Natália
-3 °C
7 °C

A Nagy Magyar Plasztik Trendkalauz

2003.09.09. 09:05
A heroinnal turbózott festékpatrontól a közel milliós üvegszálerősítésű szobavízesésig. Az Index divattrend-kutatói paradigmaváltást tapasztaltak a Budapesti Nemzetközi Vásár neoszocreál díszletei között. A BNV többé nem a magyar prospektus- és szóróajándék-gyűjtő milliók szórakozása, hanem az új középosztály ízlésének ünnepe. Eltűntek a multik, és a nagy kiállítók, bejöttek a kínai piacozók és a tévéshoposok előörsei. A világosan kitapintható trend talán meglepő. A hazai fogyasztók friss jelszavai: színes, fröccsöntött, ronda, vicces, infantilis és műanyag.
Hol derülhet ki, mi a divat 2003-ban, ha nem a BNV-n, amit állítólag elleptek a gagyiárusok és a bőrdzsekisek? - tettük fel a szónoki kérdést és már úton is voltunk a gyermekkori önfeledt prospektusvadászatok színhelye felé.

Előjáték leendő rendőrökkel

Tekintse meg képeinket
A Mexikói úti kereszteződésben két neonsárga mellényt viselő rendőr mutatja be vagy harminc rendőrközépiskolás tanulónak, hogyan kell profin pörgetni a forgalomirányításhoz használt csíkos botot. A következő nagyobb kereszteződés közepén egy láthatóan zavarban lévő diák éppen éles gyakorlatot tart. Egy tétova botintés után éles fékcsikorgást hallunk. Az audiovizuális élményektől feltüzelve érkezünk meg a BNV területére.

Lakásfelszerelés, szerelvények és középszer a B pavilonban

A B pavilonba lépve lerohanásos taktikával kísérletezünk: gyorsan végigszlalomozunk a kiállítóboxok között és strigulázzuk, hogy mit is kínál a hazai fogyasztásicikk-piac 2003-ban. A bal alsó sarokból átlósan, cikkcakkban haladva a következőket: ronda beltéri ajtókat 52 250 forinttól, még rondább műanyag ablakokat, purhabot, amerikai westerkocsmához való lengőajtót és kovácsolt csigalépcsőkorlátot. Az első stand, ahol megállok, olyan tetőcserepeket kínál, amelyek úgy néznek ki, mintha Vileda mosogatószivacsból készültek volna. Néhány keresztkérdés után kiderül, hogy nem is, hanem formára hajlított acéllemez, kőporral borítva. A prospektus zseniális szerzője nyilván a cég ügyfelévé teszi az összes pánikbeteg vásárlátogatót, ugyanis azzal reklámozza az újító terméket, hogy az az ideális tetőfedési megoldás földrengés sújtotta vidékeken. Tovább araszolva hamar kibontakozik az első, talányos minitrend: préseljünk tetőcserepet minden elképzelhető anyagból, a szalmától Szili Katalin emlékirataiig.

Támad a díszkovács

Lassan elhagynánk a műanyag ablakkeretekben szinte túlzottan is bővelkedő B pavilont, amikor egy fachból előugrik Ábrahám Lajos aranykoszorús díszkovács és a mellembe mélyeszti üllőn edzett mutatóujját. Szerencsére nem kapok szívrohamot, így kiderül, hogy a mester azt szerette volna közölni, hogy ne fotózzuk le a standját. Pedig a magyar sors szimbólumaként is értelmezhető, borongós műve, a falban végződő négyfokú csigalépcsője megérdemelné. Az aranykoszorús végül meglepetésünkre megenyhül.

Ezután látunk frappáns reklámszlogent - az ablak, amely Önt a zajtól védi - szabadalmaztatott kés- és ollóélezőt kétezerötszázért, mindent nyitó titán csavarkulcsot és 600 ezerbe kerülő furcsa takarítógépet, amiről kiderül, hogy fugázó. Hogy aztán a Mátra Parketta standján beleszaladjunk abba a szürrealista obdzsektbe, aminek láttán René Magritte sírva fakadna és széttépné a keménykalapját: egy ember magasságú gémeskútról van szó, amelyet egy motor mozgat. A kútból nem veder, hanem egy babiloni zikkurat modellje emelkedik fel. Talán a sumér-magyar rokonság rejtett apológiájáról lenne szó, a parkettaszobor műfajában? - latolgatjuk, és távozunk a sokkal vonzóbb kültéri kiállítás irányába.

