A nevetés gyógyít, sőt életeket menthet, és mivel még mindkettőre szükségünk lehet, ellátogattunk az egyik nevetőjóga-kurzusra, a Hahota Klubba.
A nevetőjóga (laughter yoga vagy hasya yoga) ötlete egy indiai háziorvos, Dr. Madan Kataria fejéből pattant ki 1995-ben, mikor egy cikket akart írni „A nevetés a legjobb gyógyszer” címmel egy orvosi szaklapnak. Azóta a világ minden táján gyűlnek a követői, Magyarországon például az Agykontroll Kft. berkein belül működő a Hahota Klubban.
„Először egy szűk órán keresztül nevetünk, majd a második rész örömtánc lesz, jól kiegészítik egymást” – ismertette a menetrendet este hatkor egy XI. kerületi iskola tornatermében a Hahota Klub vezetője, Domján Ferenc. „Egymás szemébe nézve hamarabb kibuggyan belőlünk a kuncogás” – olvasom tovább közben a brosúrát. „A laughtert én fordítottam hahotának” – válaszol közben kérdésemre - „de van, aki már külföldön is ezt a szót használja, mint hangutánzót.”
„Hühühühüháháháávhohohoháháháhá” – tör ki belőle váratlanul a következő pillanatban, mikor egy hatvan körüli, konszolidált nő megnyomja a klubvezető mellkasán lógó, orrnyomásra idiótán nevető bohóc orrát. „Híhííhíhííhúhúúhúúhúúúúúúhahahaaaaaa” – válaszol vissza a hölgy, és ezzel jól elvannak egy darabig.
A nevetőjógát jobb helyeken cégeknél és is szokták alkalmazni, de hatékony lehet börtönökben is. Az alapító szentül meg van győződve, hogy a reggeli közös nevetés a cégeknél átütő sikert aratna. „A legjobb, ha a munkahelyen saját nevetőegyletünk van, sokkal egészségesebb, mint a cigizés, ami voltaképpen egy negatív légzőgyakorlat” – mondja a hahota magyar helytartója.
"Vidám szép jó estét!” – kiáltással kezdi meg a szűk és erőltetett nevetőórát. A jórészt középkorú és idősebb értelmiségiekből álló társaság, köztük egy egyetemista rockerrel, hamar feloldódik. A gyakorlottabbak már a bemutatkozásnál röhögőgörcsöt kapnak, aztán ahogy az idő telik, a görcs járványszerűen terjed. A nevetéssel sérülést is lehet szerezni: sérvvel vagy aranyérrel csak alapos bemelegítés után végezhető a gyakorlat.
A nevetés azon kívül, hogy jókedvre derít, még a kutatók szerint is jótékony hatással van az emberi test működésére, többek között ellensúlyozza a tartós stressz káros hatásait – olvasható a nevetőjóga-mozgalom alapítójának magyarul „Éltető nevetés” címmel megjelent könyvében. A betegségek nagy része köztudottan összefügg a stresszel (például a magas vérnyomás, a szívbetegségek, a neurózis, a depresszió, a gyomor- és nyombélfekély, az alvászavar, az allergia, az asztma, a fejfájás vagy akár a rák), a nevetés pedig oldja a stresszt. „Nem humoros, ha valakinél rákot diagnosztizálnak” – hangzik fel a háttérben a bombayi születésű Kataria hangja a hahotamódszert ismertető DVD-n, mikor megérkezünk a helyszínre. Majd a csodálatos, nevetőjógás gyógyulás történét hallhatjuk. A könyv szerzője biztos abban, hogy a nevetés az immunrendszert is erősíti, bár ezt még a kutatók nem erősítették meg.
A könyv sokkoló tényeket közöl. Többek közt Dr. Michael Titze német pszichológus kutatását, eszerint az ötvenes években az emberek átlagosan napi 18 percet nevettek, ami napjainkra hat percre redukálódott (holott az életszínvonal egyre csak nő). Vagy egy másik, hogy míg egy gyermek naponta 300-400-szor nevet, addig egy átlagos felnőtt mindössze tizenötször. Ez azt jelenti, naponta több mint 350 nevetésalkalmat szalasztunk el, és ez rémisztő.
