Mocsokban született

"Ennyi?" - néztünk egymásra Budapest, Magyarország, Kelet-Európa, sőt talán az egész Univerzum legeslegnagyobb plázájának túlsó peremén koppanva. Eltekintve attól, hogy egy sáros szeméttelepen keresztül érkeztünk meg egy jeges, mocskos padlójú kriptába, ahol abban az élményben volt részünk, mint 1988 jeges telén a nagyatádi buszállomás mögött - alapvetően vidám, bár kissé szorongó traccsparti a szegycsontig hatoló húgyszagban - olyan érzésünk volt, mintha Ron Jeremy pornószínész legendás pöcséről kiderülne, hogy ugyan tényleg 25 centi, de mindössze ceruza vastagságú.

Pörgessük vissza a tér és idő kerekét, hogy miért is történhetett mindez.

Na jó, a miért, az világos: mert nem készültek el időben az építkezéssel, mégis megnyitottak. A hogyan viszont mulatságos, főleg annak, aki olvassa, és nem kellett szügyig a jeges sárban küszködnie Budapest legszelesebb utcájában. (A nyitás borzalmas eseményeiről itt olvasható plasztikus beszámoló. Ebben a cikkben olvasható a magyar kiskereskedelem XXI. századi történetének legnagyobb hazugsága Vadas Vera sajtófőnöktől, miszerint "semmilyen hiányosság nincsen, egyszerűen kevés volt az éjszaka, hogy kitakarítsák az egész épületet". Bruhaha. Kíváncsiak vagyunk, Vadas Verának mennyi ideig kéne súrolnia az egyelőre pőre betonfalakból álló IMAX mozit, hogy székek nőjenek ki a padlóból.)

Állítólag lesz mögötte egy dögkút is

Vegyük inkább sorra, hogyan tárul fel a Belváros irányából érkező fogyasztó előtt a magyar főváros talán legnagyobb épülete. Úgyis mint a fogyasztás temploma. Mivel az áruházat két igen távol fekvő metróállomás közé helyezték, tömegközlekedés címén pedig egy darab troli jár arra, autóval meg az közlekedjen napközben, akinek az öt anyjából három kormánypárti reformkommunikátor, marad a hosszú gyaloglás, ami az épületet határoló gigantikus szeméttelepnél nyeri el adekvát jutalmát. Ez sajnos idővel el fog tűnni, legrosszabb esetben apránként elfújja a szél, így ne is foglalkozzunk többet vele. Bár akinek van ideje ilyesmire, menjen el megnézni, bemondásra úgysem hinnék el, hogy ilyen létezhet egy város közepén. A nyitásra Etelével, az Index dizájnerével zarándokoltunk el, aki szakmájánál fogva azért átlátott a szitán:

A Keleti felől érkező vásárlókat talán mélyen felkavarná a lepusztult környezetbe helyezett kivasalt fémkonténer a maga tiszta formáival és minimalista megoldásaival, így a kontrasztot még azelőtt fel kell oldani, hogy tudatosulna az emberben. Valószínűleg ezért döntöttek úgy, hogy amikor éppen felsejlik a pláza kockájának neonos álomképe, a közeledő hirtelen szembetalálja magát a város talán legnagyobb sitthegyével. A sár és a látszólagos összevisszaságban ottfelejtett munkagépek, a földhalmok között elterülő decens szemétdomb olyan sokkot okoz a Keleti környékéhez szokott szemnek, hogy az épületbe lépve hűs hullámként mossa át az agyat a vidám csillogás. Reméljük az évek során sikerül megőrizni ennek a területnek a képét, és más építtetők is átveszik az elsőre talán erősnek tűnő, ám annál hatékonyabb megoldást.

A dugás a legjobb megoldás

A ház tervezőit világos és - viccen kívül - rokonszenves logika vezette:

1.) a plázák nagyok és még annál is rondábbak
2.) a beruházók agyából egy titkos szekta kioperálta az esztétikai receptorokat.
3.) A legjobb tehát, ha eldugjuk a házat, ne szennyezze a környezetét vizuálisan, mint mondjuk a Mamut.

Ennek megfelelően tényleg eldugták az Aréna Plázát, méghozzá, irigylésre méltóan punkos lendülettel, Kelet-Európa legnagyobb mesterséges sárlejtője mögé. Etele a következőképpen dekódolta az első blikkre igazán meghökkentő terepalakulat igazi funkcióját:

Először elképzelni sem tudtuk a plázának dörgölőző finom ívű sárdomb funkcióját, de egy ilyen remek fekvésű intézménynek változatos programokkal kell kiszolgálnia a nagyérdeműt. Az Aréna Pláza oldala mentén máris sok színes programlehetőség csillan a jövő ködében: offroad kavalkád quadokkal vagy disznódagonyáztató vetélkedő a sárban, nemzetközi szerepjátékos fesztivál a Középfölde erdeit idéző ent-fácskák között, esetleg ehhez kapcsolódva hobbitbukfenc-verseny a füves domboldalon.

