Milliós mellüket rázza a masszázsfotel

Mit fogyasztanak a legvastagabb magyarok? - tettük föl az irigy kérdést, majd büszkén vállalva a kék-fehér matrózcsíkos, tömeggyártott Devergo pulóvert, a combján zsebes Gaudi tömegfarmert és a barcelonai pórok kedvencét, a Steiner bőrcsukát, elindultunk megnézni a nyitóbulit. Kiindulópontunk a következő volt: ha a Bazilika táján, úgy a Café Kör magasságában tűzhányó törne ki, és a vulkáni hamu hirtelen betemetné a légvonalban fél kilométerre eső Király utca 26-ot, az utókor régészei mit gondolnának a XXI. század elejének magyar luxusáról, miután feltárták a Terézváros Pompeiijét.

Megkövült VIP-ek hosszú-hosszú sora

A jövő magyar régészei a VAM Design Center kapuja előtt VIP-meghívóval hosszú sorban álló nők és férfiak megkövült maradványait találnák meg, aztán kapualjban egy kisebb hadseregnyi, ijesztő maskarában megmerevedett biztonsági őrt, meg egy furcsa, kezdetleges elektronikus szerkezetet, amit a XXX. századi mérnökök fémdetektoros kapuként azonosítanának. Ez fogadta ugyanis a luxusra vágyó gazdagokat, akiknek frankón ki kellett pakolni a zsebeiket. Szerencse, hogy ők nem használják a köznép által kedvelt, úgynevezett aprópénzt, így nem kellett annyit turkálniuk, de láthatóan meghökkentek a fogadtatáson, ami olyan volt, mintha odabent mondjuk Hillary Clinton, esetleg XVI. Benedek pápa mutatná be a Bodza Művészeti Csoport bohókás luxusruháit.

A Király utca 26.-ot igazán látványos profizmussal újította fel Vincze Miklós, a VAM dizájnbolt tulajdonosa. Itt meg lehet nézni, milyen hatásosan néz ki a fémvázas üvegtetővel fedett egykori bérpalota, az üvegpadlós udvarral, a legtöbb helyen tégláig lecsupaszított falakkal és a hatalmas tér fő díszével, a minimalista látszóbeton lifttel.

Ha valahol, hát akkor itt lehet luxusvásárt tartani - mondtuk magunkban, aztán élvetegen elvegyültünk a párszáz fős VIP-pürében.

Se libamáj, se kaviár

A jövő régészei szerintem hozzánk hasonlóan meg fognak lepődni, hogy a XXI. század elejének nábobjai milyen aszkétikus szárazságban buliztak. A fogyasztás aranyos csillogású karneválján ugyanis egyetlen helyen lehetett inni, ott is egyfajta viszkit, amihez a kocsisok, lovászok és cselédek kasztjára utaló módon citromszeletet és buborékos gyömbért is lehetett kérni. "Ilyen úri nonchalance-ra csak az igazi nagykutyák képesek", merengtünk, majd bevágtunk két duplát gyömbérrel és lime-mal, mint valami buszsofőr. Az ivóroham rövid ideig tartott, mert egy óra alatt minden elfogyott. Ezen kívül a felső emeleteken pár helyen volt pénzért pálinka- és borkóstoló, dehát az nem a monte-carlói stílus.

Elitsertés

Ne kerülgessük a forró, homárszeletekkel és szarvasgombaforgácsokkal díszített kását: ha a XXX. század primitív földi társadalmakat vizsgáló kultúrantropológusai a Király Utcai Leletre alapozzák az elképzeléseiket korunk magyar luxusáról, azt fogják hinni, hogy a kifinomult pannon csúcselit kultikus tiszteletben részesített tárgyai a platina ékszerek, a régi luxusautók, a füstölt mangalicacomb, a Bioptron gyógylámpa, a tréfás, nagyfejű kutyaszobrok és a masszázsfotel voltak. A vásár ugyanis így nézett ki: a falakon közepesen vagy semennyire sem ismert kortárs festők művei, előttük egyedi, kézzel megmunkált, egy zsellércsalád tíz évi bruttó bevételébe kerülő gyűrűk és más ékszerek, fehérarany ötvösmunkák, drága szivarok, aztán egy kép előtt egy füstölt disznócomb és görcsörtös bivalykolbász, majd egy 1,6 millió + áfás cetlit viselő nerc-coboly bunda, aztán egy félig lehunyt szemű éltes asszony, akinek luxustanácsadó-fej méretű melleit vadul rázza a masszázsfotel, majd néhány merész, tollas ruha egy fiatal divattervezőtől, hogy két jókora hiperrealista festmény között egy posztamensre állított Hennessy konyakos palackot találjunk, amit szépen ellenpontoz a luxusplasztik zuhanykabin, illetve egy piramis alakban feltornyozott adag echte salzburger Mozartkugel.

