Judit
-2 °C
8 °C

Illatszerbolt a város alatt

2004.09.03. 11:49
Miért erkölcstelen a diáklány-jelmez? Mire gondolt a kettes metró új arculatának tervezője? Milyen lyukakban szeretnek mászkálni a magyarok a föld alatt? Kritikusunk az alagútban kereste a választ, de csak szürke követ és piros táblákat talált.
A diáklány-ruha azért kelt erkölcstelen gondolatokat, mert a pornófilmek klasszikus kelléke, vagy azért klasszikus kellék a pornófilmekben, mert erkölcstelen gondolatokat kelt? - morfondírozott az iskolakezdéstől megzavart építészetkritikus, miközben kikeveredett egy fehér harisnyás-miniszoknyás-copfos csoportból, aztán beleütközött egy raklapra állított anya + gyermeke szoborkombinációba, ami visszarántotta a piros-szürke valóságba. Vagyis a kettes metró Kossuth téri megállójába.

Tekintse meg képeinket!
Terepszemlére érkeztem, megnézni, hogyan sikerült a Parlament melletti, illetve a Blaha Lujza téri metrómegálló átépítése.

A Kossuth téren - eleve furcsa hangulatú kis megálló ez, hiszen nincsen aluljáró, hanem egy ház aljából nyílik a lejárat - rengeteg szürke kő és piros információs tábla fogadott. A metróállomások a legszomorúbban elkopó terek, ezért eleve szokatlanul élénk hangulattal töltötte meg a helyszínt, hogy minden vadi új volt, egy munkás éppen előttem szórta szét a frissen leszállított csikkeket és rágókat.

Korrektül ingerszegény

Az épületek és a tudatosan tervezett belső terek gyakran valamiféle tézist bontanak ki plasztikus formák és színek segítségével. Egy tételmondatot arról, hogy hol is tartanak a dolgok az adott épület fizikai és szellemi környezetében. Az első benyomás alapján a metrót újraálmodó tervező első számú tézise nagyjából az, hogy Drogerie Markt az egész világ, de ez még mindig sokkal jobb, mintha térdig járnánk döglött patkányokban. A korszerű, tiszta, ultraszemélytelen illatszerbolt-érzést erősítik a kellemes betűtípussal szedett információs táblák, a semleges színű padló és fal és a térképek matt krómacél keretei.

Az összhatás tehát igényesen ingerszegény, ami a rendszerváltás után épült összes budapesti köztérre és -épületre annyira jellemző, kivéve a talán a Millenáris Parkot és az Erzsébet téri Gödröt, illetve a skála másik végpontján a Nemzeti Színházat és a környékén kinövő Demján-mauzóleumrendszert. Schneller "A Fővárosiak Kikészülnének Bármilyen Izgalmas Épülettől" István főépítész nyilván a dolgozószobája falán tartja az összes olyan építész fejtrófeáját és gereznáját, aki korszerű, életvidám tervekkel akarta felzaklatni a magyarokat, akik a felvizezett plázastílusnál erősebbet nyilván nem bírnának elviselni.

A megújult metró ezzel együtt egyáltalán nem rossz, vagy igénytelen, csak kissé kiherélt, ezért tervezők az apróbb részletekben próbálták kiélni magukat. Az új megállókhoz új jegylyukasztó automata is dukált. Oldalról kicsit belapított, szürke filteres, méter magas piros cigirágókat képzeljenek el. A szélső cigirágókból vékony nyél mered fölfelé, a végén lapos diszkoszformával, rajta egy jegyet tartó kéz piktogramja. Mindenképpen izgalmasabb, mint a jelenlegi kopár fémdoboz.

Az állomáson elhelyezett ülőkék erősen dizájnolt, krómacél hatású lyukacsos fémtepsik, kisebb, félköríves kapaszkodókkal. A kápák praktikus elrendezése előrevetíti, hogy a fővárosi homelessek remek esélyekkel indulnak majd lólengésben a következő hajléktalanolimpián. A Kossuth téren ki is szúrtuk a magában halkan csipogó Csisztu Zsuzsát az egyik fém tepsi mellett.

