Ambrus
-7 °C
3 °C

Műparasztok és macskanők az outletben

2004.11.13. 19:46
Mi terem árokparton a mélyen leértékelt mackófelsőn kívül? Konzummániás riportereink próbavásárlás formájában tesztelték az elsőként megnyílt magyarországi outletet.
Ha az outletek városszéli műfalvak, ahol az árokparton tavalyelőtti mackónadrág terem, akkor az itteni vásárlók igazi műparasztok - állapítottuk meg elégedetten az első magyar outlet műtemplomának tornyára pillantva, aztán nagyot haraptunk az ilyen esetekre tartogatott PVC disznósajtból és behatoltunk a biatorbágyi komplexum belsejébe, ahol 500 forintos tangabugyiról ábrándozó Suzuki-tulajdonosok jártak furcsa körtáncot.

#alt#
Tekintse meg képeinket!
Hárman voltunk: Zsófi a konzumálni vágyó nőt alakította, András már a Himaláját is legyőzte, így neki meg sem kottyan pár óra tipródás az agglomerációban, az én szerepem pedig a skrupulusok nélküli divatmajomé volt. Azért jöttünk, hogy elfogulatlan, bár a műdisznóságoktól kissé párás szemmel megnézzük, mit kínál a divatcikk-kereskedelem legújabb típusú szentélye az ilyesmire fogékonyaknak.

Parndorfi emlékek

A helyszín első pillantásra igencsak hasonlít a Nyugat felé áramló magyarság kultikus soppingszentélyére, a parndorfi Designer Outletre. (Ami nem a véletlennek, hanem a közös tulajdonosnak köszönhető). A nagy, központi parkoló-piazzát földszintes házacskák veszik körül, előttük nyitott kerengő, hogy esőben is folytatni lehessen a vallásos jellegű körtáncot, melyet az istenek mélyen leértékelt titokzoknival jutalmaznak.

Üszkös lábujjakkal

Mi az outlet egyáltalán?
Olyan, jellemzően városszéli kereskedelmi egység, ahol kifutó, vagy már rég elszaladt ruházati modelleket árulnak, olcsóért.
Szóval mit is kapni a torbágyi lankák tövén? A Nike boltban kezdünk, mert olyan mindenhol van, hogy könnyű legyen összehasonlítani a kínálatot. Hát nem ver földhöz a felhozatal. Minden olcsóbb, de nem annyival, kivéve a szuper olcsó fehér titokzoknit 990-ért, a készlet viszont erősen hiányos, mármint egy normál, belvárosi Nike-boltéhoz képest. A gyerek az itteni koncepció szerint 12 éves korában nő ki a földből, azaz a lába már előbb, mert kis cipő az van dögivel, nem is rossz áron. Nike outdoor cuccok nincsenek, pedig András szerint azok jók. De szerinte 45 fokos jéglejtőn is jó felfelé kúszni, üszkös lábujjakkal.

Következő állomásunk a gördeszkás ruházatot áruló Speed. A készlet olyan, mint egy plázabéli Speedben a karácsonyi roham vége felé, az árak viszont egységesen 30 százalékkal alacsonyabbak. Akinek pont 42-es a lába, az jobban jár, mint az egyszeri pártelnök az autópálya-tender bontásakor, merthogy ki van téve egy főfalnyi 42-es edzőcipő 9900-ért.

Egy kirakatban Sarar márkanév alatt meglátjuk az ideális kollekciót azoknak, akik mindenáron egy olyan parlamenti képviselőre akarnak hasonlítani, aki éppen civilnek akart öltözni. Álmunk megvalósításához 92250 helyett már 30000 forintért megkaphatjuk a célnak megfelelő, ronda kordkabátot.

Macskanő és atomtámadás

Gyorsabban vonunk mérleget, mint az amfetaminos konténerbe esett Vitray Tamás: itt minden olcsóbb, néhány dolog pedig még annál is olcsóbb, de a kínálat olyan hitvány, hogy ebből csak a kiscsoportos koruk óta BNV-s prospektusgyűjtéssel edző, hétpróbás vásárlók tudják kiszűrni az igazi kincseket. De azért vonulunk tovább, mert Zsófi még semmit sem lőtt magának.


