A romos viskó és a skandináv dizájnépület képeit összevetve azt a frappánsnak tűnő elméletet jegyeztük le elméletes füzetünkbe, hogy nem az a kunszt, ha valaki üres területre tervez egy jó épületet, hanem ha például egy rozzant fészert alakít át olyasmivé, mint a szolnoki mozi.

Az egyszerű formákkal operáló épület nyersbeton lábazatban, az éjszaka fénylő résekkel ellátott fahasábban és a belső szerkezet letisztultságában egyébként olyan lendületet éreztünk, mintha a két tervezőt Skandináviából rabolták volna el, hogy aztán egy sötét teremben évekig csak új építésű magyar lakóparkok képeit mutogassák nekik. Kiszabadulva a tervezők nyilván az utukba eső házra öntik kreativitásukat.

A moziépületen tobzódnak az ötletek, de az egész mégis egyben van, illeszkedik a környezetbe, és mégis egyéni. Álmosdi Árpádnak és Csendes Monikának ezek után még a belső, színes világító négyzetek is megbocsáthatóak.

Mielőtt vadul megnyomná a 10-es gombot, felhívjuk a figyelmét, hogy itt nem a kőház van a fókuszban, hanem a mellé épített sufni. Bár egy építésznek a legegyszerűbb gigantikus oszlopcsarnokokkal, meghökkentő formákkal és csillogó gegekkel sikert aratni, a mesterek éppen a finom megoldásokban tudnak kiteljesedni. A legegyszerűbb az ilyen jellegű épületeket egy szakemberrel tesztelni. Építészismerősünk a sufni láttán lázba jött, és olyasmiket rebegett, hogy korszerű anyaghasználat, harmónia meg kreativitás.

Figyelje meg, hogy a régi kőépülethez illesztett nyári konyha tulajdonképpen egy fadoboz, amit fémlábakon álló tető alá dugott a furfangos építész. Az acélhuzalokkal erősített, acélgerendákon álló tető alatt van hely a terasznak, ahová a teljes hosszában nyitható üvegfalon keresztül léphetünk ki egy kiadós főzés után. Mosogatás közben a hosszú, részszerű ablakon keresztül merenghetünk el a kerten, miközben a természetes fényben a legkisebb szennyeződést is felfedezzük a tányérokon.

A dizájnsufni lényege, hogy egyszerre szofisztikált és észrevétlen.

Megrögzött városlakóként csak zavartan merünk véleményt mondani a két szűk, hatodik kerületi utca közé épített bérházról. Első pillanatban lenyűgözött minket a hatemeletes téglaépület, ami nem ütött el sem az egyik oldali, rózsaszínre renovált bérháztól, sem a másik irányban álló, az összedőlés határán egyensúlyozó háborús díszlettől.

A Weiner Leó utcai homlokzatot szecessziós bérházakat idéző, ívelt kiugrók törik meg. A párhuzamos Lovag utcán ugyanilyen elrendezésű, de szögletes elemek kerültek a homlokzatra. Ezek a hétvégi házas faburkolat miatt azonban már nem váltották ki az "ide akarok költözni"-érzést. És nem azért, mert nem szeretjük a hétvégét, hanem mert a környéken erkélykorlátnak csak kovácsoltvasat vagy téglát használnak, fát nem.

Sokkot okozott azonban a belsőudvar. Gang helyett hatalmas, nyújtott szilvamag alakú udvarra toppantunk, felnézve olyan volt a kép, mintha valaki halszemoptikás objektívet ültetett volna a szemünkbe. A szilvamag egy szögletes formájú udvarrészre nyílt. A Makovecz-bioistállóban nevelkedett tervező, Jánosi János organikus nézetei szerint a szögletes udvar, amelyen kívül az ívelt homlokzat van, és az ívelt udvar, kívül a szögletes homlokzattal a mindenben rejtező női és férfi princípiumot, jin-jangot stb.-t jelképezi.

Az összkép, a belső tornyocskákkal, párkányzatokkal zavaros volt, de az udvar és az épület hangulata mégis barátságos, úgyhogy kritikusként fanyalgunk, az új építésű házak által megfélemlített városlakóként viszont megemeljük a tervező előtt simléderes nemezsapkánkat.

