Judit
-2 °C
8 °C

A favázas műemlék és az ajaknégerek

2005.07.17. 12:15
Kapcsolódó cikkek (1)
A budapesti fahullámvasúttal kezdte aktuális körútját az Európai Hullámvasút Klub. A külföldi rajongók nélkül talán soha nem tudatosodott volna bennünk, hogy a nyikorgó, zörgő, rázós szerkezet valójában micsoda ritkaság. Közben felmerült az a kérdés is, hogy mit kerestek az ajaknégerek az angolparkban.
"Igen, olyan, mintha szétesne, de az a jó benne, hogy nem esik szét" - lelkendezik Andrew, háta mögött ötszáz köbméter faanyaggal, de aztán eltereli a figyelmét egy párducmintás miniruhába öltözött helyi lakos, aki magassarkúban botladozik lefelé a kijárathoz vezető lépcsőn.

Szombat délután, az Európai Hullámvasút Klub aktuális körútjának első állomásán vegyülünk a messze földről érkezett hullámvasút-rajongók közé, szerencsére ez az állomás nem más, mint a budapesti Vidámpark, ahová a klub csaknem nyolcvan tagja a régi, műemlékké nyilvánított hullámvasutat jött megcsodálni. Amíg a bejárathoz közeli büfénél vártuk a csapat érkezését, teljesen belelovaltuk magunkat az elképzelésbe, hogy az angol alapítású klub tagjai nyilván konszolidált öltönyben szoktak hullámvasutazni, lobogó nyakkendővel, de a társaság, amikor megérkezik, teljesen átlagos kirándulócsoport benyomását kelti. Azért az átlagnál jobban vonzódnak a hullámvasutas pólókhoz és az állványzatokon vezetett sínekhez.

Szórakoztatóan zörög


Kattintson a képekért!
A klubtagok türelmetlenül sietnek mindannyiunk favázas vasútjához, de a klub alapítója, Justin Garvanovic még gyorsan összetereli őket egy csoportkép erejéig. Egy perc múlva a leggyorsabbak már bent is ülnek a sárkányfejes kocsikban. "Nagyszerű, nagyon élveztem, és jó hosszú" - foglalja utána röviden össze tapasztalatait Derek, akinek tényleg tetszhetett a menet, mert potyázik még egyszer, de lehet, hogy kétszer is. "Remek, hosszú, és vicces, hogy ide-oda mozog a kocsi, és minden zörög" - mondja a következő turnus legszélesebb mosolyú tagja, Scott, aki szakértő szemmel még azt is megállapítja, hogy nagyon jól karbantartják a szerkezetet. Hiszünk neki, hiszen ő a legrégebbi hullámvasúton is ült már, ami 1902-ben épült Penssylvaniában.

Nagyon fontos az ilyen hullámvasutak megőrzése, teszi hozzá olyan arccal, ami mögött felsejlik a sok méltatlanul, magányosan elpusztult hullámvasút szörnyű víziója. (A szerkesztőségbe visszatérve a Google-től azt is megtudjuk, hogy nem alaptalan a félelem: az ilyen, régi típusú - "oldalkerekes" - hullámvasút valóban kihalóban lévő faj: összesen tíz van belőle a világon, szóval aki a nagy nyugati acélmonstrumok árnyékában esetleg szégyellné a mi kis fából összeeszkábált hullámvasutunkat, az inkább büszkén emelje magasra a fejét, mi is így teszünk.)

A klub tagjai komolyan veszik a szórakozást: indulás előtt éljeneznek, érkezéskor pedig pacsiznak a sín mellett állókkal. Az utolsó turnusban mi is felülünk, és egyúttal ápoljuk a bilaterális kapcsolatokat: elmagyarázzuk a klub alapítójának, aki szerencsétlenségére előttünk foglalt helyet, hogy szó szerint mit jelent a hullámvasút szó, illetve hogy angolul mi az a kifejezés, amit minden nagyobb lejtőhöz érve emelt hangon ismételgetünk.

Sárkányvasút

Ezután átsétálunk a másik, átfordulós hullámvasúthoz, Justin Garvanovic közben elmondja, hogy a Looping Start már jól ismerik, mert annak a nagy testvére Skóciában található, sőt ezt a budapestit is skótok üzemeltetik. Azt gondolnánk, hogy a hazai pályát már unják, de nem, a klubtagok ismét csak remekül szórakoznak, egyetlen lány van, aki valószínűleg csak a barátja unszolására jött el a körútra, és most halálra váltan kapaszkodik, maximális együttérzésünk közepette.


Kattintson a képekért!
A Vidámpark munkatársai kis ismertető előadással is készültek, amit a műemlék-hullámvasút alatti kiállítóteremben prezentálnak. Megmutatják az eredeti tervrajzot, elmondják, hogy a szerkezet 1922-ben készült Dragon Ervin tervei alapján (a dragon angolul sárkányt jelent, a vendégek derülnek), illetve hogy a pálya 980 méter hosszú, és öt perc a menetidő. Az állványzat tizenhét méter magas, ötszáz köbméter faanyagból épült, tudjuk még meg. Kiderül, hogy a kezelő teherautó-sofőrülésen ül (újabb derültség), illetve egyúttal az is, hogy a szerepe az, hogy a megfelelő sebességre fékezze a szerelvényt a hullámok tetején.

Justin Garvanovic gyors népszámlálást is tart: vannak itt amerikaiak, svájciak, hollandok, norvégok, dánok, svédek, németek, írek és persze angolok. "És egy skót!" - kiált egy szép szál skót legény. Mi közben a kiállítóterem falán elhelyezett régi plakátokban gyönyörködünk, kedvencünk a békebeli Ajak-négerek az angolparkban feliratú (a képeink között látható, valószínűleg az etiópai mursi törzs néhány tagja turnézott akkoriban Európában).

A jólét csodája

A társaság Magyarország után Ausztriába, azután pedig Olaszországba fog menni, szeptemberben Japánba utaznak, jövőre pedig tervben van egy Amerika-túra is; a klub különben évente három Nagy-Britannián kívüli kirándulást szervez.

Tari Julianna, a park igazgatónője megkérdezi, hogy van-e valaki, aki fel szeretne ülni még egyszer a műemlékvasútra. "Ez a világ leghülyébb kérdése" - mondja Justin Garvanovic, és már mennek is hullámvasutazni. Mi beülünk a büfébe, és arról beszélgetünk, hogy ez a klub a jóléti társadalom csodája, és mennyire jó volna, ha a világon mindenkinek ugyanígy lenne egy teljesen értelmetlen, ámde kedves hobbija, illetve elég pénze és ideje, hogy utazgasson miatta a világban.

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.