Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

'Nekem vannak borz barátaim'

2004.05.18. 08:30
A globalizáció tényleg elpusztítja a helyi étkezési kultúrákat? Minden velőscsont helyén McDonalds nő ki a földből? Vajon EU-kompatibilis a kakashere? - tanakodtak gasztronómiai riportereink, amikor életigenlő pogány ünnepről kaptak hírt. Egy kis somogyi faluban jogászunk rokonai ősi magyar szokás szerint paprikás szaftban áldoztak fel egy közlekedési balesetben elhunyt borzot. Azonnal útnak indultunk, hogy önveszélyes falukutató hagyományaink szellemében megkóstoljuk a lefagyasztott menyétfélét. A túra története étekfogóink naplójegyzeteiből áll össze, melyeket kronologikus sorba próbáltunk rendezni, kevés sikerrel.
A megölt borzból nyerhetõ haszon nem jelentéktelen. Húsa édesebb a disznó húsánál, de némely ember valóságos csemegének tartja. (Brehm: Az állatok világa)

Szily riporter: Végre egy igazi nyári újságíróhoz méltó téma - gondoltam az előbb enyhén citerázó gyomorral, aztán kikönyököltem a jeges tavaszi menetszélbe és olyanokat motyogtam magam elé, hogy én ismerek rendes borzokat, meg magyar-borz kapcsolatok, sőt azt is, hogy nekem vannak borz barátaim. Bodival, az Index jogászával S. irányába robogunk, hogy odaadó falukutatóként és gasztronómusként megkóstoljuk azt a borzpörköltet, amit Bodi egyik kísérletező kedvű rokona rittyentett egy út mentén talált döglött borzból. Állítólag frissen döglött meg.

Bodolai riporter: Jártamban-keltemben nem egyszer részesültem vizuálisan is sokkoló gasztronómiai élményben. Üstben fortyogó kecskefejekkel Diarbakírban és Kabulban, karamellizált svábbogárnyalókával Bangkokban, kiskacsa-, kiscsibe- és békasaslikkal a laoszi hegyekben, amikor egy pálcára 4-5 egészben megsütött, amúgy sértetlennek tűnő, de mindenképpen csonkolatlan állatkát fűztek fel. De arra a legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy az egyik legbizarrabb elnevezésű étekkel az Somogy megyei dombok között találkozom.

Szily riporter A tehén is nyilván tök rendes a gyerekeivel és nem olvassa fel nekik Arató Gergely képviselő (MSZP) közleményeit, mégsem lelkizik senki a hátszín fölött. Ha az emberek borzot esznek a szőlőhegyen, az igazi nyári újságíró velük tunkol. Főleg egy olyan faluban, ahol a kocsma elé elé eredeti római kőszarkofágot helyeztek, hogy legyen hová befeküdni a legrészegebbeknek.

Bodolai riporter: A kis falu - gyermekkorom nyarainak színtere - egykor fontos római közlekedési csomópontként szolgált, háromfelé ágazott el itt az út egykoron, a börtönként szolgáló hegyen lévő castrum neve ennek megfelelően a hármas szám latinul és egy igen erős méreg elnevezéséből állt össze, de többet, érthető okokból, nem árulhatok el. A szőlőhegyek között megbúvó horhosban egyedülálló ősemberleleteket is találtak, aztán kiástak egy férjezett medencecsontot. A helyi legendárium szerint a hegy és a katolikus plébánia kútja között egy titkos alagút húzódik, tele kincsekkel. Gyerekkoromban eső után tényleg lehetett római pénzeket találni a dűlőutak vízmosásaiban. A temetőből kiástak egyszer egy szarkofágot, és a község presszója elé helyezték dísznek. A kősír lassan megtelt avarral és szeméttel, kiváló alvóhelyet nyújtva az alkoholtól megfáradt, a presszóból kidobott vendégeknek, akiknek fogalmuk sem volt, hogy egy kőkoporsóban végeznek próbafekvést. A szarkofág később a templomudvarra került. Ágoston a falu plébánosa amúgy a napokban hunyt el. Elment pápavizitre Rómába, csütörtökön visszaérkezett, péntek reggelre meghalt.

És a falu mellett épült Magyarország első maszek krematóriuma.

Szily riporter Mindjárt elérjük a falu határát. Most húztunk el a maszek krematórium mellett. Vidám fehér füst pöfögött ki a kéményen. Megpróbáltuk lefényképezni, de mire visszafordultunk, a füst eloszlott, a vaskaput pedig kísértetiesen csapkodta a szél.

Bodolai riporter Jó egy hónapja indult a sztori. Milyen kár, hogy nem három héttel korábban jöttetek - szomorított el K., az unokatestvérem élettársa, aki estebéd közben toppant be a hegyről, kissé átfagyva és elfáradva a présházban eszközölt padlólap-lerakástól és a házibor-teszteléstől. Három hete borzpörköltet főztünk. A hihetetlen kijelentésre a sültkacsacomb-falat keresztülfordult a torkomon. Eszembe jutott a laoszi kiskacsasaslik. Miután K. háromszori rákérdezésre is erősködött, hogy nem szívat, így történt az eset, rákérdeztem, ugyan már hogy lehet manapság borzhoz jutni. A válasz döbbenetesebb volt a borzpörkölt tényénél is. L. barátom fogorvoshoz ment a szomszéd faluba, mesélte nagy hangon K., amikor talált egy frissen elütött borzot. Bedobta a csomagtartóban, a hegyen megnyúztuk, kábé négy-öt kiló tiszta sovány hús jött ki belőle, ebből lett a pörkölt. A farkát megpróbáltam eltenni kabalának, de sajnos megpenészedett. Az elütött borz története később akként finomodott, hogy közvetlenül L. autója előtti autó okozta a balesetet, tehát L. még azon kevesek közé tartozott, akik a borzot élve is látták. K. váltig állította, hogy a borz növényevő, ezért tiszta a húsa. Ennek az én biológiai ismereteim némiképp ellentmondanak. Mármint a növényevésnek. K. felajánlotta, hogy ha akarom, megkóstolhatom a pörköltet, ugyanis a maradékot lefagyasztották. Első körben visszautasítottam a lehetőséget, de később Szily riporter azt mondta, hogy ha egy cikk megírásához az kell, hát ő Schmuck Andor után is kitunkolná a mangalicavért, mire beadtam a derekamat.

