Ambrus
-7 °C
3 °C

Tüntetés a zsidó csajokért

2006.09.06. 11:15
A kirekesztőnek tartott zsidó író kakaós tésztán él, tudtuk meg azon a könyvbemutatón, ami előtt, az utcán szélsőjobbos csoportok követelték a "magyar-zsidó" házasságot.

A Liszt Ferenc tér sarka, ha valami, akkor szokatlan volt. Az Írók könyvesboltjában kedd délutánonként legfeljebb neves írók szoktak szűk közönség előtt az olvasók fogyatkozásáról merengeni. Ilyesmiért viszont sosem vonják körbe a boltot "police" feliratú szalagokkal, és nem szállja meg a környező utcákat a rendőrség.

Ezt leszámítva egyébként semmi nem utalt a készülődő eseményre, azaz hogy a boltban új könyvét mutatja be Naftali Kraus, izraeli-magyar író, miközben kinn a Lelkiismeret '88 csoport tüntet az egész ellen.


Nézze meg képeinket!

Aki, érthető okokból, nem lenne képben: Naftali Kraus a zsidóság faji alapú fennmaradását taglaló eszméivel szerzett ismertséget, műveiben óv a vegyes házasságoktól, ellenzi az asszimilációt, mindehhez pedig zsidó-nem zsidó alapon rendszerezi a lakosságot.

A Lelkiismeret 88 pedig szélsőjobbos-tarsolylemezes-összeesküvéselméletes kiscsoport, akik megragadnak minden lehetőséget, hogy médiába kerülhessenek.

A két fél külön-külön nem veszélyesebb/tanulságosabb, mint egy Pálffy-jegyzet, de az, hogy egy időben nyilvánulnak meg, egy kirakatablak két oldalán, izgalmasnak ígérkezett.

Végítélet megafonnal

A bejárat előtt a rendőrökön kívül tehát senkit nem láttam, ezért rögtön belemerültem a könyvesbolt akváriumába. A polcok közti szűk teret halk zsizsegés és nagyjából harminc ember töltötte be. Elöl ötvenes férfiak ültek félkörben, a legtöbbjük kipát viselt, nekik volt nyakkendőjük is, a rituális fejfedő nélküliek viszont kigombolt nyakú inggel hordták a zakót.

A közönség jórészt negyven felett járó nőkből állt. Láthatóan nem bankigazgató-feleségek vagy privatizálásban megkeményedett tekintetű üzletasszonyok, hanem inkább nejlonkosztümös, pulóveres-szoknyás hölgyek várták az írót, akiről ha nem tudok előzetesen, azt gondolom, valami szakácskönyvet mutat be.

"Remélem baj nélkül megússzuk ezt a mai napot" - lépett szomorú mosollyal a mikrofonhoz Benedek István Gábor (kigombolt nyakú ing), a közönség bólogatott, én pedig értetlenül néztem ki a kirakaton, ahol továbbra sem gyülekezett pogromért lihegő tömeg.

Az újságíró után Schőner Alfréd (kipa, nyekkendő), a Zsidó Egyetem rektora következett, aki éppen a szerző munkásságát méltatta, amikor az utcán megszólalt a megafon. A szavakat nem lehetett hallani, a nézők azonban felbolydultak, nyakukat nyújtogatták, fel is álltak volna, ha Schőner meg nem emeli a hangját, mintha a kinn kulmináló végítéletről akarná elterelni az egybegyűltek figyelmét.

"Kérem figyeljenek rám" - dörögte, majd gondolatmenetét feledve váratlanul olyasmiket mondott, hogy "az írás szava magasságok felé száll", "a matériát el lehet égetni, de a betű visszaszáll", de engem a héberül idézett mondások zökkentettek ki végleg. Nem tudtam koncentrálni tovább, kisiettem az utcára, az események sűrűjébe.

A magyar-zsidó házasságért

Gyűlölettől izzó skinheadek helyett azonban szintén ötven feletti asszonyok kis csoportjába botlottam, akik kézzel rajzolt táblákat lengettek Kraus könyvéből vett idézetekkel. Többeknél szerepelt Krausnak a "magyar-zsidó vegyes házasságot" elítélő mondata. Egy történetesen Hit, Remény, Szeretet feliratú transzparenssel felszerelt néni azt dörmögte, "beletartottam a pofájukba, hogy lássák", de amúgy csak a megafont lehetett hallani.

"Naftali Kraus a zsidók vérségi elkülönítését hirdeti! Jiddis szóval sikszének nevezi a magyar lányokat, ami undort, utálatot, tisztátalan állatot jelent." A fiatal férfi nem sokkal később elhallgatott, zavartan azt mondta, "remélem a demonstrációnak lesz hatása a benn ülőkre", majd bejelentette, most még egyszer felolvassa kiáltványukat.

