Jön a húsvét, jön a nyúl, magyar-brazil hatszáz-null

Hogy néz ki egy gombfocista?

Minden normális, könyvekkel rendelkező családban felnőtt magyar fiú azt gondolja, hogy így:

De nem, az élet nem fenékig Tandori Dezső meg a Nagy gombfocikönyv. Az első gombfocista, akit életemben először megpillantottam, a Kenesei Krisztián-hasonmásverseny győztese volt: ultrarövid haj, karika fülbevalók, magyar válogatott mez, rövidgatya, focicsuka, lábikratetkó.

És mindehhez egy Szent Ostya alakú plasztik Szent Ostyával pöcögtetett műanyag karikákat egy nagyobb asztal méretű, behintőporozott focipályán, és a haverjával azon nevetgéltek, hogy a braziloknál gömbölyű a gombfocilabda és gurul, jaj de ki fogunk így kapni, muhaha.

A labda gömbölyű!

A fura jelenetsor oka az volt, hogy a tiszavasváriban rendezendő világbajnokság miatt a történelemben először Magyarországra látogatott a brazil gombfoci-válogatott. És azt talán még Vágó "Orákulum" István se tudta, hogy Brazíliában egymillió igazolt gombfutballista van, sokkal több, mint ahány a magyarok által dominált hivatalos világszervezet összes országában együttvéve. Mondhatnánk, hogy erre varrjanak lapos, na jó, kicsit domború gombot, de nem mondjuk, mert a sportág braziljai gömbölyű, filcből készült, vagyis trükkösen gurulós labdával játszanak + amúgy is más szabályokkal. (Képzeljék el, milyen idegesek lehetnek ott a napközis tanárok!) Így persze nem is tagjai a Szövetségnek.

Viszont kíváncsiak arra, hogyan pöccent a Pannon Puma, így punkból beneveztek a vébére, előtte pedig történelmi jelentőségű dupla meccset játszottak a magyarokkal: az ökumené és a népek barátsága jegyében egyet a nemzetközi, egyet pedig a brazil szabályokkal.

A Copacabana homokjában gombfocizó szurtos kölykök képével a retinánkon hatoltunk be a helyszínre, az MTK Erzsébet körúti központjába. A nézőtéri erőszak ebben a fociban nem jellemző, így relaxáltan csodálhattam meg az egyik falat teljesen elfoglaló üvegtárló kupáit, a nevetgélve edző magyarokat, meg a hátsó fal márvány dicsőségtábláját az olimpiai bajnokok felvésett nevével. (Tudta-e Ön, hogy Schmitt "Polgári" Pál is MTK-s volt?)

A Nagykabát Ronaldói hisznek a klasszikus, már-már oszlopszerű centerjátékban

A már megszűnt birkózó szakosztály egykori reménytelen tagjaként éppen azon morfondíroztam, hogy megcsókoljam-e a márványlap sarkát, amikor befutottak a Nagykabát Ronaldói. Azonnal megállapíthattam, hogy a gomblabdarúgás a braziloknál nem csikósport: a válogatottban volt két klasszikus szappanopera-szereplő, mégpedig a kövér, kopaszodó, hatvanas gyárigazgató/cégtulajdonos/ültetvényes, aki vagy gonoszul keresztbe tesz a szerelmeseknek, vagy éppen ellenkezőleg. Plusz az is világos volt, hogy ők még hisznek a klasszikus centerjátékban: a válogatott oszlopa egy kétméteres, száznegyven kilós, ronkonszenves fiatalember volt olyan vádlikkal, mint két indexes dereka együttvéve, avagy egy darab Cukorsüveghegy. A pöckölés Jardelje az egyik intrikus gyárigazgató fia volt amúgy.

