A tájékoztatók nem csak a bársonyos tónusokkal térnek el a megszokottól, hanem tartalmilag is igyekeznek újat nyújtani.
"Végállomás. Megcsináltuk. Milyen szerencse" - sugároz pozitivitást az egyik vonal végét jelző szöveg. "Szokolnyiki állomás. Ez a kedvencem" - hajlik a szubjektivitás irányába egy másik.
A művészek, Szergej Jurszkij, Ludmilla Gurcsenko, Gosa Kucsenko egyébként társadalmi munkában, ingyen készítették el a felvételeket. Gucsenko ennek megfelelően nagy szabadságot engedett meg magának: "A következő megálló az egyetem. Kedves diákok, készüljetek" - mondja.
Kedélyeskedés a fásultság ellen
A közlekedési vállalat úgy tervezi, hogy eleinte csak néhány vonatban lesznek hallhatóak a rendhagyó tájékoztatók. Májustól viszont már a piros vonal teljes hosszában a kedélyeskedő szövegek rángatják ki az utazóközönséget a fásultságból, megünneplendő a moszkvai metró fennállásának hetvenedik évfordulóját.
"Meglátjuk, mit szólnak az emberek a dologhoz. Nem egyértelmű, hogy mindenki szeretni fogja" - nyilatkozta Szergej Miroskin, a metró részlegvezetője. "A másik kérdés, hogy felismerhető lesz-e a színészek hangja a hangszórókban. Ha nem, az egésznek nem sok értelme van" - tette hozzá.
Az olyan üzenetek azonban, mint "Kedves utasok, az isten szerelmére, leszállásnál ne felejtsék a vonaton személyes tárgyaikat!" még a hanghoz tartozó személy felismerése nélkül is elementáris hatásúak lehetnek.