Nem titkos többé a biciklitároló receptje

Pszichológusok, antropológusok és mérnökök nagy, közös kutatási témája lehetne, hogy miért gondolja a magyarok jelentős része: a biciklik letámasztásához a legcélszerűbb, ha a kerekénél fogjuk meg a szerkezetet. Sőt, ha arról van szó, akkor ott is kell leláncolni a lopástól féltett járművet.

A tévképzet marginális problémának tűnhet, legalábbis addig, amíg be nem indul a nagy kerékpártároló biznisz, aminek jelei egyébként már látszanak. A hetedik kerület ugyanis jó érzékkel vette észre, hogy kis befektetéssel is pozitívan befolyásolhatja az ingatlanpanamákkal és nyomasztó, új építésű lakótelepekkel terhelt képét, ha biciklitárolókkal szórja meg a kerületet. Példájához pedig remélhetőleg hamarosan csatlakoznak további, imázsépítésben érdekelt önkormányzatok is. Nem szeretjük a demagógiát, úgyhogy igyekeztünk csak magára a nemes kezdeményezésre koncentrálni, de még így is kivert minket a víz.

Mert igaz, hogy a biciklitároló ritka Budapesten. Viszont amiket mégis felszerelnek irodaházak elé, mert az építész vagy a vezérigazgató ezt olyan progresszív, nyugatos dolognak tartja, mint a squasholást, vagy amiket az önkormányzatok installálnak véletlenszerűen kiválasztott posták elé, azok használhatatlanok.

Ez azért baj, mert ha egy önkormányzat első kerékpárbarát intézkedése néhány biciklitároló kihelyezése lesz, de azokat senki nem használja, miközben fürtökben lógnak a bringák a közeli kerítésen, akkor csak a feszültség és értetlenség fokozódik. Hasonló lesz a helyzet, mint a célszerűtlen vonalvezetésű, vagy nem karbantartott bicikliutakkal: a kerékpárosok továbbra is az autósok közt hajtanak, akik viszont mutogatnak és dühöngenek, hogy ezeknek semmi sem jó.

Felfedező hajlamunktól vezettetve megkerestük Budapest legbénább biciklitárolóit, hogy megállapíthassuk: a város pénzt és kreativitást nem sajnálva gyártja a használhatatlan eszközöket.

Lovakat a lábuknál?

Az archetípus: A magyar biciklitárolók archetípusát éppen az ügyet kirobbantó hetedik kerületi önkormányzat előtt találtuk meg. A magyarok valamiért mélyen hiszik, hogy a biciklit a kerekénél fogva célszerű megtámasztani (vajon Levédiában a lábuknál kötöttük ki a lovakat, míg a besenyők nem szóltak, hogy máshogy kell?), így az őshonos biciklitároló nálunk alacsony és keskeny. Pedig a bringát nem jó a kerekénél megfogatni, mert a vékony drótok (úgynevezett küllők) által merevített kerék oldalirányban nem igazán erős, és már a jármű saját súlyától elgörbülhet. Hát még akkor, ha a szomszédos biciklik lakatolói lökdösik szeretett járgányunkat. A kereket ráadásul könnyű leszerelni, így jelennek meg a városokban a béna tárolókhoz láncolt, csupasz felnik. Miközben a bringát már új tulajdonosa használja. A modernista jegyeket mutató alkalmatosság egyik irányba emelkedő ívei mindazonáltal olyan dinamizmust sugallnak, amely láttán az ember kedvet érez arra, hogy átjátsszon egy remek önkormányzati telket valamelyik izraeli ingatlanfejlesztőnek.

Világörökség: Az Andrássy úton elhelyezett kerékpártárolók láttán egyszerre csettintene Ráday Mihály városvédő és Bojár Iván András építészeti éceszgéber. A Demszky-karók közé szerkesztett dizájnelemek úgy illeszkednek a világörökségi környezetbe, hogy letisztult formájukkal megjelenítik a progresszív város jegyeit is. Érezhető, hogy a tárolón sokat gondolkozott tervezője. A dizájnba beépítette a biciklikerekek formavilágát, színében egyeztette a sugárút utcabútorainak zöldjével. A pénzt sem sajnáltak a vastag csövekből készült szerkezethez. A kollektív csettingetésből egyedül a biciklisek maradnak ki. Ebben ugyanis nem lehet biciklit tárolni. A tartórész olyan rövid, hogy a keréknek csak egy részét tudja befogadni, így a felni az átlagosnál is könnyebben görbül. A váz lelakatolásához hosszú lánc szükséges, mert a legbiztonságosabbnak tartott U-lakat nem ér el az elmés konstrukcióig. Érthető, hogy az Oktogonon le is törték a zavaró karikákat, hogy így legalább a keresztcsőnek nekitámaszthassák a kerékpárt.

