Ambrus
-7 °C
3 °C

Müezzin és bebörtönzött ellenzék a Paradicsomban

2004.10.06. 10:37
A hely, ahol elveszti az állampolgárságát, aki nem tartja be a Korán előírásait, ahol ezer dolláros bírságot kell fizetnie a félmeztelen nyugatinak, és kiutasíthatják egy doboz sörért. A Maldív-szigeteken jártunk, ahol egy hazai sörgyár nyereményjátékának nyertesei és a meghívott celebritások szembesülhettek a trópusi hőséggel és az iszlámmal. Beszámoló a Napköztársaságról.
A vámnál eszembe jut, hogy egy alaposabb vizsgálat minden bizonnyal kiszúrná, hogy a kézipoggyászba süllyesztett memóriakártyát a nagy sietségben postaládám havi röplaptermésének egyik legszebb példányába, egy világvégét hirdető harcos vallási brosúrába csomagoltam. Már több órás kihallgatásról, százas izzóba bámulásról, meg persze a vallásgyalázóknak járó kiutasításról vizionáltam félelmemben, amikor megláttam, hogy Nagy Edmond, a Megasztár egykori döntőse egy sűrű mellszőrzettel díszített arasznyi feszülettel a nyakában mosolyogva halad el a szintén mosolygó vámos előtt.

Megkönnyebbültem, az iszlámot sértő vallási jelképek behozatalát tiltó rendelkezést tehát mégsem veszik olyan komolyan a Maldív-szigeteken, bár az ügyintéző tekintetén látom, hogy a kósza Biblia-ügynökök azért semmi jóra nem számíthatnak.

Az iszlám BKV-ellenőr

#alt#
Tekintse meg képeinket!
Az Indiai-óceánban elszórt ezerkétszáz szigetből álló, alig kétszáznyolcvanezer lakosú köztársaság államvallása az iszlám. Bár néhány évtizede még jelentős hindu kisebbség élt itt, de amióta törvénybe iktatták, hogy elvesztheti állampolgárságát, aki rossz muzulmánnak találtatik, drasztikusan, hivatalosan egészen a nulláig zuhant a más vallású maldívok száma. Persze a turistaszigeteken pigmentációjuk fokozásával foglalatoskodó nyugati turisták mindebből nem sokat vesznek észre, annál is inkább, mivel a hithű muzulmánok hivatalból nem foglalkozhatnak az európai és amerikai erkölcsöt is erjesztő alkohollal, így a legtöbb álomszigeten Sri Lanka-i hindu vagy éppen katolikus vendégmunkások keverik a Cuba Librét és a Pina Coladát.

A Napköztársaság állampolgárainak ráadásnak még ott volt Mariann, a szigorú tekintetű maldív közalkalmazott, aki naphosszat kólát szürcsölt a bár egyik sarkában, és felügyelte a nyugatiak szórakozását, nehogy valaki alkoholos befolyásoltságában meztelenül futkározzon a tengerparton, vagy a bármixerekkel összeölelkezve zsoltárokat énekeljen fennhangon. Mariann ugyan nem hordott csadort, ami amúgy is inkább arab népviselet, mint iszlám formaruha, sőt még fejkendőt sem, de ha valaki véletlenül rámosolygott, pont úgy nézett vissza, mint egy paranoiás tünetekkel küszködő BKV-ellenőr, aki mindenhol bliccelőket vizionál naphosszat. Ráadásul a szabályokat áthágó turista a Maldív-szigeteken nem ússza meg bérletfelmutatással és ötszáz forint pótdíjjal, Görög Zita például ezer dollár befizetése mellett vehette volna le csak retro, barna-kék fürdőruhájának felső részét a tengerpart szikrázóan fehér homokján.

A demokrácia elkötelezettje

A Maldív-szigetek ennek ellenére nem egy iszlám állam, hiszen a huszonöt éve hatalmon lévő elnök, Maumun Abdul Gajum nem csak a demokratizálódást követelő reformerőkkel, de a maroknyi iszlám fanatikussal is szembeszáll, ha úgy adódik. Augusztus közepén éppen a demokratikus ellenzék lázongott Maléban, az ország hetvenezer lakosú fővárosában. Akkor könnygázzal, majd gépfegyverrel kergette szét a tömeget a demokratizálódás iránt beszédei alapján amúgy a végsőkig elkötelezett államelnök.

Szeptember végén, amikor a Napköztársaság játék nyertesei a mindössze másfél kilométer hosszú és egy kilométer széles, teljesen lebetonozott szigeten jártak, már teljes volt az ázsiai béke: motorok száguldoztak tömött sorokban az autók közt cikázva, a halpiacon csendben bűzlöttek a kardhalak és egyéb egzotikus tengeri élőlények, miközben a parton egykedvűen sétálgattak az amerikai, japán és német turisták.

#alt#
Klikk a képre!
A Kádár-rendszert már csak színes szélesvásznú zenés vígjátékokból ismerő fiatalabbaknak talán fel sem tűnt, hogy a csoportot folyamatosan négy-öt titkos rendőr kísérte, akiket arról lehetett kiszúrni, hogy túlságosan gyakran jöttek szembe, mint gyanútlan járókelők.

Ennek ellenére én is csak akkor vettem észre, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, az amúgy békés kis szigeten, amikor eltévedtem, megpróbáltam útbaigazítást kérni, de a kiszemelt, halász kinézetű, odaszáradt halbelsőségekkel díszített hálós atlétát viselő férfi nem csak azt tudta, hogy merre van a főtér, de arról is pontos információi voltak, hogy éppen hol tart a magyar turistacsoport.

"Ezt mégis honnan tudja?"- kérdeztem tőle, de ő arcán a hülyék egyezményes nemzetközi mosolyával jelezte, hogy hirtelen elfelejtett angolul, és csak annyit mondott, hogy "Ok', majd elrohant a halpiac irányába. Később ugyanezt a bamba "Ok"-t hallottam akkor is, amikor egyik útitársunk a Maldív-szigetek politikai berendezkedése felől érdeklődött az amúgy roppant készséges idegenvezetőtől. A munkaidőn túl éppen második feleségére gyűjtő férfi ezután elmosolyodott, majd zavartalanul folytatta az iszlám terjeszkedéséről szóló monológját, ráadásul a munkakörében nélkülözhetetlen szelektív hallásnak hála, még akkor sem akadt meg, amikor a csoportban valaki politikai foglyokról, elnyomásról és bebörtönzött ellenzékről beszélt jól érthető angolsággal.