Halál a világ körül

További Életmód cikkek

Bár idén az előrejelzések szerint sütni fog a nap mindenszentekkor, a halottak napját mégiscsak leginkább a borongós színek jellemzik nálunk, illetve Európa igencsak nagy részén. De nem mindenhol van ez így, ráadásul a szokások is változnak, az ünnep pedig mégiscsak egy hosszú hétvégét tesz ki, mi meg nem búslakodhatunk négy napig megállás nélkül. A kínaiak tapsolnak és nevetnek, a halloween az mindenhol halloween, Prágában pedig idén harmadszor majszolnak csokikoponyát a día de los difuntos apropóján, azaz a mexikói módra megrendezett halottak napján.

A magyar, illetve közép-kelet európai borongós, szürke és fekete árnyalatai uralta megemlékezéseknek szinte legkézenfekvőbb ellenpontja a "cukorkoponyák éjszakája", a día de los difuntos, azaz a mexikói halottak napja. A szintén november első két napján tartott népünnepélyen a jókedv, az öröm és a karneválszerű öltözékek a meghatározók. A Día de los Difuntos két napja alatt az indián, illetve főként azték hagyományok keverednek a változó helyi kultúrákkal, valamint a keresztény szokásokkal. Maga a dátum is utóbbi hatás jele az erősen katolikus Mexikóban, hiszen az aztékok eredetileg augusztusban, ráadásul egy egész hónapon keresztül ülték (táncolták) az ünnepet.

Halottak napja Mexikóban

A Mexikóban - és különféle változtatásokkal egész Latin-Amerikában - gyakorolt hagyomány eredete alapvetően azték, a katolikus rituálékkal később keveredett. Utóbbinak köszönhető, hogy az ünnepet november első két napján tartják, ugyanis az aztékoknál az Augusztus volt a halottakról való megemlékezés hónapja. A mexikói hagyomány szerint a megemlékezők ajándékokkal halmozzák el a halottakat, a halott gyerekeknek játékokat, a felnőtteknek gyakran tequilát raknak a sírokhoz, a virágok pedig arra szolgálnak, hogy odacsalogassák a halott szellemeket. A halottaknak szánt ajándékokat, ételeket a családok otthonukban is kirakják, közben pedig a halottról szóló anekdotákat, történeteket mesélnek egymásnak.

Popkultúrák történeti kavalkádja

Ezzel párhuzamosan az utóbbi évtizedekben a hagyományos kétnapos népünnepet egyre gyakrabban előzte meg, ma pedig már bevett szokás lett Mexikóban az amerikai típusú halloween megtartása október 31-ének éjszakáján, azaz a gyerekek különféle - lehetőleg a halálhoz, illetve a túlvilághoz köthető - jelmezben a házakat járják, és ajándékokat, édességeket kérnek és kapnak. Az édességnek kicsikarását az Egyesült Államokban a szokás szerint a "trick or treat!" felkiáltás előzi meg (Piróth Attila remek magyarításával: "ha nem adsz, lesz kapsz!").

A halloween (elnevezése az angol "All Hallows Eve"-ből származik, ami mindenszentek előestéjét jelenti) Amerikában a huszadik század folyamán öltött nagyipari méreteket, a filmforgalmazók előszeretettel időzítik erre a napra a horrorfilmek bemutatását, egy felmérés szerint pedig az Egyesült Államokban a felnőttek nyolcvan, a gyerekek kilencvenhárom százaléka vesz részt aktívan a halloweeni házalásban, az eredetileg halottakat idéző népünnepély pedig simán megfér például az Elvis Presley-kultusszal is, és egyáltalán nem csak azért, mert a Király már meghalt. (A popkulturális keveredés azonban oda-vissza igaz, ugyanis az Egyesült Államok Mexikóhoz közeli részein, például Texasban, szintén gyakori a mexikói módon megtartott halottak napja).

Amerikába pedig az ír bevándorlók telepítették be a 19. század elején a halloween hagyományát, aminek az eredetijét náluk samhainnak hívják még mai is, és még a kifaragott tök is tőlük származik. Ezzel vissza is tértünk a kezdetekhez, részben be is záródik a kör, ha azt vesszük, hogy annak idején, közel ezerötszáz évvel ezelőtt a mindenszenteket a nyugati keresztény egyház ír nyomásra (bár ebben nem mindenki ért egyet) tette át a pünkösdhöz köthető májusi időpontról november elsejére, mely ma már az egész nyugati keresztény világban a halottakról való megemlékezésnek szentelt nap, és amely a pogány kelta hagyományok szerint az aratás végét, azaz az új év kezdetét jelölte, a halottkultusz jegyében.

A kínaiak tapsolnak

Buddhista eredetű, ám mégis számos hasonlóságot mutat egyes nyugati országok halottak napjához a háromnapos japán o-bon ünnep, melyet rendszerint (az utóbbi időben legalábbis) augusztusban, a nyári szünidő alatt tartanak, amikor néhány napra összeülhet a család, hogy rendbe hozza hozzátartozói sírját a temetőben. A japán halottak napját több mint ötszáz éve a bon ünnep is kíséri. A japánok a hagyomány szerint tánccal üdvözlik a halottak szellemeit, ezek a táncok az utóbbi évszázadok során azonban fokozatosan veszítettek eredeti rituális szerepükből, manapság pedig leginkább nyári, illetve szünidei eseményként nagy a jelentőségük.