"Mi lenne, ha Budaörs nem egy identitását vesztett, építészetileg ritka ronda se nem falu, se nem külváros lenne elviselhetetlen forgalommal és a kádárizmus vizuális tébolyával, hanem mondjuk egy északolasz kisváros?" tette fel magában a kérdést Kalmár László és Zsuffa Zsolt, aztán ennek az ordas hazugságnak megfelelő városházát terveztek. Az eredmény azóta lázban tart minket, hogy először láttuk élőben: az épület első pillantásra menő, másodikra szép, némi körbemászkálás után meg egyértelműen szerethető. A főhomlokzat szellős oszlopsora úgy képes nyitottságot sugallni, hogy közben határozottan elválaszt az előtte zúgó körforgalomtól. A "kint is, bent is"-érzés körbejárva végig megmarad, a nagyvonalú egyszerűség könnyekre fakasztja a belvárosi foghíjbeépítéseket szocializálódott fogyasztót. A tervezőknek szinte minden bejött: ügyes az anyagválasztás, szép a ház színe, és érezni, hogy itt nem csak a homlokzattal törődtek. A belső terek minimum felveszik a versenyt a kültakaróval, a házasságkötő terem például Európa-klasszis, a kávézó kellemes, de a városháza mögötti terep is szokatlan igényességgel van megtervezve. Éljen a hazugság és az öncsalás!

Szerkesztőségünk misztikusai szerint a szombathelyi sportcsarnok tervezői meditációs tanfolyamon vettek részt, a férfi újságírók szerint viszont egyszerűen mértéktartásról és józanságról tettek tanúbizonyságot. Annyi biztos, hogy mindkét nemet lenyűgözte a fehér hasáb, amin nincs olyan elem, amit a funkció ne indokolna, de az összhatás mégis összetvészethetetlenül jellegzetes.

A szabályos, téglalap alakú homlokzaton a szabályos, téglalap alakú bejáratot a fal megtörő síkja teszi láthatóvá. A valóság álomszerűségét (esetleg a transzparencia tömeglazító hatását) jelölő, merőleges üvegfelületek közt áramolhatunk be a csarnokba, ahol a sportrajongó szerzetest mennyezetig szökő, nyersbeton pillérek emlékeztetik arra, hogy akár a sport is lehet a meditáció egy formája.

Ha Ön úgy gondolja, vannak dimenziók a sporton túl, esetleg azon a véleményen van, az építészeti minőség lényege a célszerűség és stílus elegye, magasztalja a Pálfy Sándor, Fialovszky Tamás, Ivanics Éva és Sajtos Gábor tervezte sportszentélyt. A könnyed élvezetek hajszolói viszont nézzék a lista további részét.

Olyan szimpla dologból, mint egy uszoda, nem sok mindent lehet kihozni, gondolhatja, akinek ingerküszöbét magasra emelték a monstre sportarénák. Mert ugye vannak a négyszögletű gödrök, amiket ki kell csempézni, előtte meg padsorok állnak, ezek meg ne billegjenek. Ha azonban felidézi egy szintén nem túl bonyolult síugrósánc képét, majd azt a modernista ufókilátót, amit a világhírű Zaha Hadid tervezett az osztrák síugrók sokkolására, egyértelmű lesz, hogy akár egy ugrózsámolyból is lehet bravúros építészeti objektum.

Ebből a megközelítésből bátortalannak tűnik (a lejjebb található, szombathelyi sportcsarnokkal is szereplő) Pálfy Sándor, Keller Ferenc, Kapitány József, Fialovszky Tamás tervezte Széchy Tamás sportuszoda. Az úszó-Eb-re készült két medence, műugró torony kombóból a medencék egészen medenceszerűek. Figyelmet a torony érdemel, ami valójában egy fal. A műugró fal elsőre izgalmas objektum. Egyik oldalról áttetsző, ablakokra emlékeztető lapok határolják, a túloldalra sétálva feltárulnak az emeletek és a lépcsőház. Az egész olyan, mintha egy gigantikus késsel levágták volna egy puritán irodaház homlokzatát. De mi köze van egy puritán irodaháznak az úszósporthoz? Vagy miért vannak egy irodaházban műugró szintek? Amennyiben tudja a választ, adjon ésszerű pontszámot. Ha nem, hallgasson az ösztöneire.

Bejön-e Önnek a svájcias típusú egyszerűség? Mindjárt kiderül, ha átpörgette ennek a meghökkentő módon két és fél hónap alatt felépült budafoki háznak a fotóit. A mi schnellerizmustól, foghíjbeépítésektől és corvinszigonyprojktektől megkínzott retinánknak direkte felüdülés volt Szokolyai Gábor szinte gyerekrajz stílusú, nyugtatóan fekete, kiváló burkolatot kapott kis épülete. Ha van ötlet a terv mögött, akkor egy kutyaól is tud radioaktív lenni. Itt azért nem olvadt le rólunk a védőöltözet. Önnek hiányoznak a kőbabás erkélyek, vagy ellenkezőleg, szédítő nemi izgalmat érez a simított látszóbetonra pillantva?

