Jönnek a heringek!

Alig várom már, hogy megnyisson a tízmilliárdért felújított Ferihegy-1-es terminál, mert vihetem Miriamot és Boriszt repülőgépet és kicsi a rakást játszó felnőttet nézni.

Az az igazság, hogy a felújítást az épület 180 fokos megfordításával kellett volna kezdeni: a kifutópályákra néző homlokzat ugyanis briliáns, a terasz nagyvonalú, a két, felülről propellert formázó tornyocska vicces, főleg ha tudjuk, hogy az egyikben NBH-sok, a másikban pedig meteorológusok ülnek majd. Ha H. Bóna Mártának elég nagy a vitálkapacitása, köpőcsővel simán elkaphatja a nyitott ablaknál sziesztázó Tóth András kémügyi államtitkárt. Az épületet azonban nem fordították meg, így a kevésbé vonzó, a frissen telepített előtető ellenére kissé unalmas, utca felőli homlokzat egyik nyílásán át hatoltunk be, hogy felmérjük a felmérendőket.

Birodalmi időgép

Amikor négy hónappal ezelőtt itt jártunk, a központi csarnok egészen lenyűgöző enteriőrnek tűnt. A Bauhausba oltott birodalmi sztálinizmus izgalmas stíluskeverék, a kazettás mennyezet és a világos, kicsit szigorú belső tér pedig kéjesen simogatták a fővárosi lakóparkstílustól meggyötört retinánkat. A kész nagyterem ehhez - és főként a kinti verőfényhez - képest most szinte sötétnek hatott, ki tudja miért. Talán az üvegtégla ablakok nem engednek be elég fotont, talán a mesterséges megvilágítás frekvenciájában volt a hiba, mindenestre kicsit hunyorogtunk. Az úgynevezett fapadoshumor, amivel most találkoztunk életünkben először, azért rögtön kiverte a szemünket: az információs táblán a Wizz Air és a Sky Europe amerikai járatait írták ki.

Punkok és kiherélés

A nagyvonalú térélményt persze ez sem tudja elrontani, az pedig ügyes belsőépítészeti ötlet volt, hogy Philippe Starck egyik klasszikus fogását lekoppintva néhány gigantikusra nagyított vintage reptéri életképet helyeztek el a két oldalon. Az ütős, azon belül kazettás mennyezetet viszont sikerült jelentősen kiherélni a kazettákba illesztett, a távolból valahogy olcsónak ható, sűrűn lyuggatott fa(?)lemezekkel. Előző látogatásunkkor a farácsok helyén fehérlő plafonra csodás árnyékeffekteket festett a kazetták pereme, most azonban eltűnt az árnyék, és a hangulat is. Punkosan merész koncepcióra vall, hogy a részleteiben amúgy kifejezetten igényes felújítás végeztével a padló stratégiai pontjaira kétszer tíz négyzetméternyi műszobanövényt állítottak.

Talán azért fanyalgunk ennyire, mert a csarnok szépiás Évgyűrűk-dizájnja és az új szárny fém-üveg kombója között sokkal élesebb ellentét feszül, mint elsőre gondoltuk. A reptérre belépve a tágas teremből akaratlanul is balra kacsintgat az ember, mert ott sejlik a fény, az élet, és a nosztalgiamentes előremutatás.

A nagyterem főbejárattal szemközti oldalán a két szélre helyezett lépcsőkön jutunk el az emeletre, ami még a lentinél is kellemesebb tér, sok fénnyel, csinos székekkel és kijárattal a hatalmas teraszra, ahonnan végre kényelmesen meg lehet tenni, amit a kettes terminálon nem, vagyis órákig mutogatni a gyereknek a fel- és leszálló gépeket. Ha a tulajdonosban van némi vállalkozó szellem, ide logikusan szabadtéri kávézót telepített volna, de nem volt benne, így marad a bámészkodás és a bal kézre eső toronyban lapuló titkosszolgálati alkalmazottak kukkolása, illetve a kamaszos fantáziálás H. Bóna Mártáról.

Jönnek az utcai harcos heringek!