Kenyérpirító: A fogyasztói társadalom sokszínűségével és anomáliáival magyarázható, hogy a Westend két oldalán található biciklitárolók közül az egyik tökéletes, a másik viszont a klasszikus, avagy béna megoldású. Ha az utóbbit, a kenyérpirítóra emlékeztető szerkezetet az előírásos módon használjuk, akkor a szokásos lehetőségeket nyújtja: nyolcast rak a kerékbe, és a bicikli könnyen ellopható. Mivel véletlenül azonban egy magasított elemet is szereltek a tárolóba, kreatív módon akár alkalmazhatjuk is. A biciklit hátsó kerékkel kell a keréktartó mellé helyezni. Így a váz támaszkodik az elemnek, amihez járművünk aztán hozzá is láncolható.

Tankcspada: Progresszív kulturális intézmények vezetői is képesek úgy gondolkodni, mint egy csapat megfáradt állami bürokrata, jelezte a Trafó előtti biciklitároló. A masszív, a tankcsapdák formavilágát megidéző forma valójában egy teljesen szokványos, kerékbeszorítós alkalmatosságot rejt. Amit aztán egy Ferencváros elleni intervenciótól tartva robosztus vascsövekkel vettek körül. A szerkezet tökéletesen megfelel harci járművek időleges feltartóztatására, biciklik sajnos azonban nehezen helyezhetőek el benne. A csövek megakadályozzák, hogy legalább a hátsó kerékkel betolhassuk bringánkat, így kísérelve meg a váz lelakatolását. A szerkezet ezért csak úgy használható, ha kívülről támasztjuk neki a kerékpárunkat.

Majdnem sirály: A Sirály nevezetű kulturális jellegű kocsma tárolóján érezhető, hogy tervezője már ült biciklin, vagy legalábbis meséltek neki róla. A kerékpárok ugyanis nem kerékkel, hanem a vázzal támaszkodnak a magas fémszerkezetnek. Mivel azonban az állás rövid, nem lehet elég mélyre tolni a kerékpárt, amelyek az este előrehaladtával egymásra borulnak, lomtalanított kerékpárhalom képét keltve a járókelőkben. Ehhez egyébként hozzájárul a házilag barkácsolt, rozsdásodó, vékony szerkezet is, amelynek buherajellegét csak fokozza az ismeretlen ezermester által az egész fölé hegesztett, egyébként bájos bicikliforma.

Az ideák világa

Platón biciklitárolója: A titkos tudás, miszerint a kerékpárt a legcélszerűbb egy kerítésre emlékeztető szerkezetnél tárolni, sokak számára ismert az országban. A megsárgult pergamenen terjedő tanítás eljutott a Gazdasági minisztériumba is, így kerülhetett épülete elé a biciklitárolók platóni ideája. A masszív és tetszetős P-elemek mindkét oldalához támasztható bicikli, amelynek így bármelyik pontját lelakatolhatjuk. A tároló az úttesten kapott helyet, tehát más járművektől, nem pedig a gyalogosoktól veszi el a helyet. A területet jól látható sárga csík, kerékpárjelzés és az autóktól védő terelőkorlátok övezik. Az ideák világáról azonban tudható, hogy az ember számára megközelíthetetlen, így ebben a dzsipek közé ékelt minisztériumi tárolóban még sosem láttunk egyetlen biciklit sem.

Minimalizmus: A jó biciklitároló fő ismérve, hogy olyan egyszerű, mintha egy zen szerzetes tervezte volna. Az ELTE új épülete elé helyezett masszív alkalmatosság két egyszerű ívből áll. Ebből az egyik, a kereket tartó U-elem egyébként felesleges, mert a bicikli ha rosszul döntik a kerítésnek, akkor is eldől, ha az első kereket megtámasztja valami. De nem vagyunk a dizájn ellenségei: az U-elem faltörő kost idéző erőt sugall, és ez hasznos lehet, ha az ember biciklizést követően elindul zh-t írni.

Kerítés: A főváros Bajcsy-Zsilinszky útra épített minta-bicikliútjának tervezésében a Magyar Kerékpáros Klub is részt vett. Így kerülhettek az út mellé egyszerű kerítéselemek, amelyek nélkülözik ugyan a kerékpártároló-tervezők által elengedhetetlennek tartott kunsztokat, viszont használhatóak. Egy elemhez négy kerékpár köthető, amelyek így teljesen eltakarják a kissé puritán megoldásokat.

Mad Max: A témát kirobbantó Hajtás Pajtás tárolója a trendekkel nem törődő, kérlelhetetlen ősbringás mentalitás megjelenítése egy biciklitároló alakjában. A monstrum masszív, puritán, praktikus és sárga. A kerékpáros Mad Max valószínűleg egy ilyenhez kötné járművét, mielőtt nekiállna láncfűrésszel kaszabolni a rosszakat.