Szily riporter Megérkeztünk a szőlőhegyre, a borzevés színhelyére. Előtte vizitáltunk Bodi családjánál, akik tündériek. Idegenvezetőnk, F. mondjuk egy keménykötésű, bajszos, vidám, piros arcú tündér, de a hosszú, szőke, sápatag típusú szellemlények azok biztosan szójasajtot esznek meg magas rosttartalmú kétszersültet. Otthon Bodi még megmutatta, annak idején hogyan kergette körbe az udvaron kicsiny, sikoltozó unokatestvéreit a közeli patakban fogott, csattogó ollójú rákkal hadonászva. Elbeszélése alapján a mókás jelenet olyan lehetett, mintha Woody Allen és az Aphex Twin egyszerre forgattak volna a tyúkudvarban. Az emlékektől feltüzelt jogász még azt is eljátszotta, hogyan vadászott K. egérre légpuskával a nappaliban. Az egérlyuk a tetőtérre vezető lépcső alatt bújt meg, kiválóan lehetett hosszú perceken keresztül célra tartani, ha unalmas volt a tévéműsor.

Ja, fotóznunk sajnos nem szabad, de ahogy az egyszeri polgármester mondta, ennyit még elbír a közbeszerzés.

Az S.-i szőlőhegy igen praktikusan van elhelyezve, mivel egy síkság és egy dombvidék határára került, így a terméstől elnehezült szőlőművesek a nyak-fej- és szemizmok teljes lebénulása után is le tudnak tekinteni a falura, már amennyiben elővigyázatosan egy háttámlával is ellátott széken iszogattak. Ha nem, és leesnek a földre, nézhetik a felhőket. Én is majdnem ilyen állapotba kerültem a bemelegítő vörösborok után, de egy gasztronómiai tényfeltáró riporternek ennél többet is vidáman kell viselnie. Egyre kuszább betűkkel jegyzem fel, hogy a pörkölt egy vaskályha tetején főtt meg, és több mint tíz vidám cimbora falatozott belőle. Közülük ketten-hárman már ettek borzot. A tekintélyes menyétfélét egyébként a présház melletti kiserdőben, a híres horhos felett nyúzták meg, de a bőre sajnos nem maradt meg. Ledobták az egykori ősemberbarlang mellé, és másnapra nyoma veszett.

Visszaindulunk a faluba, vár minket az ebéd.

Útközben láttunk egy kétségkívül Christo művészetének hatásáról árulkodó alkotást, nevezetesen egy tüchtigen nejlonba csomagolt autóroncsot. Aztán egy igazán pop-artos présházat, amelyet a gondos, szinte műemlékvédelmis precizitású renoválás után pszichedelikus színű Disney-figurákkal festettek tele.

A borzhús első blikkre sötét árnyalatú, igazi vadhús küllemű. Az étel úgy néz ki, mint egy szokásosnál barnásabb, sűrű szaftban úszó sertéspörkölt. De van valami vadas mellékíze, ilyennek képzelem a tasmán ördögöt. Összességében kifejezetten jó, azt pedig kifejezetten támogatnám, ha az unalmas sertéstelepeket és szarvasmarha-istállókat az Alföldön felváltanák a borztelepek. Minden tisztes portához tartozzon pár jó kövér, fekete-fehér csíkos, akár a húsz kilós testtömeget is elérő menyétféle ragadozó!

Bodi közben bőszen telefonál, aztán ragyogó arccal közli, hogy egy valószerűtlen délalföldi közigazgatásihivatal-vezető ismerőse most vallotta meg: kedvence a borztepertő és mindig lóg nála a spájzban egy kis füstölt borzsonka.

Elbúcsúzunk Bodi családjától, aztán danolós hangulatban visszatérünk a fővárosba, ahol az emberek sajnos nem kísérletező kedvűek, és nem esznek sem mókust, sem csótányt, west highland white terriert, sem pedig közönségszolgálaton dolgozó Elmü-alkalmazottat. A borz Pazar volt, de tömeges fogyasztását mégsem ajánljuk, hiszen olyan élményektől foszthatjuk meg magunkat, mint Beckmann Lajos, aki ezt írta a nagy Brehmnek: Rendkívüli tisztaságszeretetére való tekintettel szabadon járhatott-kelhetett a házban. Különös szórakozása telt abban, hogy a lépcsőkön föl s alá tipeghetett; nem ritkán azonban egész egyedül körültotyogta a magtárt s minden zugba kíváncsian beledugta az orrát. Ritka kegynek tartotta, ha ebéd idején is mellettem lehetett. Ilyenkor egyszerűen félretolta vizslámat, kétlábra ágaskodott, kezeit és sima, tarka fejét combomra nyugtatta, s az õ rendes hu, gu, gu, gu-jával egy darabka húst kunyorált, amelyet aztán nagyon ügyesen és vigyázva vett el metszõfogaival a villáról. Télen szeretett a kályha mellett a hátán feküdni és ritkás szőrzetű, széles pocakját a kályhával süttetni."

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!