Vessenek az éhes balinok elé, de minket nem vágott a földhöz Szabó Leventének csodálatos helyszínre, a gödi árvízvédelmi gát mellé tervezett háza.

A magyar családiház-tulajdonosok a jelek szerint jobban gerjednek egy lazán rakott mészkő falra, mint egy csapat bájitallal felpörgetett Playboy-nyuszira vagy kiskakasra. Sajtos Gábor ürömi épülete a mészkőfétis remek példája. Korrekt versenyzőről van szó, szívbemarkoló meglepetések és kiszámíthatatlan húzások nélkül. A szolidan erődszerű tömeggel az a legnagyobb bajunk, hogy hátulról sem igazán barátságos, ami a Playboy-nyuszikról például sokkal inkább elmondható, a kiskakasokról nem is beszélve. De lehet, hogy csak eltérnek a preferenciáink és Ön szívesen lakna ilyenben? Ha igen, ne habozzon, hanem pontozza fel!

Kicsit dülöngélek, de azért nem vagyok részeg - mondja a nyírbátori Kulturális Központ, de mi primitívek vagyunk, és a berúgást szeretjük, ha már. Versenyzőnk Bán Ferenc, ismert nagykutya, akinek a nagyközönség főként azért ismerheti a nevét, mert az ő nyertes tervéből nem épült meg a Nemzeti Színház az Erzsébet téren. A nyírbátori színházépület a funkciójának megfelelően színpadias: a vizuális összhatás úgy 99 százaléka a gigantikus homlokzati plasztikának köszönhető, ami leginkább egy - ki nem találnák - színpadra emlékeztet. De ezzel vége is a poénkodásnak. Az épület további részei szigorúak, ami vagy a protestáns hagyományú környezetnek, vagy a kivitelező hiányos anyagi forrásainak köszönhető, de azt sem zárhatjuk ki, hogy a tervező egyszerűen ilyen kemény ember. A kultúrközpont rideg, viszont a mi ízlésünknek inkább unalmas. Igaz, hogy a szomszédos épületekkel ügyesen keresi a kapcsolódást, de a homlokzatin kívüli nézetek jelentéktelenek. Vagy mi vagyunk szőrözősek? Nézze meg a fotókat, aztán döntsön!

Csúnya előítélet, de eleve gyanakvóak vagyunk a szürke-piros épületekkel, mert erről a színkódról valahogy az autópálya-motelek, a benzinkutak büféi és az út menti olcsó raktárépületek jutnak az eszünkbe, formától függetlenül. Ehhez, illetve a gyalogost első blikkre megcsapó ridegséghez képest némi empatikus bámulás után nem is olyan rémes Hartvig Lajos óbudai irodaháza. A homlokzaton mozognak a tömegek, mintha Puch László pártpénzárnok nejlonzacskóból fizetné őket. A textúra változatos: kis doboz, nagy doboz, üvegfelület, acélbordák, fémlemez, szóval működik a homlokzati technókollázs. Az is igaz, hogy a helyszín Óbuda, vagyis a világegegyetem legrondább pontja, úgyhogy innen nem nehéz kitűnni, de a ház szerintünk az átlag fölött teljesít. Na de mit gondolnak Önök?

Punk megközelítés, hogy egy új bérházat úgy illesztenek be a hatodik kerületi dzsumbuj hámló vakolatú épületei közé, hogy már eredetileg piszkos színűre festik, és homlokzatának alsó, tehát látható részéről mellőznek minden jellegzetes elemet. Mi kétszer is elmentünk a panelházas üvegajtó és garázslejárat mellett, míg végül felpillantva rájöttünk, valóban ezt a házat keressük.

A homlokzat olyan egyhangú, mint a napi menü a közeli kisvendéglőben, amit a végén váratlanul egy Gerbaud-ból hozatott Esterhazy-tortával dobnak fel. A falba ugyanis Hartvig Lajos és Kopasz László tervezők egy érdekes, a négy emelet magas fémdobozt illesztettek, amelyen az ablakokat határoló függőleges faelemek keltenek izgalmas hatást.

Ha Ön jóllakik a lebbencs levessel és a tortával, szavazzon ide egy nagyot.