Vaskos elgépelés a címlapon

A tündelejtő mögül igazából alig látszik ki valami, még az építés közben olyan markánsnak tűnő, henger alakú, gigantikus felülvilágítók sem, egyedül a mozi Keleti felé eső fekete hasábja. Ezen látható a világ talán első rosszul tördelt, nyomdahibás áruházcímlapja: a boltnevek egy helyen durván egymásra csúsztak, a sorok ráadásul függőlegesen elmozdultak egymáshoz képest.

Mit vétett szegény lelátó?

Hogy fokozzák az abszurditást, meghagyták az Ügető oly sok részeg szilveszterezőt látott műemlék főlelátóját, ami búsan néz szembe tíz méterről az előtte terpeszkedő fél kilométeres gigásszal. Hallgassuk meg erről esztétikai szakértőnket, Etelét:

Külön említést érdemel az ügető lelátója. Valószínűleg műemlékvédelmi szempontok miatt kellett meghagyni ezt az épületet, ám míg egy ügetőpályához pazarul illene, addig a mellette nyújtózó gigakonténer tapintható dizájnelnyomása alatt egy érthetetlen sárgára vakolt valaminek tűnik. Ráadásul az íves lépcsők alatt rejtették el a pláza dombjának feszülő alig három négyzetméteres fémtükrös falat, amiről nem sikerült kiderítenünk, hogy művészeti alkotás, vagy valamelyik korábbi plázaépítés során maradt ki egy látványfodrászatból. A tükörtárgy előtt elterülő minikert a parkoló bejáratát szegélyező kölyöktujákkal kombinálva embertelen asszociációkra késztetett, aztán megráztam magam és továbbmentem. (Tehát valószínűleg művészet.)

Budapest mint jenkiközpont

Logisztikai szempontból úgy tűnik, a tervezők azt hitték, egy kukoricatermelő amerikai kisvárosban vannak, ahol mindenki autóval jár, így Budapest talán legnagyobb épületére nem nagyon terveztek élő gyalogosoknak is használható bejáratokat. Jellemző, hogy a várhatóan legforgalmasabb, Keleti pályaudvar felőli - úgynevezett "szeméttelepi" - kapuhoz egy olyan rámpán lehet följutni, amit az áruszállító teherautókkal vetélkedve használhat a konzumnépesség ütközésálló része.

Hosszúnak tényleg hosszú

Odabent nem fogad semmi különös, ami egy ideig direkte jó, aztán némi hiányérzet kezd mocorogni az emberben. A legnagyobbként hirdetett plázának ugyanis szinte egyáltalán nincsenek markáns jellegzetességei. Nem megy rá például a szórakoztatásra-időelcseszésre, mint mondjuk a Mamut a maga szórakozóhelyeivel, játéktermével, bowling- meg squashpályájával és thai masszázsával. Nincs annyi és olyan sokféle kajálda, mint a Westendben, és nem olyan kellemesen kihalt, mint a Duna Pláza. (Jó, első nap furcsa is lett volna.) Az Aréna Pláza ugyan nagy, de igazából csak a hosszúsága kivételes - az is a távolabbi végéhez ragasztott Tesco és Electro World miatt -, ugyanis mindössze két szintes, így a gigantomániás reklámplakátok ellenére feleannyi bolt van benne, mint a Westendben. Érzésre az üzletek 90 százaléka ruhabutik, ami egyébként illik a Keleti környékének hagyományaihoz. Kár, hogy a környezetbe simulás jegyében nincsenek fiatal kelet-európai fiúprostituáltak és sztahanovista tűzoltóként körbe slagozó hajléktalanok is.

Konzumálás a Dnyeszter mentén

Szegény Aréna a körülményeket nézve hendikepesen mutatkozott be: fűtés híján vacogtató hideg volt bent, a vécék egy része nem működött, a fő csapásokon kívül bokáig állt a por és a sitt, az ember veséjét minduntalan létrát hurcoló melósok verték le, a padló olyan mocskos volt, hogy az egyszerű vásárló a Dnyeszter-menti szakadár köztársaság első keménypadlós elárusítóhelyén érezte magát, no és a felülvilágító ablakok is mocskosak voltak. Nem beszélve a vécében tapasztalt szagról, ami olyan tömör volt, hogy lékeléses agyműtétet lehetett volna végezni vele. Cserébe viszont nem volt háttérzene és hangosbeszélőzés - nyilván nem készült még el a rendszer - volt viszont a szokásosnál tágasabb tér, plázához képest egészen sok természetes fény, és kivételes választék közép- és felső-középosztályú ruhaboltokból. Építészetileg a semlegesen ronda vonal uralkodott, feltűnést egyedül a viccesen beállított szökőkút okozott, ami a padlóra lőtte a víz jó részét.

Az még jó volt, hogy a ház tele volt öltönyös gorillákkal, úgy értem gumimaszkos emberszabású majmokal, merthogy ők szerepeltek egyik óriásplakátjukon is, mi pedig meglestük, hogy mit olvas az egyik, tíz méter magasra felhúzott hintán ringatózó propelleres majom: hát egy mandalákról szóló buddhista könyvet.

Hogy valaki esetleg többet várt volna a celebrity-tulajdonosoktól, a Manchester United-et edző Sir Alex Fergusontól és luxusfutballista haverjaitól? Azt mindenki tudja, hogy a focisták egyszerű emberek, jó görbe lábakkal. Hátha ez az épület is - bruhaha - kirúgja magát idővel.