A kínai naptár hetedik havának tizennegyedik napján tartják a kínaiak az úgynevezett szellemünnepet, ezen rituálisan adakoznak az elhunytaknak, ételt és ajándékokat adnak nekik, valamint pénzt is égetnek, hogy a szellemeknek ne kelljen szűkölködniük a túlvilágon. Bizonyos források szerint egyes kínai területeken szokás temetéseken nevetni és tapsolni, hogy a halott szelleme ne lássa hozzátartozói szomorúságát, ami megnehezítené számára a távozást, és az élőknek sem gyűlik meg a bajuk az itt ragadt lélekkel.

(Ha már a temetéseknél tartunk, egy érdekesség: az afrikai Ghánában bizonyos tárgyakról mintázott, például hal, rák vagy repülőgép alakú, színes, úgynevezett "fantáziakoporsókba" helyezik a halottakat).

A kínai néphagyományból eredő szellemünnepet, amit ma már sokan kínai halloweennek hívnak, az évszázadok során erősen összefonódott a buddhista ullambanával, mely viszont kifejezetten az öröm ünnepének, illetve havának számít a buddhista vallásban. A hetedik hónap tizenötödik napja ugyanis Buddha örömteli napja. A hagyomány indiai eredetű, később lett csak kínai színezete és keveredett össze a két ünnep.

Unalmas hagyományok, Prágában kurjongatnak

A hagyományokhoz valójában nem sok köze van, sokkal inkább szól az egzotikum iránti vonzódásról, valamint saját búskomor hagyományaink unalomba fúlásáról, hogy Prágában például idén rendezik meg harmadszor november elsején a día de los difuntost, mexikói módra. A dolog magyarázata egyértelműen nem a Prágában élő mexikói, illetve latin-amerikai kisebbség hatása, amely rendkívül csekélynek mondható.

Az igazi día de los difuntos

Nálunk Magyarországon ehhez hasonló, nagyobb tömegeket megmozgató, vagy legalábbis médiapublicitást kapó új hagyomány nincsen kialakulóban, ha csak a jó esetben négynapos hosszú hétvégét végig italozással tölteni nem számít annak. De nem, ez egyáltalán nem számít új hagyománynak. A halloweenkor tartott maratoni, jelmezes horrorfilmnéző bulik viszont lassan világszerte elterjednek, az ilyesmi náluk is szolgálhatja az egyértelműen borongós temetői szokásaink színesítését.

Az idegen szokások vulgarizációja nem feltétlenül különbözik a száz, illetve ezer évvel ezelőtt bekövetkezett változásoktól, csupán a folyamat lett gyorsabb. Sőt, nem csak mi magyarok unjuk hagyományainkat, hanem - bármilyen meglepő is - a virágkoszorúkban tobzódó mexikóiak is, akik köztudottan sombrerót hordanak, tequilát isznak, gitároznak, többi kezükben pedig két pisztollyal felváltva tüzelnek folytonosan kurjongatva a levegőbe.

A hétvégi "papok és prostik" jelmezes-táncos buli például, a halloweennek a gót szubkultúra általi kézenfekvő adaptálása valójában nem sokban különbözik attól, hogy Mexikóban maszkokban futkározó gyerekek amerikai édességeket kapnak a megértően mosolygó bajszos apukáktól és anyukáktól október 31-én. Új hagyományok születnek, a régiek átalakulnak, állandó többirányú kölcsönhatásban. Nem feltétlenül köztudott például, hogy a riói karnevál - amely egyébként télbúcsúztató, illetve a böjtöt megelőző utolsó tobzódást ünnepli - az Európában már évszázadokkal ezelőtt is rendkívül népszerű, vallási eredetű álarcos mulatságoktól származik, és a 19. század elején a brazil katolikus elit honosította meg, aztán szépen fokozatosan egészítették ki a keresztény szimbólumokat a brazil, illetve afrikai kulturális elemek. Sziciliában pedig szokás a halottak napján ajándékokat adni a gyerekeknek, mármint az élőknek, éppúgy, mint mikuláskor.

Mindenszentek és halottak napja

A hagyomány szerint november elseje mindenszentek napja, amikor a szentekről, a mártírokról és a paradicsomban üdvözültekről emlékezik meg a nyugati keresztény világ, míg november másodika a halottak napja, amikor az elhunytakról, illetve a hagyomány szerint mindazon halottakról emlékezünk meg, akik még nem üdvözültek a mennyországban. Az ünnepet a nyugati keresztény egyházban 609-től (más források szerint 610-től) május 13-án, illetve Pünkösd utáni első vasárnap tartották. Ezt a dátumot tette át III. Gergely pápa (731-741) november elsejére, hogy az ünnep egybeessen az aratás végét és az óévet ünneplő kelta pogány samhainnal, melynek mai legfontosabb leágazása a halloween.

Közép- és Kelet-Európa legnagyobb részén, így Magyarországon is mindenszentek napján az emlékezők kilátogatnak a sírokhoz, rendbehozzák és virággal díszítik azokat, illetve gyertyát gyújtanak a halottak emlékére. Kisebb falvakban, illetve településeken nálunk is él még számos népi hagyomány. Sok helyen például a Mindenszentek hetében munkatilalom volt, így tilos volt télire káposztát gyalulni, mert úgy tartották, hogy megromlik. Egy hiedelem szerint, aki virágot szakított más sírjáról, azt elvitte a halott, az égő gyertyát pedig nem volt szabad más sírjára tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére.

A november 2-i halottak napja a mindenszenteknél jóval későbbi eredetű: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny anyaház alá tartozó minden bencésházban. Hamarosan a renden kívül is megülték, és a XIV. század elejétől Róma is átvette. A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés és az értük való közbenjárás a purgatórium katolikus hittételén alapszik: azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn és teher van még lelkükön, Isten színe előtt tisztulniuk kell. (MTI)