Miklós
-7 °C
2 °C

Kala, akit a halál lekalapácsola

2005.05.22. 15:37
A Budapesti Temetkezési Intézet festménypályázatot hirdetett A csend színei címmel. Riportereink meglátogatták az intézet vezérigazgatóját, aki kihajította irodájából a fekete lambériát, és napsárgára festette a falakat.

"Magyarországon csak a halottak napja körül jut az emberek eszébe a temető. Az európai nagyvárosokban viszont egy-egy szép temető park és idegenforgalmi látványosság is. A festménypályázattal megpróbáljuk valamelyest oldani a temetőkkel szembeni ellenérzéseket. A Fiume úti sírkert maga a történelem, itt nyugszanak Magyarország történelmi és irodalmi nagyjai. És a nyugalom az elmélkedés helye" - magyarázza a kezdeményezés hátterét Simóka Kálmánné, a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. vezérigazgatója.

Úristen, ez egy temető!


Klikk a képre!

Napsárgára festett, pasztel színű képekkel, világos bútorokkal, növényekkel és mindenféle mütyűrkékkel telezsúfolt irodáját elnézve el is hisszük neki, hogy valami szemléletváltozást szeretne. Főleg, amikor megtudjuk, hogy elődje a pesterzsébeti ravatalozóból megmaradt fekete lambériával boríttatta be az iroda falait.

A díjak - egy kétszemélyes párizsi hétvége, egy digitális kamera és egy vásárlási utalvány - legfeljebb a műkedvelő festőket mozgatják meg, veti fel a riporter. "A fiatalokat szerettük volna aktivizálni. És nekünk csak ilyen díjakra telik" - válaszol a vezérigazgatónő.

Tavaly novemberben megrendeltek egy reprezentatív felmérést, az derült ki belőle, hogy a fiatalok szinte egyáltalán nem járnak temetőkbe. "Nem azt várom ettől a pályázattól, hogy rendszeresen járjanak temetőbe, csupán azt, ne legyen számukra olyan riasztó, hogy úristen, ez egy temető."

A bikini azért túlzás


Klikk a képre!

A nagy tisztásokon heverészni is lehet, válaszol a riporter kérdésére. "Volt olyan hölgy, aki egy szál bikiniben hevert a fűben. Azt gondolom, ez azért nem illik egy temetőben. Odamentem, és szóltam neki, nagyon örülök, hogy itt pihen és tanul, de legyen kedves felöltözni. Szó nélkül megtette, sőt, még elnézést is kért" - világítja meg, hol húzódik a határ. (Az összehasonlítás kedvéért, 1909-ben - mint a Kegyeleti Múzeumban az egyik tárlónál megtudtuk - a temetőben tilos volt lefeküdni, és leülni is csak padra szabadott.)

Eddig tíz-tizenöten regisztráltatták magukat a pályázatra. A kiállítással egybekötött eredményhirdetés június 12-én, a Csend Napján lesz a Jókai mauzóleum előtti két ravatalozósor között.

Elképzelhető, hogy jövőre inkább fotópályázatot hirdetnek: "Lehet, hogy most is azt kellett volna, de még csak most tanuljuk ezt az egészet."

Az elvadult temetőt szerettük


Klikk a képre!

A ravatalozó mögötti részt pénz híján még nem tudták rendbe hozni. De ez bennünket egyáltalán nem zavar. Sőt, messze elkerültünk minden olyan területet, ahol bármiféle rendet, netán geometriát próbáltak vinni a növényzetbe.

"Látott mostanában errefelé festegető embereket?" - kérdezünk egy embert, aki a térdig érő füvet nyírja. Eddig kettővel találkozott. Egyikkel József Attila sírjánál, a másikkal a Kossuth-mauzóleumánál.

Mi péntek délelőtt még sétálgatót is alig láttunk. A néhány temetői alkalmazotton kívül csak két fotóssal találkoztunk, akik egy vampot fényképeztek, amint denevérszárnyait vastag fatörzsekre és síremlékekre teríti. Megfigyeltünk néhány madár- és növényfajt, számtalan csigát, rengeteg Jézust, angyalt és puttócskát, továbbá hosszasan tanulmányoztuk a temetői erotikát és egy füzetkéből a népi akasztófahumort:

"Itt nyugszik Kala.
Kit a halál kala-
Páccsal lekala-
Pácsola vala."

"Karácsonyra virradóra
Feküdtem be koporsómba.
Jézus is akkor született
Ember számban hiba sem lett."