Kint a lényeg

Ez most a BNV lelke. Lelkesítő összevisszaságban kapható itt egymás mellett hamburger, pizza, márványlap, gipszbéka, kazán és baljós, áttört "NINIVE" feliratot viselő szélkakassal díszített kerti szaletli. Önfeledten pattogunk ide-oda, közben néha bekukkantunk a gigantikus A pavilonba, ahol a hazai középosztály fogyasztási szokásainak kellemes mellékhatásaként színes kavalkádba csöppenünk, ahol békében él a tévéshopos ügynök a turbános, Benetton pólós indiai fiúval és a kataton egykedvűséggel kongázó indonéz árussal.

Speciális fajátékok

Aránylag friss apaként rögtön beszédülök a nagy kerti fajátékok közé. Van itt hinta műanyag ülőkével, tekerős játékkút és két meghökkentő újítás. Az egyik a gerendatestű falovacska, amit ki is próbálok. Az elvileg előre-hátra lengő patást csak a nyúl párzó mozgásához hasonló mozdulatokkal lehet egészen kis amplitúdójú rezgésre bírni. Az ilyen mozgás két éves kor felett szerintem nem növeli az apa tekintélyét a gyermek szemében. Hetven kilósnál könnyebb kisgyermekeknek pedig esélyük sincs a furcsa szerkezet megmozdítására.

A másik újdonságnak rövid próba után azt a nevet adtam, hogy tesztkészülék kormánypárti politikusok számára. A játék elvileg egy láncokkal kifeszített fa függőhíd lenne, ami a határozott mozdulatokra stabil ellenállással reagál, a láb remegését viszont mókásan felerősíti.

Garázskapu, dísztök

Pár méterrel odébb megállapítom, hogy aki keményfém bevonatú vasreszelőt akar venni nagyobb mennyiségben, annak ideális választás a BNV. Ekkor kerül szemünk elé sok rózsadombi háztulajdonos álma, a csak távirányítású garázskapukból álló épület. A kínálat viccesen kaotikus, látunk kazánok közé dekorációként elhelyezett színes dísztököket, öklömnyi, csíkos díszkavicsot 160 forint plusz áfáért, aztán belebotlunk az első kreatív kiállítási tárgyba, a fűnyírás undorító kötelezettségét megédesítő motoros fűnyíró-gokartba, amellyel az elővárosi vagány polgár akár 10,8 kilométer per órával is nyírhat. Erről sajnos kiderül, hogy már ötéves modell és tavaly maga Maksa Zoli is vett egyet.

Ki vesz ma már élőlényt?

Két méterrel odébb találkozunk azzal a megkapó termékcsoporttal, amelyről a következő órákban kiderül, hogy jelenleg az egyik legdivatosabb cucc Magyarországon: a kis kerti dísztavakhoz illő plasztik gólyákról, szürke gémekről, vadkacsákról, koi pontyokról, békákról, teknőcökről, perverz szoborcsoportokról, és más kiegészítőkről van szó.

A választék első pillantásra megdöbbentő, de hamar elfog minket a lelkesedés: a miénk lehetne a Váncsa Istvánra hajazó kis törpe 2500-ért, a 100 centiméter magas, gigantikus gereblyéző kertitörpe 37 900-ért, a "Két félmeztelen kislány szexuálisan abuzál egy pontyot" című csobogó-szobor 33 800-ért, a kegyetlen kinézetű, foxterrier méretű vízköpő béka, amely mintha azt mondaná, hogy a savazás nem old meg semmit, pedig mindössze 5950-ért. Az egyik tulaj gyors fejszámolás után úgy kalkulál, hogy egy komplett műanyag kerti áltavacska a csőrendszerrel, két csobogóval, vízköpő békával, egy darab hófehér-élénkpiros pettyes plasztik koi díszponttyal és kisebb hüllőkkel 60-70 ezerből jönne ki. Plusz a műanyag tündérrózsa. Megcsodáljuk az ormányával vizet bugyogtató műanyag elefántot, aztán belépünk a BNV-vel egy időben rendezett Magyar Világ című kiállítás csarnokába.