A szerző szerint a deficit oka lehet, hogy a humor napjainkban egyre inkább intellektuálissá válik, szórakoztatóipari árucikké, míg régen inkább érzelmi indíttatású volt. Emellett az embereknek csak igen kicsiny százaléka az, aki tényleg vicces, és nem csak önmagát tartja annak, ezért is nehéz hozzájutni a napi adaghoz. A nevetőjóga a humortalan emberek gordiuszi csomóját azzal oldja meg, hogy viccek nélkül nevettet. Az sem baj, ha valaki kifejezetten rossz kedvében kezdi el erőltetni a nevetést, az ugyanis előbb-utóbb igazi nevetéssé alakul. Addig kell tettetni, amíg magától nem megy.
A nevetés növeli az egészséges önbizalmat, kibontakoztatja a kreativitást, a játékos teremtőképességet, olvasom a szórólapon már „kacagó derű-guruként” is említett Katarian szavait. „Belépés laza bruhaharuházatban, esetleg könnyű kacagógúnyában” – megyek tovább.
Ez utóbbi már Domján Ferenc szavajárása, ő a könyv fordítója, aki mellesleg építészmérnök, és ő honosította meg 2002-ben Magyarországon a nevetésjógát. Vallja, hogy „a nevetés humort, azaz nedveket fakaszt belőlünk”, hogy örömhormonok termelése indul meg a testben, és ettől előbb-utóbb természetesen fogunk nevetni. „Az ok nélküli nevetés képességének újbóli eléréséért először le kell győzni a szégyenlősséget, le kell vetkőzni a gátlásokat. Felfogható meditációként, ez is a semmire való gondolás, hiszen nevetéskor megáll az ész” – mondja Domján Ferenc.
Az óra második felére olyan felszabadult állapotba kerülnek a klubtagok, hogy még a kispad is elkapja a röhögőgörcsöt. Nem rajtuk, velük nevetünk. „Itt nem egymás kárán nevetünk” – mondta előzőleg Domján, és ezt be is bizonyították, hiszen mindenen nevettek. A csoportos vállmasszázs, a grimaszolás (arcizomnyújtás) és a mantrázás után belekezdenek a rituális "Hó-hó ha-ha-ha" skandálásába, közben ritmikusan tapsolnak, hó-hóra az egyik, ha-ha-hára a másik szomszédjuk szemébe nevetnek.
Ezután nem sokkal megindul a hahotahullám. Szó szerint. A körben álló csoportból annak kell a stadionokban látott módon hullámoznia és nevetnie egyszerre, akire a kör közepén forgó vezető mutat.
A hullám után jön a tűzijátékrakéta-indító nevetés. Beraknak egy rakétát a kör közepére, majd kirobbannak a nevetéstől. A szégyenlős nevetés (csak az ujjaik közül nevetnek ki) után nevetéslasszót vetnek ki, aztán egy féktelen nevetésvitorlázás után nevetéshányásba fordul a buli.
De itt még nincs vége, ekkor berántják a nevetés-mentőcsónakot, nevetéshógolyót gyúrnak, és azzal dobálóznak. Isznak a nevetéspohárból, kipukkasztják a nevetéslufit (itt már kezd nekem egy kicsit sok lenni), baromfiudvart játszanak, aztán jön a BKV-nevetés. Ez olyan, hogy úgy tesznek, mintha egy tömött buszon utaznának állva, gorombán kell lökdösődni meg fogózkodni nevetés közben.
A nagy vigadalmat meditációval vezetik le, után még mantráznak egyet: „Szép vagyok, okos vagyok, különleges vagyok, szexi vagyok, hahahahhahahahahahahaha”. Domján Ferenc a „Szer-busz-tok” köszönéssel zárja az edzés nevetős részét, szünet után tánc. Kipirultak, elégedetten pihegnek, páran rendesen meg is izzadtak. Egyöntetűen úgy nyilatkoznak, hogy fantasztikus érzés lett úrrá rajtuk, feltöltődtek, ami feszültség volt bennük előtte, az elszállt. Senki nem feszengett egy másodpercig sem, pedig azért az látszott, hogy ők sem egy egóturbószoláriumból érkeztek a klubba.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
