Nyolc napon túl sem gyógyul

"Ne tedd" - mondta J., olyan arccal, mintha dvd-írót szerelt volna hajnalig a számítógépébe. "Dvd-írót szereltem hajnalig a számítógépembe" - vágott bele egy zavaros történetbe. Lehangoló próbálkozásokról, a szakbolt kudarcáról beszélt, és hogy most vacsorára várják a cég rendszergazdáját, remélve, a desszert után odaültethetik majd a nyomtatott áramkörök elé.

Tudtam persze, hogy J. reakciója a fogyasztásban elkényelmesedett emberé, aki csak használja a technikát, de nem meri irányítani azt. Sőt, mondhatjuk, a technika használja őt: inkább venne az első boltban egy olcsó és gazdaságos dvd-lejátszót valami jól marketingelt márkából, ahelyett, hogy a számítógépbe építve a maga igényeire formálná a szerkezetet: saját felvételeket készítene, felvenné kedvenc filmjeit, kategorizálná őket, amikor pedig úgy van kedve, cd-t is írna.

Vagy adatot mentene vele, sorolta az előnyöket Szent Ferenc-i mosollyal a programozónk, hozzátéve: a fejlett operációs rendszerek egyből felismerik az új hardware-t, és nekem csak annyi dolgom lesz, hogy a berendezésbe a megfelelő dugókat dugjam.

Gyerekjáték

Miután már installáltam a gépemre spyware-irtó programokat, nem okozott gondot bepillantani a gép belsejébe sem. A cd-lejátszó feletti résbe illesztettem a dvd-írót, elöl kilöktem a kis fedőt, így a szerkezet kidughatta arcát a szabadba, majd a cd-be futó zsinórok párjait elhelyeztem a megfelelő nyílásokba, miközben konstatáltam, hogy az egész pont annyira bonyolult, mint egy háromévesek számára gyártott formabeillesztős játék. Fél óra kellett ahhoz, hogy elindíthassam az első filmet, és újabb negyed, hogy rájöjjek, jobb a szőnyegen mozizni, mint az íróasztalnál görnyedve.

A gépet persze könnyedén össze lehet kötni a tévével, egy készen kapható zsinór kérdése az egész, nyugtatott meg másnap a programozó. Később telefonos konzultációval megállapítottuk, a kapcsolathoz szükségem lesz még egy tévékimenettel rendelkező videokártyára is.

Sajnos olyan összekötőkábel, amely át tudná hidalni a számítógép és a másik szobában álló tévé közti távolságot, számítástechnikai boltban nem kapható, tudtam meg videokártya vásárlás közben. Az eladók azonban csak legyintettek, mert az ilyen minden elektronikai boltban hegyekben áll.

Aranyozott dugók

Mivel már installáltam spyware-irtó programot, és szereltem dvd-lejátszót a számítógépbe, könnyedén követtem ujjammal a monitoromból eredő zsinórt, amely egyértelműen kijelölte számomra, melyik odabenn a régi videokártya. Nem a szerelés hozott zavarba, hanem az elektronikai boltban az eladó, aki az összekötőzsinór kapcsán azt tudakolta, milyen kimenete van a videokártyának.

Következő látogatásomkor, rajzom alapján gyorsan megállapítottuk, hogy S-video kimenetről van szó, így megvettem azt a kábelt, amelyen aranyozott dugóvégek biztosítják, hogy ne sérüljön a jel. A jel végül is egyáltalán nem sérült, mert a kábel egyik végét nem lehetett beilleszteni a tévébe. Harmadik elektronikai bolti látogatásomkor szó nélkül vették vissza az inkompatíbilis zsinórt, különösen, hogy programozónkkal rendezett vacsoránk után az S-video, scart és rca szavakkal érveltem.

Hamarosan kiderült, az összeköttetés megteremtése lehetséges, de a készen kapható kábelekkel vagy csak a képet, vagy csak a hangot élvezhetem, igaz, dvd-minőségben. Létezik viszont egy műhely, külső-Zuglóban, ahol igény szerint készítenek zsinórokat, duruzsolta a fülembe az eladó. Speciális anyagból, tette hozzá kacsintva, én pedig tudtam, hogy már nincs visszaút.

Űrtechnológia

A kábelspecialista boltját az előtte parkoló ültetett, sötétüveges BMW-k különböztették meg a panelházak földszintjén működő nonstopoktól. A vastag karú eladó, miközben hajamat időnként megrezgette a sarokban működő mélynyomó, barátságosan felvázolta, hogyan forraszt két speciális, német kábelből és minőségi dugókból olyan eszközt, ami a hangot és a képet egyszerre továbbítja a tévébe.

Mikor másnap kézbe vettem a hightech-csillogású fémek és nehéz, fekete kábelek kötegét, tudtam, nem csak egyszerű elektromos jelek lesznek itt továbbítva, hanem maga a minőség folyik majd át mézes ragyogással egyik rendszerből a másikba. A BMW-sek egy pillanatra abbahagyták az alvázra szerelhető UV-lámpák válogatását, ahogy kiléptem az ajtón, vissza a valóságba.

Fogyasztóvédelem

Annak ellenére, hogy már installáltam spyware-irtó programot, szereltem be dvd-írót és videokártyát is, feszülten közeledtem a számítógépemhez. Akkor már hat napja foglalkoztam az üggyel, az elektronikai szaküzletben tett látogatásaim révén pedig lehetetlen volt nem észrevenni, hogy két és fél asztali lejátszót vehettem volna az eddig beépített pénzből.

"Valószínűleg régi a tévéd, azért játssza le csak fekete-fehérben a dvd jeleket" - állított fel gyors diagnózist három éve vásárolt készülékemről a számítástechnikai bolt eladója. Pár másodpercig csöndben álltam, elhalványodott a copfos, kockásinges srác képe. Láttam magam, amint drága, lapos képernyős tévét cipelek haza, amihez később erősebb videokártyát vásárolok, majd a Szilíciumvölgyből rendelt alaplapokat installálok egy szürke hajnalon. Ledek és processzorok villództak a szemem előtt, miközben távolról a saját hangom hallottam: "Vissza szeretném kapni a pénzem. Még nyolc napon belül vagyok. Fogyasztóvédelem, törvényben is előírva."

Se három, se nyolc A kereskedőnek nem kötelessége visszavásárolnia a hibátlan árut - tudtuk meg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségen. A jog ugyanis csak a meghibásodott termékek cseréjéről, javításáról, visszavásárlásáról rendelkezik. Igaz, egyre több cég hirdet meg 'money back' garanciát a vásárlók bizalmának erősítésére. Ez azonban a kereskedők döntési körébe tartozik, mint ahogy az is, hogy vásárlóik mennyi ideig élhetnek a lehetőséggel.

"A nyolc nap az egészen más téma" - mondta szárazon az eladó. "A fogyasztóvédelmi előírás három napon belüli pénzvisszatérítésről beszél". Tudtam, hogy most meg kell hívnom őt vacsorára, vennem kell egy UV-ledet a Suzikija alá, aztán titkos elektronikai társaságokba kérek felvételt.

"Még nyolc napon belül van" - nyitotta ki váratlanul a kasszát a másik eladó, én pedig pénzzel a kezemben, bizonytalan léptekkel elindultam egy olcsó és gazdaságos tömegtermékért a legközelebbi plázába.