Már az előcsarnokban úgy éreztem - ez a benyomás a peronra leszállva csak erősödött - hogy az újra dizájnolt metró legütősebb elemei a különféle világító információs feliratok. (Az uniformizálást nem vitték el a végletekig, a jegykiadó automata feliratát például egészen más betűtípussal szedték, mint a többi kiírást). Az előcsarnokban megjegyeztem még a használhatónak tűnő nagytérképet, a bejáratnál a falra szerelt kisebb testvérét, ami a Kossuth téri átszállási lehetőségeket mutatta meg és a raklapra állított anya gyermekével-szobrot. Utóbbit idővel sajnos nyilván normális alapzatra helyezik, mert a munkálatok még tartanak.

Micsoda szép példája az ösztönös-brutális dizájnnak - lelkesedtem, amikor lefelé indulva kiszúrtam, hogy a mozgólépcső fölött látható kerek óra számlapja lefelé kicsit túllógott a falat borító márványlapon, ezért az Ismeretlen Építőmunkás egyetlen nyisszantással levágta róla a felesleget. Leérkezve egy másik órával találtam magam szemben, aminek szintén le volt szelve az alja, sőt a teteje is. Egyre kevésbé volt tartható a magányos, mésszel borított elkövető teóriája, különösen azután, hogy a csonkított körmotívum több grafikai elemen is feltűnt. Aztán rájöttem, hogy a jegylyukasztó cigirágó profilja felülről nézve ugyanezt a formát adja ki. Ha a felső óra nem tűnne annyira kézműves alkotásnak, még hamarabb ujjonghattam volna, de így sem volt rossz érzés. A felismerés nagyobb örömmel töltött el, mint Gyurcsány Ferencné marihuánamintás kiskosztümje a miniszterelnökjelöltválasztó MSZP-kongresszuson.

Klikk a képre!
A peronra leérve kis csalódással vettem tudomásul, hogy a tervezők képtelenek voltak szakítani azzal a magyaros elmélettel, miszerint a metró valójában a föld alá süllyesztett nagyméretű tengeralattjáró. A föld alatt a piros és fehér fémborítás dominál. A plafont - középen merészen ívelő dongaboltozat - sűrűn kilyuggatott fehér fém álmennyezet fedi, az oszlopokat is fehér fémlemez borítja, de az eléggé érdektelen beltér annál jobban ráirányítja a figyelmet a feliratokra. Na, a dizájnerek itt kiélhették magukat. A vonalon található állomásokat soroló táblán tobzódnak az apró piktogramokban. Az eddig gúzsba kötött tervezők hat különböző fajta jelecskét álmodtak a falra. Külön jele van a végállomásnak, a következő és az aktuális megállónak, a már megtett szakasznak, a metró-csomópontnak és a kiinduló végállomásnak. Gondoltak egyébként az ujj nélküli és matekból tehetségtelen utasokra is, ezért a mozgólépcsó fölé egy olyan táblát is szereltek, ami azt mutatja, hogy a hátralévő megállók a Kossuth tértől számítva hányadikak. A padló változatlan, csak felcsiszolták.

A peront a BKV a természetes szelekció szolgálatába állította, amennyiben a Kossuth téren mindössze hat darab ülőkét láttam, vagyis csak a legizmosabb nyugdíjasok maradnak majd életben. A Blaha Lujza téri megállóban már egyetlen darab ülőhelyet sem találtam, ami a közlekedési vállalat szigorú elveit nézve is túlzásnak tűnt. Telefonon aztán arról tájékoztattak, hogy a felújítás még nem fejeződött be teljesen, a székeket később szerelik be, addig is nézzem meg a látványterveket a BKV-honlapon. Hát ott sem hemzsegnek a padok, ezért az idősebb olvasóknak mindenképpen javallott a némi preventív edzés lábgépen és guggolópadon. A megújult megállók leglátványosabb eleme a tömegfigyelő kamera, amit scifis hangulatú, nyeles krómgömbbe rejtettek.

Ha valaki meglátja Schneller Istvánt, mutasson fel egy nyugati világban előállított építészeti magazint, aztán fusson, ahogy a lába bírja.