A teraszon folytatott napfürdőzés után kicaplattunk a betonra és eljátszottuk, hogy milyen lesz megérkezni a fapados Ferihegy 1-re. A meghatározó térélmény ezen a tájon a klausztrofóbia. Az útlevélkezelő kutricák igen kis helyre vannak benyomorítva, előttük alig van tér. Fejben modelleztük, hogy milyen lesz, amikor két fapados utasai, úgy két-háromszáz felhevült konzumturista egyszerre próbálnak itt bejutni a Kárpát-medencei középhatalomba, majd a renderelés végeztével jót nevettünk, mert rosszmájúak vagyunk. Pedig az igazi ketrecharc nem is itt, hanem a poggyászkiadóban várható, amit 100 centiméteres átlagmagasságú heringekre terveztek. Pontyok már nem férnének el. Az érkezési csarnokba vezető folyosó az egész épület leglehangolóbb, legjellegtelenebb szakasza, de ezért legalább kárpótol maga az emlegetett csarnok.

Sajtok és nagynénik

Ez a terminál frissen tervezett, vadonatúj szárnya. Az ívelt üvegtetőt lyuggatott fémgerendák tartják. Öt perc után elhatároztam, hogy botkormánnyal tanítom móresre a következő őgyelgőt, aki megkérdezi, hogy tudtam-e, miszerint a gerendák a Junkers rossebtudja melyik modelljének bordázatát idézik fel. A repülésbuzik olyanok, mint a vallásos-konzervatív nagynénik, illetve egyes francia sajtok, amennyiben csak jelentősebb távolságból élvezhetők igazán.

A hangárhangulatú, szolidan technós dizájn feltűnően bejött a bejáráson résztvevő újságíróknak. Engem inkább a háttérben csillogó krómacél kávézó-pult ragadott meg, és nem kizárólag a közelében elhelyezett ingyen italok miatt. A csarnok egyébként nem különösebben illeszkedik az épület többi részének stílusához, de ez itt speciel nem okoz galibát. Ja, és itt is meglepően jók a székek és a padok, ami egyáltalán nem jellemző a pesti középületekre.

Külön dícséretet érdemelnek az elsőre dizájnba áldozott hangulatelemnek tűnő lyukacsos alumíniumkúpok, amelyeket közelről szemlélve kiderül a valódi funkció. A kúp köré szerkesztett pulton éppen elfér a vámmentes legó, a lyukakon át pedig friss, légkondícionált magyar levegő hűti le az emigráns gondolatokat.

Lyuk extrovertáltaknak

Az átellenes oldalon található indulási csarnok majdnem pontos mása emennek, csak nincs benne krómpresszó, és ettől kicsit unalmas az összehatás. A detektoros kapun és az útlevélvizsgálaton túljutva itt legalább zöld márványhatású oszlopokat állítottak a folyosóra, ami üdvözlendő lépés, csakúgy, mint a funkciótlan, de mindenkit megállító nagy fémlyuk bekomponálása a járat közepébe. Az a szegény asszonyt, aki lyuk egyik oldalán szöszmötölt, minden egyes jelenlévő, akinél volt kamera, lefényképezte a lyuk túloldaláról. Ha Ön kerüli a nyilvánosságot, ne vállaljon munkát a lyuk mögött!

A tranzitban van két kevéssé felkavaró, de kellemesnek tűnő kávézó, néhány duty free bolt (Dudás kolléga szerint az egyik tök drága, mert 16 euró 50 az a Jameson viszki, amit ő nyolcért vett a szerb-bolgár határon a vámmentesben), illetve pár tucat további kellemes dizájnszék.

Hozzanak dezodort!

Tekintve, hogy az általam eddig látott fapados repterek kopott és szomorú épületek voltak, Ferihegy-1 lehet az olcsó műfaj sztárja, hiszen nett és kedélyes. Ráadásul arra tippelünk, hogy a téli idényben már itt fog edzőtáborozni a világ kötöttfogásúbirkózó-elitje.

Nem rossz kilátások, de arra vigyázzanak, hogy a birkózók alapállapotban erősebben izzadnak, mint Szikora Róbert az Afrika-kupán. Voltam birkózó, onnan tudom.

Az épület tervezői: Ifjabb Dávid Károly és Szabó Márton (1939-1950)
A felújítás építészei: dr. Jaklics Ervin és Obermayer István - Lakóterv Kft.; Szécsi Zsolt - Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ
Belsőépítész: Takács László - Lakóterv Kft.
Generálkivitelező: Magyar Építő Rt., HÉROSZ Rt. és Rezonátor Rt.)