Zita, Mariann
12 °C
19 °C

Büszkeség és balítélet

2003.07.06. 03:42
Rohamrendőrök a meleg menet élén, boa, csillámsmink és a ki nem bontott nemzetiszín lobogó.
Szombaton délután háromkor különös kép fogad a Felvonulási téren: a hőségtől délibábos aszfalton szivárványszín zászlók alatt rohamrendőrök masíroznak a Village People Y.M.C.A. című dalának taktusaira. Először arra gyanakszom, hogy a nyolcadik Meleg és Leszbikus Fesztivál résztvevői éppen egy George Michael videóklippet adnak elő élőkép gyanánt, de közelebb érve világossá válik, hogy a rendőrök csak kísérik az excentrikus rakománnyal megpakolt négy bulikamiont.

Tekintse meg képeinket
Fokozott rendőri készültségben táncolnak végig az Andrássy úton a meleg felvonulás résztvevői, szinte minden boára és flitteres topra jut egy rohamsisak vagy gumibot. A kamionokat kísérő két-háromezres tömegben jó néhány toleranciára intő transzparens is feltűnik, de a politikai megmozdulásokra jellemző harcos hangulatot fiesztává szelídítik a platókon tornászó transzvesztiták és a nyolcvanas évek, amúgy elviselhetetlen slágerei. Integető turisták, pár fejcsóváló nyugdíjas és fotósok hada szegélyezi a menet útját, de a nemzetféltő erők egyelőre nem mutatkoznak.

Félénk népnemzet és a flörtölő közeg

Az Oktogon előtt, az egyik mellékutcában megpillantok egy méretes nemzeti zászlóval díszített robogót, futva indulok, körülöttem a karvalyszívű média kavarog, de az egyszemélyes felderítő egység gyorsan gázt ad, és elszáguld, mielőtt a sajtó lecsaphatna rá. A csalódott fotósok visszatérnek a "Táncoló transzvesztita, háttérben unottan menetelő rohamrendőr" kompozíció kidolgozásához, egy tévéstáb feltűnően öreg járókelőket molesztál, hátha sikerült felvenni legalább egy értékelhető buzizást.

Az Opera előtt a transzvesztiták már fáradnak, izzadságcseppek csorognak végig a csillogó sminkeken, csökken a csípőrázás és fenékriszálás amplitúdója, többen unottan cigarettára gyújtanak.

A Bajcsy-Zsilinszky útnál egy negyvenes férfi ácsorog kezében gondosan összetekert nemzetiszínű lobogóval. Megpróbálom megtudni, hogy miért nem bont zászlót, de ő lemondóan legyint: "Elvennék a rendőrök, ha meglengetném!" Majd hozzáteszi: "De így is megtaláljuk egymást. Már négyen vagyunk" - mutat az időközben hozzánk csapódó két fiatalra. Én némi fejszámolás után konstatálom, hogy nemzetébresztőnek néztek, majd csendben távozom a szomorú kis társaságtól.

Az Astoria előtt motoros rendőr flörtöl egy transzvesztitával. "Biztosan nem vette még észre, hogy töke van a menyasszonynak" -jegyzi meg mellettem kuncogva egy szivárványszínűre sminkelt fiú. A sajtó fárad, a fotósok már egyre ritkábban emelgetik a nehéz apparátot, én is egyre kedvetlenebbül menetelek, a Village People és George Michael megtették a hatásuk.

A szittyakürt szava

Tekintse meg képeinket
Hirtelen valaki arrébb taszít, egy rendező rám ordít, hogy adjak utat a rendőrautónak, mert itt vannak, ők, ó jaj, az ellentüntetők. Az Erzsébet híd feljáratánál, a Váci utca sarkán fél tucat rendőrautó állja el az utat, később meglátom a tűntetőket is, legfeljebb harmincan lehetnek, pár skinhead, egy maroknyi horthysta nyugdíjas és néhány sumér táltos, utóbbiakat a mobiltelefon-tartónak használt nemezelt tarsolyról lehet megismerni.

"Hegyeshalomig meg se álljatok!" - hirdeti egy transzparens, amit egy nyugdíjas biológia tanárnőnek látszó hölgy szorongat, és feltűnik a negyvenes férfi is az összecsavart nemzetiszínű zászlóval. "A magyar hajléktalanoknak adnák a pénzt, ahelyett, hogy a buzik vernék el!" - kiabálja valaki, de a nehezen skandálható mondat vége bátortalanul belevész az egyre erősödő morajlásba.

A korláton túl egy festett vörös hajú, idős hölgy üvöltözik magából kikelve, jó téma gondolom, és felemelem a fényképezőgépet. A nyugdíjas hirtelen elszalad, a fényképezőgép keresőjében azonban egy markos kéz tűnik fel, amint éppen felém lendül. "Gyere közelebb, ha mersz!" - üvölti a fiatal skinhead, én pedig hátrébb lépek, és magamban örökre leteszek arról, hogy haditudósítónak álljak. Még egy sportosan rövid hajú fiú fordul felém, a nyugdíjas hölgy is visszatér néhány jól irányzott sértéssel, ezért egy időre a rendőrök sorfala mögé húzódom.

Nemsokára fotósok lepik el a környéket, mindenki Budaházy Györgyöt fényképezi, ahogy kisfiát szorongatva gyűlöletfutamokat játszik a sípján. Egy Trianon-pólós srác bokszzsáknak használja a feje fölé lógatott mikrofont, többen köpködnek, de ennek ellenére van olyan médiaipari szakmunkás, aki kedélyesen elbeszélget a skinheadekkel.

Boldog buzinapot mindenkinek!

A meleg menet egyik kamionjáról boldog buzinapot kíván a DJ az ellentüntetőknek, akik némi értetlenséggel fogadják mindezt, többen még sípolni is elfelejtenek.

Budaházy családját és üzletfeleit hátrahagyva a menet után vetem magam, a hídon azonban szembetalálkozom félszáz motorossal. A benzingőzben fuldokló banda egy része lelkesen üdvözli a saját magukat egyre hangosabban buzizó felvonulókat, néhányan azonban égnek emelt mutatóujjal köszönnek, így hirtelen nem tudom értelmezni a történéseket.

Csak a Tabánnál térek magamhoz, ahol a kamionok megállnak, hogy néhány magasztos és lapos beszéd után az események egy transzvesztita showba torkoljanak. A közösség hatalmas rózsaszín színfoltja lép fel, majd néhány langyos dal eltátogása után átadja a színpadot a sztárvendégnek, aki immár saját orgánumával is megörvendezteti a hallgatóságot. Freddie Mercury-nótákat énekel, bár ne tenné, mivel még a tér szélén várakozó rohamrendőrök is összerezzenek, akik eddig legfeljebb magukból kikelt fradista szurkolók torkából hallhattak ilyen szörnyű hangokat kiszakadni.

Meleg van, nem szólnak sípok, se szittyakürt, csak George Michael hasít a szélben. Leszbikus pár beszélget egy kisnyugdíjassal, egy részeg srác a szoknyáját keresi, egy óvatlan transzvesztita lábát pedig levizeli egy kiskutya.