Kisszótár, kis sztárok

2006.05.19. 16:42
Mobillal fényképező gyerekek, megasztárosok és számlája miatt szégyenkező menedzser egy cd--s angolszótár bemutatóján.
Hogyan kerül Bartók Eszter és Caramel a szótárbizniszbe? És ezek együtt hogyan kerülnek a Vidámparkba? Az izgatott olvasók kedvéért már most eláruljuk, hogy ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ az új, szoftverekkel turbósított angol-magyar, magyar-angol kisszótár bemutatásán.


Kattintson!
Átbújva egy hajóhinta alatt a nyelvi folyamatokat magyarázó komor akadémikusok helyett rengeteg kisiskolásba botlottam. Az ember nehezen alkalmazkodik az olyan helyzetekhez, amikor könyvbemutatóra készül, és ehelyett osztálykirándulásba csöppen, így kétségbeesetten kutattam egy idősebb jelenlévő után.

"Az ország minden iskolájába küldtünk meghívót, hogy jöjjenek el a könyvbemutatóra" - magyarázta az Akadémia kiadó marketingese, Tilles Lea. "Ezerkétszáz diák jött el, tele van a sátor. Feladatokat osztottunk ki, a tanárok bögrét nyerhetnek, a fődíj egy angliai utazás" - sorolja lelkesen, míg végre közbevághatok: "De mi végre van itt Bartók Eszter és Caramel?"

"Ja, mert szeretik a gyerekek" - mondja a marketinges, én pedig nem tudok ezzel vitatkozni.

A színpad előtt álló nebulók valóban látványosan lelkesednek a két megasztárosért. Lelkesedésük jeleként egyesek éneklik a számokat, mások papírral és tollal autogramkérő pozícióba helyezkednek, a többiek pedig mobiljaikkal fényképezik a sztárokat.

"A Bartók Esztert és Caramelt jöttünk megnézni" - válaszolja faggatózásomra egy mellettem álló, bézbólsapkás fiú. "És mi köze van ehhez a szótáraknak?" - kérdem, mire a srác segélykérően a többiekre néz, majd rávágja: "Egy szótárat lehet majd a végén nyerni".


Katt!
A további tudakozódást megszakítja, hogy véget ér a koncert, és a gyerekek a két énekest üldözve elsodornak. A Vidámpark előtt, a néptelen sétányon szedem össze magam, ahol váratlanul megjelenik a két megasztár, és a menedzserük, aki a korlátra hajolva gyorsan számlát állít ki a kiadónak.

A fényképezőgépem még a kezemben van, úgyhogy kattintok egyet. "Miért nem a színpadon fotózod őket, emberhez méltó körülmények közt?" - kiált oda a menedzser, én pedig távozóban bólintok: az ember valóban egy rajongókkal körülvett színpadra született lény, és méltóságát csak a sátán által teremtett számla tapossa a sárba. A lét a fellépés és a számlaadás közti örök inga tehát.