Kerti törpék és a gyöngyházfényű magyar jövő

2004.09.13. 12:30
Alanyi jogon járó Jacuzzi, a kínai elemes Madonna hangján sípoló vásárlási ösztön és a perem alól is kiszippantott szarszag a száznyolcadik Budapesti Nemzetközi Vásáron.
Hol vannak már azok az idők, amikor a szocialista ipar remekeit: poliuretán habból készült román tapétákat, szoros KGST-együttműködésben gyártott PVC-csöveket, fröccsöntött, divatos szabású esőkabátokat, vagy éppen lengyel műanyag tipliket állítottak ki a BNV-n kicsit maszatos üvegvitrinekben, ahogy csak modern kisplasztikákat vagy ősi páfrányok lenyomatait szokás? Hol vannak már azok az idők, amikor csillogó prospektusokat gyűjtöttünk kilószámra, és még csak nem is érdekelt minket, hogy a színes lapokon éppen NSZK-ból importált vasútmodelleket vagy bolgár bálázó gépeket hirdetnek?

Az már Szily kollégának is feltűnt tavaly, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásár a prospektusvadászok Mekkájából a fogyasztás nagy magyar ünnepévé változott, ahol a lila öltönyös magyar középosztály jelentős árengedménnyel elégítheti ki Testmester-, Tornado 2000-, mindentvágócsodakés- és műanyagkertitörpe-szükségleteit. De vajon milyen hatással van az egyre fokozódó gazdasági helyzet, a tv-shop-ipar váratlan hanyatlása és a közművelődésbe szivattyúzott több milliárd forint a magyar közízlésre? Milyen tendenciák és innovációk határozzák meg a fröccsöntöttgagyi-ipar fejlődési irányát a következő években? Az idei BNV választ ad minden kérdésre.

Jacuzzit minden garzonba!

Tekintse meg képeinket!
Ahogy belépünk a B-pavilonba, megértjük, hogy a valóságshow-k milyen alattomosan, szinte észrevétlenül fejtik ki a hatásuk. Jó pár év eltelt azóta, hogy Zsanett a pezsgőfürdő buborékjainak takarásában közeledett Szabolcshoz, mégis a kereskedők csak most hirdették meg a "Három gyerek, négy kerék és egy Jacuzzi" fedőnevű akciót, amelynek célja, hogy minden jó magyar polgárember esténként csendesen bugyogó langyos vízben pihenhesse ki a kapitalizmus fáradalmait. Az eredeti Jacuzzi mellett több tucat kiállító termékeiből választhatunk, természetesen a vásár alatt jelentős "csak itt, csak most, csak Önnek" kedvezménnyel.

Már hatvanezer forinttól kaphatunk mobil pezsgőfürdőt, de a jelentős státuszemelkedéssel kecsegtető kerti modellek ára félmilliónál kezdődik, ebben viszont már benne van a medence különleges gyöngyházfényű csillogása, ami még a szomszéd lakóparkban is szemkárosodást okoz az irigy bámészkodóknak.

A pezsgőfürdők közé ékelve megcsodálunk pár gusztustalan nyílászárót, amik igazán csak pasztellrózsaszín vakolatú, csillogó tornyú vecsési családi házak bejáratában fejtik ki romboló hatásuk, és néhány tisztítógépet, amiket hol aranyfokozatú Amway-ügynökök, hol nimfomán darázsnak öltözött hostessek próbálnak rátukmálni a standok közt csendesen pulzáló vásárjárókra.

A hallójáratainkban egyre erősödő, kínai elemes Madonna hangján sípoló vásárlási ösztön elől a szabadba menekülünk, de futtában még elhaladunk a szocreál régmúlt egy darabja előtt, ahonnan szarvasi kotyogós kávéfőzőkkel és elektromos rezsókkal teli vitrinek meg egy csavarüzem vidám standja integet felénk.

Színtelen szagtalan

Odakint viszont már megint a vadkapitalizmus fogad minket: háromszáz egy tejfölös lángos, ráadásul a húsokkal gazdagon díszített pult mögött az eladók éppen arról beszélnek, hogy máshonnan, valami megbízható helyről kéne ételt rendelni ebédre. Az előtérben eközben, mint valami mesterkélt magyar művészfilmben, testfestéssel díszített félmeztelen hostessek kínálnak lufival egy megszeppent ötéves kisfiút. A mellek alatt vakító testszínű csíkot mar a festékbe a lassan csordogáló izzadság, és a lángosról a kezünkre cseppen a meleg zsír.

Klikk a képre!
A szabadtéri kiállítók standjai közt végignézve egyértelművé válik számunkra, hogy a kertitörpe- és műtóüzletág stagnál, sőt éppen csendes recessziót él át. Az innováció megakadt a fröccsöntött, zenélő Antal Imre alakú törpék és kézi festésű, életnagyságú műanyag levelibékák piacra dobása óta, ráadásul a szobai vízesések dizájnját is még mindig a gyorsan keményedő poliuretánhab felhasználásának korlátai határozzák meg. Egyedül az autentikus, gömbfából készült göcsörtöskertibútor-standokon figyelhető meg némi fellendülés, nőtt a választék, valamelyest csökkentek az árak, bár egy lakkozott tikfából készült szökőkútdísz még így is százötvenezer, a kétnapos női vízi hullát ábrázoló dohányzóasztalért pedig akár kétszázötvenezret is elkérhetnek.

Az A-pavilonban találkozunk a Teleshop-termékek egyik régen elfeledett csodájával, a mindent vágó Henkelbach-késekkel, amik akár a horgonyzott fémlemezekben is úgy csúsznak, mint a vajban, élezni sem kell őket, most négyet kapunk egy áráért, ráadásul Grúber Hugó ajánlásával. Itt látjuk először, hogy egy kiállító üzletet realizál a BNV-n, és nejlonzacskóba süllyeszt egy háromdimenziós lombfűrészt.

Már éppen menekülőre fognánk, amikor találkozunk egy csodálatos innovációval, ami bruttó hatvanezerért egy nagy teljesítményű elektromotor segítségével már a perem alól kiszippantja a szarszagot. Megbűvölten bámuljuk a szagtalan WC színes ábrákkal díszített műszaki leírását, feliratkozunk a szagtalan hírlevélre, majd a magyar ipar dicsőségét éneklő férfikórus ünnepélyes basszusaival a fülünkben távozunk.