Kelemen, Klementina
3 °C
7 °C

Ezzel nem lehet hasra esni

2007.12.26. 14:45
Kapcsolódó cikkek (1)
Kínában már több ezer darabot eladtak Göczey András találmányából, az egykerekűre emlékeztető közlekedési eszközből. A rollerező mozgással hajtható szerkezetnek se kormánya, se fékje nincsen, de nehéz vele elesni. Mi megpróbáltuk.

A városi közlekedés nem feltétlenül jelenti, hogy órákig áll az autójával a dugóban, vagy autó nélkül egy buszmegállóban. És azt sem, hogy vidám kerekezés után úgy érkezik meg munkahelyére, mint egy sokat megélt biciklisfutár.

A megoldás a három közlekedési mód progresszív ötvözése lenne, dolgoztam ki stratégiát, amikor a sors néhány hónapra egy budai zöldövezetbe sodort, miközben a szerkesztőség maradt az örökké borongós Újpesten. A várost autóval közelítettem meg, majd a dugó határánál leparkolva elővettem a ledöntött hátsó ülésekre beszuszakolt biciklit, és nekivágtam az Árpád hídi halálzónán át Pestre vezető útnak.

Bár még így is fél órával gyorsabb voltam, mint autóval, az egész rettentő macerás volt. A kerékpár berakása és kivétele izommunkában és időben is jelentős volt, az Árpád hídnál a csattogó teherautók közt tekerve irigykedve néztem a villamoson ülőket, és csak a Váci úton rostokoló autósorok közt biciklizve tért vissza az önbizalmam.

A problémára egyébként születtek megoldások, Londonban például népszerűek az összehajtható biciklik, amik azonban nem csak nehezek és felépítésükből adódóan bizonytalan konstrukciójúak, hanem drágák is.

Egy magyar építész azonban állítja, az egyenletnek van megoldása. Találmánya ugyanis forradalmasíthatja a városi közlekedést. A Mágikus Kerék nevű szerkezettel olyan sebességgel lehet gurulni, mint kényelmesen biciklizve. A súlya viszont legfeljebb 5-7 kiló, és a fülénél megragadva könnyen felszállhatunk vele bármilyen tömegközlekedési eszközre, vagy bedobhatjuk az autó csomagtartójába.

Göczey András huszonöt évig csiszolgatta az ötletét, az utolsó fázisba pedig egy formatervezőt is bevont. Ungár Soma volt az, aki végül az eredetileg egykerekű szerkezetet ellátta egy hátulra szerelt, kisebb, elforgó kerékkel, így téve stabilabbá és fordulékonnyá az eszközt.

Huszonöt év egyébként jelentős, de a befektetett időmennyiség érthetővé vált, ahogy leültünk beszélgetni a feltalálóval. A barátságos, komótosan beszélő úr érezhetően a meditatív alkotás híve, akit nem lehet kihozni a sodrából még olyasmivel sem, mint hogy találmányával mások keresnek pénzt.

A feltaláló a szabadalmazási procedúra megkezdése után ugyanis egy kínai üzemmel kötött szerződést a gyártásra. Az évtizedes alkotói folyamat után az események örvendetesen felgyorsultak, a kínaiak belekezdtek a sorozatgyártásba, és a hírek szerint már több ezret el is adtak a sajátos közlekedési eszközből. A Youtube-on egymás után jelentek meg a filmek Kínából, aztán Londonból, majd az Egyesült Államokból, jelezve a Kerék terjedésének útját.

Göczey egyelőre azonban egy forintot vagy jüant sem látott a profitból, a kínai gyártók viszont minden telefonjára megerősítik, hogy nem kell aggódni, hamarosan küldik a pénzt.

"Nehéz egy milliárdos országgal küzdeni, hiába van szerződésünk. Bízunk benne, hogy fizetni fognak, és különben is, mást nem tudunk csinálni. Ez több most, mintha nem lenne, tehát örülünk neki" - mondta olyan hangsúllyal, mintha a világbéke szükségszerű terjedéséről beszélne.

Pedig a helyzetet nehezíti, hogy a szabadalmazási procedúra még tart, és rengeteg pénzbe kerül. Miközben az már biztos, hogy ha érkezne is az országba a találmányból, olyan vámmal sújtanák, hogy azért az összegért már inkább az autóban marad az ember.

A kerék prototípusai viszont olyan izgalmasnak néztek ki, hogy a mélymagyar bú sem tudott minket lenyomni annyira, hogy ne kérjük kölcsön a Kínában gyártott példányt. Nézze meg kísérletünket, hogy kiderüljön, érdemes lenne-e rendelnie a magyar találmányból.