Michael Jackson, a tinilányok és Sanyi

Mondjon le Santa Barbata kerületi ügyésze! Thomas Sneddon hazaáruló! Rohamozzuk meg a lemezboltokat!

Vajon mit követelnek majd a Michael Jackson szimpátiatüntetés résztvevői, morfondíroztunk fotósunkkal, Szabolccsal. Ha az ember jelentős időt töltött már el hídfoglalók közt, vagy a kétmillió tüntető és a pajzsos rohamrendőrök közé préselődve, esetleg térdig zászlóhamuban gázolva, zsigeri reflexből igyekszik a tüntetők fejével gondolkodni. Most majd sikerlista újraszámlálást akar a tömeg, vagy hogy a moonwalkot vegyék fel az iskolák tanrendjébe?

Csetnikek és tinik

Tekintse meg képeinket!

Hasonló lendülettel érkezett a Vörösmarty térre a többi sajtómunkás is, ami olyan hatást tett a lassan gyülekező demonstrálókra, mint amikor osztagnyi csetnik jelenik meg egy tinidiszkóban, majd érezvén a feszült hangulatot, sorban lassúzni hívja a megszeppent tizenéveseket.

"Mikor kezditek már el?" - kiabálta barátságosnak szánt arckifejezéssel egy borostás fotós az oroszlános kút körül állóknak. Annak a tizenkét lánynak, akik zavartan babráltak "We love you Michael" és "Michael ártatlan" - feliratú, kézzel rajzolt, és különböző színű filctollakkal akkurátusan színezett plakátjaikkal. A lányok egyik fele kuncogott, a többiek pedig a szél által minduntalan elsodort kartonlapokat hordták vissza a kőoroszlánok arca elé. Végül egy vékony hangú rajongó megjegyezte, ötre volt meghirdetve az esemény, és még nincs annyi, majd szemét lesütve egy Jackson-zászlóba burkolt barátnője mögé bújt.

Az újságírók, tévések, fotósok egyre szűkebb köröket róttak, amire a lányok, és a négy fiú visszahúzódott a vízköpők vonala mögé. Hátukat a kútnak vetették, de szemlátomást nagyobb biztonságban érezték magukat. A kétszeres létszámú fotóshadnak engedelmeskedve képbe rendeződtek, vihogva tartva transzparenseiket, amikhez otthon legszebb Michael Jackson-posztereikből vágtak ki képeket.

Időnként előrontott a gyűrűből egy médiamunkás, elragadva magának valamelyik tinilányt, hogy kamerája/fényképezőgépe/jegyzetfüzete elé tuszkolja. A túlélők azonban békésen rendezgették tovább tábláikat. Néhányan Jackson nevét rakták ki mécsesekből szelíd mosollyal, amit az sem lohasztott le, hogy a szél minduntalan eloltotta a lángokat.

Sanyi és a zombik

A frontvonalakat végül Sanyi érkezése lazította meg. A lányok az alacsony, kihúzott szemű, diszkréten rúzsozott, kocsis kalapos srác érkezésére sikoltozva adták fel állásaikat, hogy egyenként a nyakába ugorjanak. A sajtómunkások eleresztették zsákmányaikat és a Thriller videoklipjét idéző, lassú mozdulatokkal Sanyi felé indultak.

Sanyi, a fátyolos hangú Michael Jackson-imitátor beleegyező mosollyal tett eleget a fotósok kérésének, csak annyit kért, előtte hagy vegye fel dzsekszonos ruháját. A vakuk villogása közben Sanyi barátjától megtudtam, hogy Biharkeresztesről jöttek, ahol egyébként Sanyi az egyetlen Jackson-rajongó. Mellesleg pedig országosan népszerű imitátor, szilveszterkor például Egerben is fellépett.

Sanyi az átöltözést követően remekül utánozta a King of Popot, de ahelyett, hogy a miheztartás végett a közelébe tuszkolnánk egy kisgyereket, inkább beültünk Szabolccsal egy közeli sörözőbe. "Az újságírók felszívódásával a rajongók is elbizonytalanodnak és hazamennek" - véltem az Unicum álnéven kimért vegyipari mellékterméket fogyasztva.

De nincs igazam. A kihalt tér sarkában két lány a mécsesekkel szöszmötölt, a többiek a szél által újra és újra elsodort transzparenseket kergették, Sanyi kazettát cserélt a dobozhangú magnóban. "Miért vagytok biztosak, hogy Jackson nem molesztált kisgyerekeket?" - kérdeztem egy Michael-zászlós lányt. "Mert ha bűnös lenne, mi biztosan nem rajonganánk érte."