Vicces luxus és meztelen politikusnő a New York-palotában

Két darab hír jellegű információt szereztünk a három éve zárva tartó New York-palota sajtóbemutatóján:

1.) Réz András szilikon betétet ültettetett a tarkójába, így hátrafelé is tud kommunikálni. 2.) Demszky főpolgármester tévedésből a lova altatóját vette be pénteken. Ha nem, akkor még az képzelhető el, hogy a liberális úrlovas a sajtóesemény előtt percekkel az anyaszült meztelen Gy. Németh Erzsébetet találta az abrakos tarisznyában.

Ezen kívül főleg esztétikai jellegű információk végett jöttünk, ugyanis majd kifúrta az oldalunkat a kíváncsiság, hogy három évtizednek tűnő három éves építkezés-felújítás után mivel rukkolnak elő az olasz szállodások Magyarország egyik leg - mi is? - talán leglegendásabb épületében.

Nem akarjuk lelőni a poént, de a az olasz dizájnerek olyat rittyentettek a Nagykörúti palotába, amihez hasonlót még sohasem láttunk Magyarországon. Csak emiatt a szálloda miatt érdemes milliomosnak lenni, aztán fehér csokoládéba mártott eprekkel, rózsaszirmokkal és pezsgőspalackokkal dobálni egymást az elnöki lakosztály élénkkék üvegcsillárja alatt. Ilyen nagyvonalú, ironikus, ugyanakkor lelkes viszonyulást a luxushoz magyar beltér még nem látott.

De haladjunk, ha nem is sorjában, de valahonnan valahová, erotikusan késleltetve a bizsergetőbb részeket.

Szívtiprók és muraközik

Mielőtt bejártuk volna a szállodát, át kellett esnünk a tájékoztatón, ami végül nem bizonyult hülyeségnek, mert láthattunk egy rakás olasz üzletembert, márpedig - vigyázat, áltudományos nemzetkarakterológiai analízis következik - az valahogy úgy van, hogy minden negyven fölötti öltönyös olasz férfi egyszerre néz ki karakterszínésznek és szívtiprónak. Szemét mázlisták, de mi nem utáljuk őket ezért, sőt direkte reménykedtünk, hogy hátha átragadt valami belőlük az épületre is. Igazából már a konferenciateremben látszott, hogy bizony átragadt, mert már itt transzba estünk a popartosan kanyargó, többrétegű álmennyezet és a dögös faburkolatok láttán.

Demszky főpolgármester vitézül küzdött a láthatóan több muraközi elkábításához elegendő altatóval, sőt kulturális kontextusokat is emlegetett, úgymint kávéház, világváros, Nyugat, Osvát, ilyesmik.

Egy ideig eljátszadoztunk az éretlen gondolkodású magyarok kedvenc játékával, miszerint ha háromnál több öltönyös olaszt látunk, ki kell osztani a szerepeket, hogy ki kit játszana egy maffiafilmben. A kedvencünk a cinikus mosolyú, élveteg ajkú fiatalember volt, aki nyilvánvalóan a kivégzéseket irányítaná a nagybácsi talányosan megfogalmazott utasításai alapján. Na, róla kiderült, hogy ő Hunvald György, a hetedik kerület polgármestere, úgyhogy inkább nekivágtunk a palota feltérképezésének.

Ámuldozó bugylibicskák

A szállodának két centruma van: az egyik a New York Kávéház, a másik pedig az üveg-acél szerkezettel lefedett udvar. Na, szerintünk ez utóbbi fogja talán a legnagyobb vitákat kavarni, ugyanos olyan tőrölmetszett - tehát nagyvilági - módon olasz, amilyenhez errefelé nincsen szokva a publikum. A törtfehér-szürke-sárgás márványpadló a könnyedén elhelyezett ülőbútorokkal, a buján eklektikus, szintén világos színű, árkádos körfolyosó, az emeleteken szétszórt fehér dizájnbútorok - az asztalkák pont úgy néznek ki, mint egy iBook - és a földszinten található aranymozaik oltárszerűség valószínűleg kipattintják a zsebekben a bugylibicskát.

Az újságírók nagy része legalábbis félhangosan hörgött és ízléstelen stíluskeverést emlegetett. Pedig mi mást lehetne értelmesen csinálni agy szupereklektikus, agyonfaragvánnyozott fantáziapalotában? A látvány Etelét is felzaklatta:

Autóstáskás víziók

A szálloda belső udvarára lépve, bevallom elszörnyedtem. Mintha a tervezőknek sikerült volna egy helyre összehordani minden elemet, amitől puritán gyermekkorom csatakos rémálmaiban rettegtem. Neobarokk márványkombinációk, neoconanista pamlagok, amiken petymegbőrbe tekert kéjnők vonaglanak inas kezükben bivalyvér mojitókat lötyögtetve. Műfáklyák a falakon, fent pedig fém-üveg tető zárja el az őserdő mérges gőzeit.

