Durva Trabant, Gülüszemű Lény és a láthatatlan gerillák
Rejtélyes falragaszok jelentek meg Budapest közterein. Ismeretlenek elektromos szekrényeket csomagolnak be éjjelente. Egyesek videojátékká alakítanák az utcákat. Mi zajlik a észrevétlenül a városlakók szeme előtt? Valóban Ráday Mihály-kommandót képeznének az egyik egyetemen? Az Index részt vett egy magát street art művésznek mondó törvénysértő napi körútján.
A srác felmutatott a közlekedési táblára, és a nagyváros David Attenborough-jaként röviden összefoglalt a látnivalót: "Ezt a matricát még Influenza helyezte el néhány éve. Utána jött az 1000%, ami itthon az első komoly csapat. A mi csoportunk, a Durva Trabantos Matrica az ő hagyományaikat folytatja. Elismerésünk jeléül csináltunk egyszer egy Plussz egy százalék feliratú matricát is. Mellette az 5 PTS-t pedig az 1000% egyik tagja, Plav tervezte. A francia Space Invaders mozaikból készült munkáira reagált vele."
Teszt és Influenza
A járókelők értetlen arckifejezése helyénvaló volt, mivel bár naponta haladok el a tábla mellett, én is legfeljebb annyit gondoltam erről az egyirányú utca-parkolóhely kombóról, hogy meglehetősen belakott tábláról van szó.
 |
| Legális és illegális dekoráció Klikk a képre! |
Vezetőm, a törzsi néven Batkaként ismert srác szerint megtiszteltetés olyan ember matricája mellé ragasztani, mint Influenza. A holland művész 2001-ben jött Magyarországra, hogy a Lövölde téri, művészeti célra hasznosított óriásplakátra készítsen alkotást. TESZT, írta fel szigetelőszalaggal a fehér felületre, majd belevetette magát a városba.
"Influenza szisztematikus csávó" - tudtam meg a hatvanas éveiben járó művészről. Matricát csinált az összes, betegséget terjesztő légy képével, és nyomtatott 15 ezer különböző típusút a reklámipar leggyakoribb szavaival is. Munkáit Budapest edition alcímmel nyomta fel városszerte.
A Ráday Mihály-kommandó
A matricázás létéről persze tudtam, az utóbbi években nehéz volt nem észrevenni a szórakozóhelyek vécéfalain, buszmegállókon, vagy házfalakon megjelenő furcsa falragaszokat, amik meglepő módon nem hirdettek sem körfűrészt, sem pártot. A vicces figurákkal, rejtélyes szövegekkel leginkább nem lehetett kezdeni semmit, csak zavarba hozták az embert, és így az agy - egy rutinprogram beiktatásával - legközelebb már nem is vett róluk tudomást.
 |
| Kattintson további képekért! |
A matricázást köztéri művészetként tartják számon, laza nemzetközi hálózatot alkot és a mind kanonizáltabbá váló graffiti mellett jött létre, foglalta össze a lényeget a művészként is aktív Sugár. Bár nyilván már a régi rómaiak is ismerték a matricát, a műfaj felfutása a kilencvenes évek elejére tehető.
Meglepőbb volt, hogy a Képző Intermédia szakán nem csak az elmélettel foglalkoznak. Kötelező feladat ugyanis a matrica- és stencilkészítés, még azoknak is, akik amúgy nem élnek ilyesmivel. Egy városvédő szemében ez persze olyan lehet, mintha a fiatalokból egyenesen Ráday Mihály ellen képeznének ki kommandókat. Sugár szerint azonban a street art kriminalizálása egyszerűen szemforgató behódolás a pénznek és/vagy hatalomnak.
Miközben ugyanis a köztereken üldözik a graffitiseket, senkit nem zavar, hogy ugyanott, megfelelő összegért egy valóságshow-szereplő három emelet magas képe végez vizuális szőnyegbombázást.
"A street art kreatív és innovatív. Válaszreakció egy olyan helyzetre, amikor a kreativitást hivatalosan száműzték az oktatásból". Az intermédiás tanár elkötelezettségét igazolja, hogy Batka egyenesen matricái révén került be az egyetemre. A legenda szerint felvételije előtt kiragasztott néhány munkát a tanszék vécéjében, a folyosón, és mikor Sugáréknak bemutatta az anyagát, már tisztában voltak vele, a jelentkező nem a puszta elmélet embere.