Különös, mormoltam magamban, sok mindent képzeltem a luxusfogyasztókról, de nem ezt. Miért gerjed a luxusfogyasztó arra, ha egy tucatnyi, jachtozó és extrémsportoló fiatal tőkebefektetőket ábrázoló táblakép közé beparkolnak egy Lancia kisautót, két nagy Alfa-Romeót és egy Saabot? Születni kell arra nyilván, hogy az ember ezt megértse, nekem nemesi származásom ellenére nem sikerült, a család polgári ága kiölte belőlem az igazi érzékenységet.

Riogat a luxusszekuriti

A luxusfieszta hangulatát sajátosan színezte, hogy a VAM Design tulajdonosa talán a tisztviselők, iparosok és nincstelenek támadásától tartva marcona biztonsági emberekkel tömte meg a hatalmas épületet. Az ember nem merülhetett el egy érdekes luxuslakóparki ajánlatban anélkül, hogy a látóterében fel ne tűnt volna egy vészjóslóan cirkáló szekuritis.

Az erőszakszervezettől riadozva azért átfutottuk, van-e érdekes a luxusfelhozatalban, vagyis abban, amit itt annak tartanak. Rögtön olyan ajándékot kaptunk az élettől, amire nem is számítottunk: személyesen beszélhettem azzal a Horváth Gyulával, aki az Eurogold tulajdonosaként évek óta forgalmaz olyan lenyűgöző luxustárgyakat, mint a 2650000 forintos, Szent Istvánnal díszített arany zsebóra, a hátrafelényilazóősmagyaros arany karóra 2550000-ért, vagy a Playmobil-rajongóknak kötelező miniatűr Szent Korona + jogar + kard + országalma kombó 158 ezerért. Horváth Gyula madárcsontú, kedves úrnak bizonyult, elmesélte, hogy a legdrágább ősmagyar órákból évi egy-két darabot tud eladni, főleg külföldön élő magyaroknak, a messze legnépszerűbb a szériából koronázásiékszer-szett, ami valami okból csak férfiak szoktak kapni, születésnapra (nekem január 31-e, csak mondom) vagy ha nyugdíjba mennek. Remélem ezt olvassák az Indexben is!

Rubinra bukol? Vidéki vagy!

"A rubin parasztos" - tett egyik első mondatával rajongójává Nemes Zsuzsa, az Állami Pénzverőből lett Metal Art üzemvezetője. Irtó kínos baklövésektől mentett meg ezzel, hiszen kiderült, hogy a piros köveket csak a vidékiek csípik, a luxusmagyarok viszont ismeretlen okból lenézik, pedig Zsuzsa személy szerint imádja a rubint. Mégis, a "piros kő = vidék" áthághatatlan alaptörvény elit körökben. Ha valaha magamhoz akarok édesgetni egy balmazújvárosi VIP-et, ez feltétlenül eszembe fog jutni. A magyar csúcsfogyasztók manapság a kék zafírra, a smaragdra és a briliánsra buknak. Fémben leginkább a platinára. Azért a Metal Art forgalmának 80 százaléka ajándékba szánt köznépi pecsétgyűrű és hasonló pórtermék, csak ötöde jön az egyedi darabokból.

Röviden a felsőbb szintekről. A messze legkívánatosabb luxustárgy egy fekete szőnyeg volt, ami telis tele volt írva azzal, hogy "Kuro", ami egy luxus plazmatévé amúgy. A fiatal iparművészek terme egyáltalán nem luxushely, voltak dolgok 5 és 9 ezerért is, itt kiszúrtuk M. Tóth Krisztina nefritből és ezüstből készült nyakékét, de volt neki nyakbavalója kenderből és Duna-kanyarbéli kavicsból is. A tréfás buldogszobrok elől viszont egészen a csaptelepekig menekültünk. Brinkus Kata világító szőnyegei a könnyűdrogos elitnek is sokat jelenthetnek, ha létezik ilyesmi. Bánki Ákos élénk színű festményét viszont kitakarta egy Zwack pálinka, a luxus nevében.

Az egyik lenti divatbemutatón ezután megállapítottuk, hogy a felső osztályok körében divat lett a nyaknyélküliség, illetve hogy Erős Antóniának, az Index egykori szexbálványának még mindig irtó jó lába és csodás hangja van, majd parasztosan távoztunk. Furcsa hibrid ez a hétvégén Önök, pórok előtt is nyitva álló luxuskiállítás, jó erősen vakarhatják majd a 6 liter űrtartalmú koponyájukat a jövő tudósai, hogy hogy is volt ez a platinával meg az elit lókolbásszal.