Paulina
16 °C
33 °C

A favázas műemlék és az ajaknégerek

2005.07.17. 12:15
Kapcsolódó cikkek (1)
A budapesti fahullámvasúttal kezdte aktuális körútját az Európai Hullámvasút Klub. A külföldi rajongók nélkül talán soha nem tudatosodott volna bennünk, hogy a nyikorgó, zörgő, rázós szerkezet valójában micsoda ritkaság. Közben felmerült az a kérdés is, hogy mit kerestek az ajaknégerek az angolparkban.
"Igen, olyan, mintha szétesne, de az a jó benne, hogy nem esik szét" - lelkendezik Andrew, háta mögött ötszáz köbméter faanyaggal, de aztán eltereli a figyelmét egy párducmintás miniruhába öltözött helyi lakos, aki magassarkúban botladozik lefelé a kijárathoz vezető lépcsőn.

Szombat délután, az Európai Hullámvasút Klub aktuális körútjának első állomásán vegyülünk a messze földről érkezett hullámvasút-rajongók közé, szerencsére ez az állomás nem más, mint a budapesti Vidámpark, ahová a klub csaknem nyolcvan tagja a régi, műemlékké nyilvánított hullámvasutat jött megcsodálni. Amíg a bejárathoz közeli büfénél vártuk a csapat érkezését, teljesen belelovaltuk magunkat az elképzelésbe, hogy az angol alapítású klub tagjai nyilván konszolidált öltönyben szoktak hullámvasutazni, lobogó nyakkendővel, de a társaság, amikor megérkezik, teljesen átlagos kirándulócsoport benyomását kelti. Azért az átlagnál jobban vonzódnak a hullámvasutas pólókhoz és az állványzatokon vezetett sínekhez.

Szórakoztatóan zörög


Kattintson a képekért!
A klubtagok türelmetlenül sietnek mindannyiunk favázas vasútjához, de a klub alapítója, Justin Garvanovic még gyorsan összetereli őket egy csoportkép erejéig. Egy perc múlva a leggyorsabbak már bent is ülnek a sárkányfejes kocsikban. "Nagyszerű, nagyon élveztem, és jó hosszú" - foglalja utána röviden össze tapasztalatait Derek, akinek tényleg tetszhetett a menet, mert potyázik még egyszer, de lehet, hogy kétszer is. "Remek, hosszú, és vicces, hogy ide-oda mozog a kocsi, és minden zörög" - mondja a következő turnus legszélesebb mosolyú tagja, Scott, aki szakértő szemmel még azt is megállapítja, hogy nagyon jól karbantartják a szerkezetet. Hiszünk neki, hiszen ő a legrégebbi hullámvasúton is ült már, ami 1902-ben épült Penssylvaniában.

Nagyon fontos az ilyen hullámvasutak megőrzése, teszi hozzá olyan arccal, ami mögött felsejlik a sok méltatlanul, magányosan elpusztult hullámvasút szörnyű víziója. (A szerkesztőségbe visszatérve a Google-től azt is megtudjuk, hogy nem alaptalan a félelem: az ilyen, régi típusú - "oldalkerekes" - hullámvasút valóban kihalóban lévő faj: összesen tíz van belőle a világon, szóval aki a nagy nyugati acélmonstrumok árnyékában esetleg szégyellné a mi kis fából összeeszkábált hullámvasutunkat, az inkább büszkén emelje magasra a fejét, mi is így teszünk.)

A klub tagjai komolyan veszik a szórakozást: indulás előtt éljeneznek, érkezéskor pedig pacsiznak a sín mellett állókkal. Az utolsó turnusban mi is felülünk, és egyúttal ápoljuk a bilaterális kapcsolatokat: elmagyarázzuk a klub alapítójának, aki szerencsétlenségére előttünk foglalt helyet, hogy szó szerint mit jelent a hullámvasút szó, illetve hogy angolul mi az a kifejezés, amit minden nagyobb lejtőhöz érve emelt hangon ismételgetünk.

Sárkányvasút

Ezután átsétálunk a másik, átfordulós hullámvasúthoz, Justin Garvanovic közben elmondja, hogy a Looping Start már jól ismerik, mert annak a nagy testvére Skóciában található, sőt ezt a budapestit is skótok üzemeltetik. Azt gondolnánk, hogy a hazai pályát már unják, de nem, a klubtagok ismét csak remekül szórakoznak, egyetlen lány van, aki valószínűleg csak a barátja unszolására jött el a körútra, és most halálra váltan kapaszkodik, maximális együttérzésünk közepette.


Kattintson a képekért!
A Vidámpark munkatársai kis ismertető előadással is készültek, amit a műemlék-hullámvasút alatti kiállítóteremben prezentálnak. Megmutatják az eredeti tervrajzot, elmondják, hogy a szerkezet 1922-ben készült Dragon Ervin tervei alapján (a dragon angolul sárkányt jelent, a vendégek derülnek), illetve hogy a pálya 980 méter hosszú, és öt perc a menetidő. Az állványzat tizenhét méter magas, ötszáz köbméter faanyagból épült, tudjuk még meg. Kiderül, hogy a kezelő teherautó-sofőrülésen ül (újabb derültség), illetve egyúttal az is, hogy a szerepe az, hogy a megfelelő sebességre fékezze a szerelvényt a hullámok tetején.

Justin Garvanovic gyors népszámlálást is tart: vannak itt amerikaiak, svájciak, hollandok, norvégok, dánok, svédek, németek, írek és persze angolok. "És egy skót!" - kiált egy szép szál skót legény. Mi közben a kiállítóterem falán elhelyezett régi plakátokban gyönyörködünk, kedvencünk a békebeli Ajak-négerek az angolparkban feliratú (a képeink között látható, valószínűleg az etiópai mursi törzs néhány tagja turnézott akkoriban Európában).

A jólét csodája

A társaság Magyarország után Ausztriába, azután pedig Olaszországba fog menni, szeptemberben Japánba utaznak, jövőre pedig tervben van egy Amerika-túra is; a klub különben évente három Nagy-Britannián kívüli kirándulást szervez.

Tari Julianna, a park igazgatónője megkérdezi, hogy van-e valaki, aki fel szeretne ülni még egyszer a műemlékvasútra. "Ez a világ leghülyébb kérdése" - mondja Justin Garvanovic, és már mennek is hullámvasutazni. Mi beülünk a büfébe, és arról beszélgetünk, hogy ez a klub a jóléti társadalom csodája, és mennyire jó volna, ha a világon mindenkinek ugyanígy lenne egy teljesen értelmetlen, ámde kedves hobbija, illetve elég pénze és ideje, hogy utazgasson miatta a világban.