Protokollcunami a magyar történelem legviccesebb ünnepségén

Az első pillanatban világos volt, hogy a L'art pour l'art társulat komolyan veszi fennállásának húszéves évfordulóját, a megemlékezés programján ugyanis szerepelt az állami ünnepségekről ismerős összes kötelező gyakorlat. Szalagátvágás, alapkőletétel, szoboravatás, koszorúzás, gyújtó hangú szavalat és végtelen beszédek követték egymást olyan töménységben, hogy a jelenlévő tudósító a protokolltúladagolás tüneteit vette észre magán. A protokolltúladagolás jellemző tünete egyébként a röhögés.

Tértivevény

A ceremónia nyitóbeszédjében Dolák-Saly Róbert rámutatott, hogy a társulat értékei annak múltjára vezethetőek vissza. "A L'art pour l'art tásulat ma lenne százhúsz éves, ha száz évvel korábban alakul meg" - fejtette ki a társulat egyik alapítója, majd kiemelte: a L'art pour l'art alapértékeiben nem változott az elmúlt húsz évben. Így továbbra is tartózkodik az olyan szavak használatától, mint a sufni és a pántlika, viszont ha teheti, nem mulasztja péládul a tértivevény kifejezés használatát.

"Megalakultunk és most is működünk" - foglalta össze az együttes helyzetét Dolák-Saly, hogy aztán visszatérjen a Magyarországon addig szokatlan abszurd humor megjelenésének történetére: Tizenöt milliárd éve összesűrűsödtek az atomok, égő gázgömbök keletkeztek, később kialakult a Nap, és aztán 1986 május 21-én, egy pinceszínházban fellépett Laár András, saját szerzésű költeményeivel.

"Senki sem tudta, hogy a kozmikus porból ennyi előadás lesz" - tette hozzá a színész, jelezve, hogy kezdetben egyszeri kísérletnek szánták a fellépést.

Arany a köbön

"Vannak olyan napok, amit a történelem arany tintával aranyfedelű noteszének arany lapjaira ír, ezért aztán az egészből semmi nem látszik" - emelkedett szólásra ezután a társulat névadója. Laár András szerint ők ezért nem is ebbe a kategóriába tartoznak, hanem abba, ahol léteznek kontrasztok.

"Köszönjük az egész emberiség nevében" - vette át a szót az együttes hatalmas női tagja, akiről Dolák-Saly elmondta, hogy egy sámlin áll. Szászi Móni felkérte a L'art pour l'art két népszerű karakterét alakító Laárt és Dolák-Salyt, hogy vágják át a leleplezendő szoborhoz vezető szalagot. Mivel azonban Besenyő Pista bácsi bebizonyította, hogy annyiszor van igaza, ahányszor akarja, Boborján pedig mindehhez asszisztált, végül Szászi Móni vette kezébe az ollót.

Könnycsepp a meg nem született poénért

Ezt követően leplezték le az emléktáblát, amelyet az első előadás emlékére helyezett el önmagának az együttes. Mint megtudtuk, a márványutánzatú bútorlapból készült táblát a ceremónia végeztével a színészek leakasztják, és hazaviszik, mivel az eső lemosná a festéket.

A ceremónia következő pontja az együttes lovas szobrának leleplezése volt, ezt követően pedig gyászkoszorút helyeztek el az emléktábla alatt azokért a poénokért, amelyek nem jutottak eszükbe. Mindez a körülményes hivatalosság jegyében zajlott, amihez hozzájárult az is, hogy Laár András az évek alatt észrevétlenül karmesterküllemű emberré alakult.

A protokollcunami első órájának végén következett a kitüntetések átadása, amellyel a tagok egymást jutalmazták kitartó és áldozatos munkájukért, majd az eskütétel, a közületi telefonkönyvre helyezett kezekkel. Az ünnepség magasztos céljait kifejezendő a tagok végezetül kilőtték üzenetüket a világűrbe. Az öt darab lufira erősített papírt Szászi Móni indította el a kozmosz irányába.

Amennyiben Önt a fentiek helyett a humoros megszólalások érdekelnék, olvassa el másik tudósításunkat.