"Mit szeretnétek elérni?" - léptem oda egy nagy-magyarországos tetoválással felszerelt sráchoz. "Hallgasd a szöveget" - mondta, de nem tágítottam. Tényleg érdekelt, a Lelkiismeret 88 azért van itt, hogy síkra szálljon a szabad "magyar-zsidó" házasságért? A kopasz srácok kövérkés, szép arcú, göndör hajú lányokkal szeretnének hetyegni, de Kraus keresztbe húzta a számításaikat?

"Azt akarjuk, hogy az emberek ne vegyék ezt a könyvet" - rázott le a srác, aki nem olvasott Kraus-műveket, de hallott róluk. Nem maradtam azonban egyedül, a haverja szóba elegyedett velem. "Kraus történész volt, jól tudom? Azt hallottam, hogy elbagatellizálta a kommunizmus áldozatait. Hogy szerinte a húszas-harmincas években nem is öltek meg annyi embert. Jól mondom?" Őszintén kérdezte, de nem tudtam válaszolni.

"Index? - tért át aztán más témára- Ugye az Index tulajdonosa is zsidó?" Tudomásom szerint nem, búcsúztam informális hangnemben, mert kíváncsi voltam, mi történik közben a boltban.

Kakaós tészta

A mikrofonnál éppen egy furcsamód kipátlan, de ugyanakkor nyakkendős úr adott hangot örömének. "Megtisztelő, hogy nem kinn veszek részt a tömegtüntetésben, ahol nem is tudom mi ellen tüntetnek, hanem itt benn, egy szimpatikus szellemi környezetben lehetek".

"Itt a nagykövet" - bolydult fel hirtelen a szimpatikus szellemi környezet, kezek nyúlnak David Admon (kipátlan, nyakkendős) felé, a következő felszólaló egy ideig bizonytalanul mosolygott, majd elragadtatott hangon mesélni kezdett. "Naftali szerényen él Izraelben, ahhoz képest, amit alkotott", és hogy ő maga látta a mestert kakaós tésztát készíteni otthonában. "Azt szeretném, hogy hivatalosan legyen elismerve a magyar kormánytól, hogy van egy író Izraelben, aki szerényen él és szerényen alkot". A szimpatikus, ősz szakállas, nagypapás író a háttérben széttárta a kezét és bólogatott.


Nézze meg képeinket!

Egy ilyet talán nem lesz olyan nehéz kicsikarni, gondolkodtam el, de aztán félbeszakított, hogy a szimpatikus nagypapa meglepő hévvel kezdett beszédjébe. A zsidó hagyományt a kommunisták és a nácik törték meg, jelentette ki, majd kimutatott az ablakon.

"A választás a mi kezünkben van, ha már zsidónak születtünk, maradjunk zsidók. Vállaljuk, amik vagyunk" - folytatta meleg hangon. "Ne negyed, ne nyolcadrészben legyünk zsidók, hanem teljesen. A mezuzát ne tegyük az ajtón belülre, mert a szomszédok úgyis tudják, hogy kik vagyunk. Ez a könyveim lényege".

Magyarellenes?

"Mi ellen tüntettek odakinn?" - csaptam le a dedikációért állók közé. "Valóban vannak kirekesztő, ellenségeskedést szító eszméi Krausnak?" - kérdeztem egy harmincas nőt, aki azzal védekezett, csak véletlenül van itt, mert érdekli az Ószövetség, de semmit nem tud a kintiekről, és másról sem.

Egy idősebb hölgy bibliai kontextusba helyezte az ügyet. "Azért tüntettek Naftali Kraus ellen, mert mi bíráltak vagyunk. Nem könnyű, a kiválasztott népnek ez nagy próbatétel. Nem ítélem el, akik az ajtón belülre rakják a mezuzát. A holokauszt túl nagy próbatétel volt. Pedig a lényeg, hogy ne negyed, ne nyolcadrészben legyünk zsidók, hanem teljesen."

A magát Kraus-fannak valló úr pedig szintén széttárta a kezét. "Fogalmam sincs, mit akartak ezek. De hát úgy néz ki ez az ember, mint egy uszító?" - mutatott mosolyogva az ősz íróra.

Mire a Kraus-fanok kiléptek a hangszigetelő kirakatüveg mögül az utcára, a tüntetők már szétszéledtek. Egyikük sem akart bejönni a boltba, mindenki maradt a maga helyén, úgyhogy zavartalanul folytatódhatnak majd a tüntetések és jelenhetnek meg az új Kraus-könyvek is.