párt?" - állok meg, egy rendőrkutya gyanakodva rám néz, de aztán tovább húzza magával az őr. "Megalapítottuk a Magyar Kisebbségek Pártját, kérlek szépen, megmondom neked, ötezer tagunk van, és ez fontos jel, pozitív értelemben. Indultunk a választáson is. Én voltam a miniszterelnök-jelölt" - mondja finom hangon Száva, aztán Ihosra mutat. "Ő pedig a kulturális kabinet elnöke".

"Nem cigánypárt vagyunk" - folytatja aztán, valószínűleg érdeklődésnek veszi, hogy teljesen elveszve, döbbent némaságban meredek az arcába. "Van nálunk minden kisebbség, sváb, német, zsidó, cigány".

Úgy tudom, a zsidóságot végül nem nyilvánították kisebbségnek, jegyzem meg, de kiderül, hogy az mindegy, mert "családi hangulatban, együtt tesszük a dolgunkat". A párt célja egyébként a rasszizmus elleni küzdelem. 2004-ben ők szervezték a Hősök terére az újfasiszták elleni, 20 ezres demonstrációt, mesélte, és ők léptek fel a rendőri intézkedés miatt meghalt roma fiú ügyében is.

Engem is elkap a hév, tudni akarom, még mivel foglalkozik Száva Vince, de vissza kell fognom magam, mert kezdődik a műsor. A teremben százötven, márványkoptatott színű kabátban ülő férfi és csípős ázottkutya-szag fogad. A stokin ülő férfiak fixíroznak minket, nem bántóan, hanem pont úgy, mint aki féléve nem látott új arcot. Egy egész zenekarral azonban nem tudunk versenyezni.

A kulturális kabinet elnöke egy hiteles manus

Túlerősített, maszatos lagzitechnó harsan fel, és én azonnal tudom, börtönlázadás lesz. Azoknak, akik hónapokat várnak valamire, ami különbözik a cellaélettől, nem lehet kiszúrni a szemét ilyesmivel. A szintis dufta-duftára a bőrzakós énekes valami cigányzenével öblöget. Az egyik számot szünet nélkül folyatják át a másikba, a szöveget nem éretni, biztos, hogy kamu szöveget nyom a srác, gondolom. A tömeg mozgolódni kezd, de nem kezdik dobálni a székeket, hanem oldalba böködik egymást, mosolyognak, dobolnak a lábukkal.

A hangulat emelkedett Száva Vince színpadra lépésekor is. Költeményének címe "Rácsokon belül és azokon túl", és a sorokból kiderül, bűnözni nem jó. A rabok röhögcsélnek, de amúgy csönd van, végül is ki tudna vitatkozni egy ilyen tétellel? Valószínűleg az értelmezés csak elaprózná az igazságot, úgyhogy árnyalt véleményük kialakítása végett mélyedjenek el a műben közvetlenül, a mellékelt filmfelvétel segítségével!

Az árnyékkormány munkájára egyébként az együttműködés a jellemző, a miniszterelnök-jelölt munkája végeztével átadja a mikrofont a kulturális kabinet elnökének. Ihos Józsefnek is több tisztsége van egyébként, mert zenésztársával THM-ként mutatkozik be, ami a Teljesen Hiteles Manusok rövidítése, árulja el.

"Hát nem vagyunk teljesen hitelesek?" - kérdezi a közönséget a kulturális kabinet elnöke, és még nekem is bólogatnom kell, a manusok szót például tényleg csak a hajnalban a Fészek klubban nótázó, idős haknizenészek használják már.

A műsor első felében Ihos a Kombiné, kombiné című nótát játssza el amerikai, francia, dél-amerikai és egyéb változatokban (vastaps), aztán pedig rövid, zenés műsor keretében azt mutatja be, hogyan énekel berúgva néhány zenész, például Charlie (ordító siker). A hatást talán csak valami pinát emlegető számmal lehetne fokozni, de ehelyett újra a lagzizenekar jön. Újságírói munkával igyekszem átvészelni.

A kulturális kabinet elnöke egy hiteles manus

"A párt támogatja ezeket a kulturális esteket?" - kérdezem Száva Vincét, aki azonban megnyugtat, szó sincs pártpénzről. Sőt, nem is az a jogvédő egyesület adja a pénzt, aminek egyébként szintén ő az elnöke. Magánvagyonából finanszírozta az előadást, mondja, majd váratlanul karon ragad egy elhaladó, magas rangú tisztet.

Odabenn közben tetőfokára hág a hangulat, a nevelőtiszt engedélyével egyesével kijönnek a jelentkezők, és ováció közepette néhány percig akrobatikus elemekkel tarkított cigánytáncot adnak elő. Az egész egy folklorisztikus breakbajnokságra hasonlít, a táncosok olyan sugárzó arccal ülnek vissza a stokira, mintha hónapok óta nem ugrálhattak volna szabadon.

A miniszterelnök-jelölt közben befejezi a duruzsolást a tisztel. "Börtönprogramokat szeretnénk szervezni, ehhez kértem a segítségét" - magyarázza. "Kulturális programok?" - firtatom, de kiderül, hogy még ennél is többről van szó. "Szakemberképzést vállalunk. Ehhez is lesz engedély, és akkor segíthetünk az embereknek a börtön utáni beilleszkedésben."

"Oktatással is foglalkoznak?"

"Még nem. De reméljük lesz rá igény."