Túlélő matricák
De hogy mit jelent pontosan a gyakorlat, végül mégis az utcán derült ki számomra. "Ezt hívják építkezésnek" - ismerkedem meg az első szakkifejezéssel a teleragasztott vasajtó előtt állva. "Az emberek oda ragasztanak, ahol már van egy túlélő matrica. Itt például valamiért nem kaparják le őket, úgyhogy egyre többen teszik ide a dolgaikat, míg kialakul a zsúfolt építkezés" - vezet be a sűrűbe Batka.
 |
| Észrevétlen óriástrabant Klikk a képre! |
"Vele csináltunk ott szemközt egy nagyobb, közös matricát", mutat be Batka egy filccel rajzolt, képregény stílusú matricahalnak. Elképedve nézek, de nem azért, mert a hal buborékba írva azt mondja: "E!", hanem mert vezetőm karmozdulatából ítélve szokatlan méretű munkáról lehet szó. Hamarosan kiderül, hogy tudatunk egészen nagyméretű vizuális jelenségeket is képes kiszűrni, mint értelmezhetetlent. A szemközti ház garázskapuján, a Kijárat, kérjük szabadon hagyni! felett ugyanis senkinek nem szúrt szemet a közel életnagyságú Trabantból kiintegető, gülüszemű lény.
Nem minden matricás akarja azonban vidám, szürreális fészekké tenni a várost. Vannak, akik háromdimenziós videójátékká alakításán fáradoznak. Az 5 PTS feliratú matrica például a nyolcvanas évekbeli, pénzbedobós videójátékot street artra átültető Space Invaders csoport munkáira reagál. A matricán azonban nem az űrhajók, hanem csak a kilövésükkel nyerhető pontszámok jelennek meg. A figyelmes járókelő így, miközben ügyeit intézi a városban, egyúttal megdöntheti gyermekkori Space Invaders-rekordját, a különböző értékű matricákat számolva.
A DTM két tagja sokáig egyébként abban a hitben működött, hogy a matricaműfaj saját találmányuk. "Fluxussal, mail arttal foglalkoztunk, és a pecsétektől kaptuk a matrica ötletét. Azt hittük, feltaláltuk a spanyolviaszt" - mesélte egy DTM-matricával jelölt műanyagfeldolgozó műhely előtt Tamás.
 |
| Csomagolva |
"Azért vagyok büszke, mert ha mi egyszer becsomagolunk valamit, akkor az be van csomagolva", szögezi le Batka, és nem túloz. A becsomagolt kapcsolószekrények a Cristo-féle csomagolás ellentétei.
Míg azok kirívó megjelenésükkel tüntetnek, a DTM munkái beleolvadnak környezetükbe. Ami egyébként érthető, hiszen a tárgyakat olyan akkurátusan borítják be, hogy a járókelők számára nem kérdéses: a munkálatok valamilyen felsőbb utasításra zajlottak. Aminek köszönhetően aztán senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni az értelmüket.
Rendet, fegyelmet
Huszonöt pontnál tartok, és a harmadik becsomagolt köztéri dobozt érintjük, mire egy világméretben kommunikáló street art-hálózat képe kezd felsejleni előttem. Az ilyesmit csak nagyvárosokban érdemes csinálni, mert "a matricázás egyedül olyan, mintha az ember magával folytatna párbeszédet", erősít meg Batka. Mielőtt azonban progresszív Budapestről kezdenék vizionálni, hozzáteszi: városunk mérete ellenére sem tartozik a jelentős központok közé.
"Az emberek itthon nem vették igazán birtokba a köztereket", állítja a street art-kid, és - meglepő módon - Ráday Mihály is. A megkeresett, neves városvédő azonban úgy látja: "Nincs rend a városainkban, ezért piszkítanak a saját fészkükbe". "Elenyésző a kiszabható büntetés is, így az sem jelent visszatartó erőt" - mutat rá a liberális meggyőződésűként ismert Ráday a rend és büntetőjogi eszközök összefüggésére.
"A graffitisek úgy használják mások vagyontárgyát, hogy ahhoz nem kérik a beleegyezését. Ha lesprézném az ingét, akkor viszont tiltakozna" - hoz színes példát Ráday, amire - tolmácsolva a street artosok véleményét - felvetem: Az ing koránt sem fehér. A falakat a graffitinél és matricánál nagyobb arányban borítják kereskedelmi és politikai hirdetések, de azokat mégsem minősíti illegálisnak senki.
"A városszépítést nem lehet egyéni kezdeményezésekre bízni" - tesz végül hitet a központosítás mellett a szabadelvű városvédő, megjegyezve: a matrica azért nem annyira rossz, mint a graffiti. Könnyebb ugyanis eltávolítani.
Az underground vége
A kandeláberhívőknek azonban nem biztos, hogy sokáig kell még a radikális ellenféllel küzdeniük. Nem azért, mert az utcai művészek lassanként magukra maradnak, hanem éppen ellenkezőleg. A mozgalom gellert kaphat a váratlan népszerűség által vonzott pénzen, ami köztudomásúlag a forradalmi hevület oltóanyaga.
 |
| Space Invaders Párizsban |