Profi diaszpóra

Itt állítanak ki a határon túli magyar vállalkozások. Az antré egész komolyan szívszorító: egy rissz-rossz bőrdzsekikkel és vásárban kapható cipőkkel zsúfolt előtérbe lépünk, ami ijesztően olyan, mintha a nyolcvanas évek végén lennénk, valahol a Keleti pályaudvar közelében, egy butikban. Az erdélyi magyar cégnevek lenyűgöznek: az "In Memoriam Sz.I. Kft." cégére mellett a "Fecső Company"-é virít, ahol megjegyezzük a tűzpiros, félig átlátszó női nadrágot, diszkórajongó háremhölgyek számára. Maga a nagyterem rácáfol minden rossz érzésre. Van itt tényleg világszínvonalú gyerek fajáték, valamint holland megrendelésre Erdélyben készülő, megszólalásig élethű fa kamion, pezsgős- és borospalackok tárolására. Ez utóbbit nyilván fakamion-fetisiszták vásárolják. Ezen a standon a dizájn igazán megható: a gyönyörűen megmunkált, profi játékjárművek közé a gondos tulaj egy palack cseresznyepálinkát állított.

Klikk a képre!
Éppen megállapítom, hogy a határon túli magyarok pont olyan ízléstelen törölközőszárítót tudnak produkálni, mint az anyaországbeliek, amikor belefutunk a krími magyarok standjába. Róluk szégyenszemre még nem hallottunk, ezért beszédbe elegyedünk a tündéri hölggyel (a szép nevű Gladkyh Nadiya a Krími-Magyar Baráti Társaság elnöknője), aki nagyon érdekesen mesél a száz nemzetiségek otthont adó félszigetről, ahol úgy kétszáz tagú magyar népesség él szétszórva. Tátott szájjal hallgatjuk a mesét a 300 ezer visszatelepített tatárról, meg arról, hogy a huszadik század egyik legnagyobb krími tatár költője - ha jól értettem a nevét: Csobanzadé - Pesten tanult hat éven át, Arany-rajongó volt és magyarul is írt verset. A háttérből előlép az a művésznő, aki a pulton látható plasztikákat alkotta, név szerint Szizdanyeva Raisza. "Az első férje Molnár volt" - világítja meg a népeket összekapcsoló szálakat Nadiya, mi pedig elbűvölve búcsúzunk, hogy egy fűrészpor és nutriadarálmány 1:1 arányú keverékéből sütött hamburger elfogyasztása után rápillantsunk a D pavilonra, ahol az autóhifi- és informatikai kiállítás található.

Távirányítós szubkultúra

A mélynyomó- és magnókínálat elfogadhatónak tűnik, de ehhez igazából egyikünk sem ért. Ebben a pavilonban ébredünk rá viszont arra, hogy a kínai piacokon feltűnt távirányítós törpeautók körül igazi szubkultúra kezd kibontakozni. Több kiállítót is találunk, akinél van kipróbálható versenypálya és ezerféle modell, pótkarosszéria, a harckocsitól a rallyautón át a buggy-ig. A tuningmániások 590-ért jobban tapadó, szélesebb abroncsokat, 1500-ért pedig "sokkal erősebb" motort szerelhetnek a 2-3000 forintos utcai modellekre. Egy eladó megsúgta, hogy egész komoly versenyeket is rendeznek már.