Tekintse meg képeinket!
Aztán megtaláljuk a boltot, ami forgatási helyszínként nemsokára virágba borítja a magyar sci-fi filmezést, merthogy pont olyan, mintha az első atomcsapások után egy föld alatti teremben indították volna újra a Corvin áruházat. Titokzatos, névtelen és cégértelen hodályról van szó, akkoráról, mint egy teniszpálya, ahol a hófehér, kietlen térben morbid ruhadarabok lógnak szerteszét. Ráadásul nagyon olcsó ruhadarabok. Nehéz kedvencet választani, végül az Isabell Kristensen márkájú, enyhén koptatott, fekete farmer macskanő-jelmez (csak 4990 forint!) és a Remix mesterműve, a rávarrt gobelin-darabbal ékesített, barackszínű dzseki (6000 forint) mellett maradunk, majd továbbállunk.

A "Lélegző cipők boltja" felirat undorral tölt el bennünket, és egy papucsalapú társadalomról ábrándozva gyorsan továbbhajtunk.

Drágaságom, drágaságom

Következő állomásunk a Calvin Klein-butik. Ez a legmisztikusabb az eddigi egységek közül. Egymás mellett árulják ugyanis a márka low end - vagyis közembereknek is megfizethető - modelljeinek képviselőit és a méregdrága darabokat. Az egyik asztalról Zsófi megszerzi egyetlen trófeáját, a 14 ezerért vesztegetett sötét homokszínű kordgatyát. Közvetlenül mellette egyszerű kötött sál kínálja magát. Bölcsész leszek vagy buddhista főiskolás - rikkantom, és tekerném is a nyakam köré, ha nem venném észre az árcédulát, miszerint a termék 64250 helyett már 28750-ért az enyém lehet. Majd ha örökbe fogad a Szabadi Béla - mondom szomorúan és visszahelyezem.

De nincs időm pityeregni, mert Zsófi egy női pulóverrel kombinált fókajelmezzel a kezében érkezik, 370 helyett mindössze 112 ezerért. . Jól látom - lobogtat egy darócanyagból kivágott levelekkel televarrt estélyit egy lány, majd barátnőjének azt suttogja: kétszázezer. Hüledezéséért nyilván a nagy leértékelés tehető felelőssé, hiszen az eredeti ár 600 ezer forint felett volt. András közben a következő párbeszédet rögzíti:

Zsófi: És szerinted jó ez a felső?
Szily riporter: Jó, de azt hittem, hogy ez egy táska.

#alt#
Tekintse meg képeinket!
Mindegy, ez is két kiló fölött volt. Igaz, a kegyetlen büntetőtanárnő-jelmez már 34500-ért a miénk lehetett volna. De mi távozunk, azon álmélkodva, hogy vajon ki vesz százezrekért tavalyi luxusruhákat egy műfajánál fogva nem túl elegáns outletben.

Levezetésnek fordulunk egyet a sportboltokban. A Russel Athleticnél megismerkedünk a csodás nevű Olympikus sportcipőkkel, 1990 és 4990 forint közötti áron, az Adidasnál pedig elveszítjük Andrást, aki végül egy dögös, újragyártott sportcipővel (12000 HUF) kerül elő, aztán azon kesereg, hogy miért hagyta ott a Zimbabwe feliratú piros plasztik melegítőfelsőt.

Sátánista debreceni

A végén ennénk egyet, de nem lehet. A kajaszekcióban egyelőre csak egy Fornetti pékséget találunk nyitva, a többi ételforrás helyén tábla közli, hogy mi fog ott nyílni nemsokára. Meggondoljuk magunkat, és mégsem vésünk sátánista pizza- és főtt debreceni-jelet a személyzet homlokára, hanem távozunk. Amúgy egészen sok üzlethelyiség is üres még, mintha csak azért nyitottak volna meg már most, hogy beelőzzék az innen látótávolságra épült konkurenciát.

Mondhatni felemás érzésekkel. Az első hazai outlet mindenképpen csalódás azoknak, akik azt hitték, belvárosi kínálatot találnak nevetséges árakon. Miért is próbálkozna ilyesmivel épelméjű kereskedő? Aki kibírja, hogy a kiszemelt, harmadáron kínált, mérsékelten korszerű cuccok jó részéről kiderül, csak egy darab van belőlük, és az is XXS-ses, viszont képes végigtúrni több tucat közepesen lehangoló bolthelyiséget pár hosszú ujjú pólóért, az tényleg jól járhat itt. Mi elkényeztetett konzumgyermekek vagyunk, így duzzogva vonulunk az autóhoz, hogy irreálisan drága belvárosi butikokban égessük el a verejtékes konzumriportokkal megkeresett pénzt.