Judit
3 °C
6 °C

A jó, a rossz és a tablettás

2004.09.27. 11:28
A magyar borivó nemzet, szoktuk időnként megpödörni a bajszunkat, ha úgy adódik, hogy meg kell. Pedig jó bort nálunk valószínűleg kevesen isznak. Valójában Magyarországon még mindig túl nagy az esély arra, hogy a mezei polgár, ha nem borboltba zarándokol el, csak beugrik a közértbe az esti koleszterincsökkentőért, akkor nem borral tér majd haza, hanem valami bornak látszó azonosítatlan izével, amely ráadásul egészségtelen is. Persze nagyobb a választék a hipermarketekben és egészen más vár ránk egy borboltban, de lássuk be: azt a fajta tájékozottságot, ami alapján el lehetne várni, hogy valaki Hamupipőkeként biztos kézzel válassza ki a tiszta búzát az ocsú közül, egyelőre nem kérhetjük számon senkin. Magyarországon ugyanis még nincs borkultúra. Ami van, az sem az.

Viszont Bárány István A magyar bor című könyvecskéje rövidsége ellenére meglepően informatív. S a rövidség ebben az esetben telitalálat. Egyikünk sem szeret vaskos köteteken rágódni, mielőtt bevásárolna. Tömör fejezetek a borvidékek történetéről, borstílusáról és jellemző szőlőfajtáiról, kötelezően igényes fényképekkel körítve: ennyi elég, hogy nagyjából képbe csússzunk.

Mi magyarok, mielőtt először találkoznánk iható borral, hozzászokunk ahhoz a gyakorlathoz, hogy a bort gyorsan le kell küldeni a gyomorba, gyorsabban, mint a töményt, mert különben szétterpeszkedik az a buta íz teljes terjedelmében, aminek maradékai még így is ott tanyáznak percekig az ember nyelvén. Többek közt az ilyen könyvek győzhetnek meg minket arról, hogy ez a mindannyiunk számára ismerős lidércnyomás nem a borral való találkozás volt, hanem csak gonosz tetvérbátyjával. És ezért is tanulságos a huszadik század második felének bortörténelméről írottakat olvasni a könyvben. Jobb, ha szembenézünk ugyanis azzal, hogy amit a rendszerváltás előtt (és sokszor ma is) szamorodniként, vagy egri bikavérként kóstolgattunk, az nem feltétlenül volt jó bor. Pedig sajnos a szövetkezeti borok okozta negyven évnyi ízléskárosodás határozza meg mai borkultúránkat is.

A fejezetek végén néhány rövid sorban eligazítást kapunk a kötelezően ismerendő pincészetekről is, lényegretörően, amire az ember csak értően bólint, mint amikor jelet kap, majd a gyerekek sírása, és az asszony rimánkodása közepette hangtalanul csomagolni kezd és korán felül az egri gyorsra, hogy elég ideje legyen végigkóstolni a Verőszala utca és a Szépasszony-völgy pincéinek összes hordóit.

Persze a könyv gyakorlatias információkkal is szolgál arról, hogy hol, mennyiért, mit vegyünk és mit ne, ha már e cikk elején úgyis erről szólt a sirám. Mindent egybevéve, frissen szerzett tudásunkkal már bátran büszkélkedhetünk tisztelőink gyűrűjében. Mert mi más dolgunk lenne a világon? Fecsegni, iszogatni, s közben észrevétlenül benne találni magunkat egy otthonossá váló kultúrában.

Bárány István: A magyar bor
Corvina, 2004
1480 Ft

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Év végi utazás

Ajándékozzon utazást, töltse a karácsonyt és a szilvesztert külföldön!