Ismét kimegyünk a szabadba. Egymás után botlunk az abszurdabbnál abszurdabb termékekbe, főként a hátsó kerti regiszterből. Állványos kerti függőágy egy Björk rémálmából érkezett óriási babával 56 000-ért, túlméretezett agyagkorsó 40 000-ért, életnagyságú műanyag szürke gém 6200-ért, gólya 7200-ért, és egy olyan plasztik tündérrózsa, amelyiknek szilikonból készült ál-vízcseppekkel díszített levelén ül egy műbéka. Errefelé láttuk privát nagydíjunk nyertesét, a műanyagba álmodott élethű vadkacsasegget. A vízre helyezve a zseniális találmány stabil álló helyzetben ringatózik, azt az illúziót keltve, mintha egy művadkacsa a műmoszatot legelészné fejen állva a kerti műanyag tavacska fenekéről.

Már nem is okoz ezek után meglepetést az a dús, nemezesedő raszta frizurát viselő hazai bútorkészítő, aki a három dimenziós Frédi-Béni stílust emelné a fősodorba girbegurba alamafaágakból ácsolt bútoraival.

Heroinista toner

Az időnk már majdnem lejárt, ezért búcsúzóul benézünk a gagyigyártó népek nagy olvasztótégelyébe, az A pavilonba. Egy energikus néni elkap és szinte belelök egy félmilliós masszázsfotelbe, amiben nem hiszek, de ő a távirányítóval a magasba emeli a lábaimat, majd lefuttatja rajtam mind a 6 programot. Kéjes érzés, különösen a hátgörgőzés. Megújult lábszáram azonban később földbe gyökerezik egy durva installáció láttán: egy nyomtatókba való festékpatronba jól láthatóan heroint fecskendez egy hazai középvállalkozó. Ijedten érdeklődünk, de kiderül, hogy ez csak egy toner-újratöltő.

A mű- és üvegszálas anyagok diadala végül beteljesedik: a három, puli nagyságú elefánt által tartott kerek üvegasztal (168 000 forint) megroggyant, a végső csapást azonban az a sarokba szerelhető üvegszálas szobavízesés viszi be 890 000-ért, ami legalább 8 négyzetméter felületű, majdnem két méter mély és van benne több természetes sziklamedence, kis vízesésekkel összekötve, nem beszélve a tucatnyi műanyag moháról, páfrányról és orchideáról.

A trendi magyar átlagfogyasztó fantomképe

Hamarabb vonjuk meg a mérleget, mint egy depressziós Vitray Tamás és a vásár kínálata alapján megrajzoljuk az átlagos, de a korral lépést tartó középosztálybeli magyar háztartásának fantomképét. Kis kerttel felturbózott lakóparki sorházban lakik. A lakásban színes bőrkanapé, fél köbméter zselégyertya, geometrikusan ronda nyílászárók, több lávalámpa és pszichedelikus színekben villódzó, hálózatról üzemelő Jézus-képek találhatók. Az igazi hangsúly mégis a kerten van. A vakondhálóval védett gyepen egy közepes nemzeti park műanyagból megformált állatállománya köpi a vizet a plasztik tavacskába. A háziak mindezt vagy a 6 méter magas szaletli árnyékából, vagy az ökörszarvakra feszített indonéz nyugágyból nézik indiai selyemingben vagy kínai pólóban.

Kifelé menet a következő dolgok történnek:
- megfigyeljük, hogy a magyar lakosság a láncfűrészhez a zombifilmeken keresztül szocializálódott, ezért aki csak kipróbálja ezt a hasznos kerti eszközt, az enyhe terpeszbe áll, gázt ad, és elkezdi kaszabolni a rátámadó láthatatlan élőhalottakat
- látjuk és halljuk, amint a színpadon álló Maksa Zoltán humorista olyan tréfás történetet süt el 80 apátiába süllyedt nyugdíjasnak, amelynek poénja az, hogy "menstruáló mosónők".
- A jegyszedő néni remélhetőleg viccet süt el a kolléganőjének, amiből ennyit hallunk: "A férjemé 25 centis. És az miért baj?".

A BNV-t tehát már nincs prospektus, de a fergeteges szórakozás garantált. Mi vettünk egy életnagyságú vadkacsa gácsért és egy elektromos Jézus-képet. Vigyázzanak magukra.