Aztán némi akklimatizálódás után rájöttem mi végre mindez. Mintha az Enterprise legénysége olyan bolygóra tévedt volna, ahol egy reneszánsz olasz kolónia megpróbálta volna megvalósítani a Luxus és a luxus végső fúzióját. Ha valaha elgondolkodtam volna a stíluskeveredés freudi értelmezésén, akkor ez lenne a válasz. Félelmetesen felemelő élmény, amit csak egy platinakártyákkal teli autóstáskával élhetünk túl.

Egy emelettel fentebb iMac-dizájnos alumínium-üveg asztalkák mellől élvezem a dübörgő barokkot, gyöngyőző homlokommal foltot ejtek az antik falakon, a hátam mögött pedig egy divx lejátszós Hantarex LCD tévé informál, hogy bárhova lépek Európában, mindenhol találhatok egy Boscolo hotelt, hálistennek.

Közben Spock sziluettjét látjuk eltűnni az egyik ajtóban, és a hős űrhajós érzékeiben bízva követjük a félhomályba. Mintha egy másik világba kerülnénk. A reggelizőben már nyoma sincs a múltnak, pillanatok alatt elfelejtem honnan jöttünk.

Luxisbriós! Luxusbriós!

Igen, a reggeliző a komlexum egyik legerősebb pontja. A vezérmotívum a hetvenes évekbeli popritmusra tekergőző fehér szalag, ami az egyik végén diadalkaput formáz, útban a crossiant és a dzsem felé, hogy lejjebb kígyózva pulttá alakuljon. Ugyanígy indáznak a falburkolatba illesztett vékony színes fénycsövek. A hangulat mégsem diszkós, hanem könnyedén nagyvilági, a kifejezés magánrepülős-riviéránpezsgőzős értelmében.

A dizájn a hotelszobákban jut a csúcsra. A Kárpátok ölelésében senkinek sem jutna eszébe humorral és iróniával keverni a kéjesen zsibbasztó luxusérzést. A legváratlanabb helyen kerül elő egy dúsan aranyozott spirál vagy egy óriás női nemi szervet idéző funkciótlan vázaszerűség.

A legvadabb az elnöki lakosztály, ahol élénkpiros meg égszínkék óriáscsillárok, gyöngyökkel kivert ezüst sütőtökök, zongorafedél formájú recamier-k és több négyzetméternyi aranyozott faragvánnyal keretezett tükrök figyelték, ahogy riportereink fehér csokiba mártott végű epreket dugdostak egymás szájába. Az óriás kád vizén vörös rózsaszirmok ringatóztak, először decensen, aztán amikor Etele a hiteles tényfeltárás végett közéjük merült, annál zabolátlanabbul.

A kéjenc szerző a locspocsolás közben sem vesztett el az éleslátását és kiszúrta, a minden zugban megtalálható, különös tévékészülékeket.

Évekkel ezelőtt egy kaposvári lakodalomban találkoztam az Alien márkájú televízióval, azóta nagy rajongója vagyok az egzotikus műszaki cikkeknek. A New York Palota kincsesbánya ebből a szempontból. Hantarex, Inno-hit, Just Quality (JQ) tévék mindenhol. Először kacagtam, vajon spórolásból építenek be gagyi cuccokat egy luxusszállodába? Aztán a Google segített, és rájöttem, csak tudatlan csóró senki vagyok. A végtelenül vicces nevű Hantarex angol elit tévégyár, az Inno-hit pedig az olasz gazdaság egyik alapköve, még walkmaneket is gyártottak az ősidőkben.

Ízléses arany

Egyszer csak elég lett a mókás luxusból és Réz András baráti körének fanyalgásából, úgyhogy elindultunk a deklasszálódott Nagykörút felé, a legendás kávéházon keresztül.

A New York felújítása gyönyörűre sikerült: az alap persze adott volt, de bőven el lehetett volna rontani, például valami gyagyi csillogású aranyborítással, de az olaszok nem hibáztak. A piros mintás modern asztalok nekünk tetszettek, Ön talán stílustörésnek fogja találni, hogy nem kerek márványasztalkákat állítottak a buja falak közé.

A félhomályos szivarbárra ennek ellenére csak futó pillantást vetettünk és szaladunk pénzt keresni, nagyon sok pénzt.

A palotát Hauszmann Alajos, Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezték a XIX. század legvégén, a magyar irodalmi életben alapvető kávéház 1894-ben nyitott meg Steuer Sándor irányításával, de irodalmilag akkor lett igazán fontos, amikora Harsányi testvérek átvették. Az első világháború után Tarján Vilmos virágoztatta fel újra, aztán a kommunisták raktárrá alakították, de a hely szelleme még őket is legyőzte, így 1954-ben, Hungária néven újra kinyitott. Az olasz Boscolo csoport három éve kezdte a felújítást és a hotel kialakítását az egykori sajtópalotából. A belső dizájnért Maurizio Papiri és Tihany D. Ádám felelnek.