A szépírástól Jézusig

Az igazgató valójában Defranco professzor, a kalligráfia tanára volt (jó regényesen hangzik), fia, a hegy méretű center pedig Antonio Defranco ügyvéd-kalligráfus. A brazil jogászok a jelek szerint imádnak gomblabdarúgni, mert a csapat tagja volt Paolo Perrotti ügyvéd is, egyben a válogatott szponzora. De abszolút kedvencünk Valder Dias Policarpo Kibédi, az Erdélyben szegény gyerekeket focizni és gombozni tanító edző. A Kibédi sajnos nem ősi brazil név, hanem így hívják Valder székely feleségét, aki tolmácsként segített a Szambázó Gomboknak. Roberto Carlos magyar fia után ezen a réven újabb félelmetes távlatok nyílhatnak a magyar ajkú szektorlabdázás előtt. Neki, mármint Valdernek voltak köszönhetők azok a "Jézus megment" feliratos brazil mezek és gombjátékosok, amik az elején nagyobb fejtörést okoztak nekünk, mint egyszeri rendőrnek a pofonmentes közösülés.

Mindenféle kedélyes, a népek barátkozása témakörben mozgó nyitóbeszédek, no meg a himnuszok után - a braziloknak ebben is nagyobb mákjuk van nálunk, az övék nem reménytelen kesergés, hanem olyan vidám, mint egy Offenbach-kánkán - elindult a nagy digitális ébresztőóra, ami a félidők 13 percét mérte. Ja nem, előtte még volt kezdőpöci is, a világ legpolitikusabbnak kinéző emberétől, Hunvald György VII. kerületi polgármestertől, a romkocsmák hóhérától, az MTK állítólag Újpest-drukker elnökétől.

A magyarok a sportág filozófus-királyai

A magyar válogatott - a világ messze legjobbja, huj-huj - a Magyar Antal (kétszeres Európa-bajnok, MTK-s Kenesei-imitátor), Szathmáry Károly (BL-győztes finomszerelékes horgász), Farkas Gábor (csapatvilágbajnok, BL győztes), Bottyán Zoltán (újonc) felállásban görnyedt a természetesen fűzöld asztalok fölé.

A gombfocizás első blikkre a filozófusok játéka: két meglett férfi hajol egy asztal fölé, alig mozognak és néha olyanokat mormolnak, hogy "szektor, szektor, közelség". Előbbi azt jelenti, hogy sikerült 4,5 centin belülre passzolni, utóbbi még zavaros. Ráadásul tisztaságmániás filozófusok, mert az elején baromi sokat hintőporoznak, hogy jól csússzanak a játékosok, akik sajnos nem fényképpel díszített kúpos izék, hanem plasztikgyűrűk, a pöckölés meg nem ujjal, hanem apró, vonalzószerű műanyag lécekkel, illetve Szent Ostyákkal folyik, amiben főleg a hagyományosan katolikus brazilok jeleskednek.

Egy igazi közönségsport

Elég volt egy félidőt végigdrukkolni, hogy megállapítsuk, a gombfoci, úgyis mint szektorlabda, a legkedélyesebb sport a világon. Mondjanak még egy sportágat, ahol egy válogatott sportolóval a brazilok elleni meccs közben el lehet beszélgetni a bolognai botos márnahorgászat trükkjeiről. A játék egészen szórakoztató, mondhatni minőségi futball, sok passzal és félelmetes csavarásokkal, az igen bátor 2-3-5-ös felállásban. Ha saccra nem egyértelmű, hogy 4,5 centin belülre csúszott-e a passz, a gombfutballista előveszi a műanyagból kivágott szektorformát és leméri. Egy válogatott meccsen mindenki játszik mindenkivel kétszer tizenhárom percet.

Gang bang a Tisza-parton

A délelőtt-délután rendszerben lejátszott - Jorge Fara kapitány szerint "világtörténelmi" - páros meccs első körében 32-0-ra oktattuk a brazilokat, délután meg ők mutatták meg egy élvezetes 26-6-tal, hogy hol lakik a posztógolyó, ha brazil szabályok szerint lökdösik. A vébé pedig szombaton kezdődik Tiszavasváriban, ha odaértek, kövessék a zászlós, tülkölő, mezbe öltözött tömeget, tuti mi leszünk a világbajnokok. Csak arra vigyázzanak, útközben le ne vadássza önöket egy szakasznyi kanos hatósági személy!