Pánik a könyvesboltban

Az út ide szinte kizárólag moszkvai átszállással lehetséges. Így Moszkvában kisebb-nagyobb nyelvi akadályokat elhárítva (senki sem tud angolul) átbuszoztam a másik repülőtérre, ahonnan a belföldi járatok indulnak, és a sorban állás kultúráját abszolut nem ismerő oroszok között egy óráig kellett közelharcot vívnom, amíg sikerült beérni a terminálba. Az oroszok, hogy előrébb jussanak, nem riadnak vissza semmilyen harci eszköztől sem. Lökdösődnek, rugdosódnak, kerülgetnek, gyerekeket előre küldik, majd melléjük állnak, a fegyvertár végtelen, és igen sokszínű. Mikor ezt felismertem, már szinte magától ment az előrejutás. (Útmutató az orosz sorban álláshoz itt: mosnews.com )

A Szibériába tartó repülő egy igen-igen régi darab. Ha sikerült megküzdenünk a többi utassal, akik még a gép lépcsőjére is felugranak oldalról, csak hogy hamarabb érjenek fel (nem mintha ez bármi előnyhöz juttatná őket), és mi is felküzdjük magunkat a lépcsőn, akkor nem az utastérbe jutunk. Először egy csomagtéren kell átmenni, ahol letetetik a "cabin lagguage"-t is, pedig ez egyáltalán nem kabin, hanem határozottan csomagtér, de jobbnak láttam nem ellenkezni. Így hát letettem a kofferemet egy régi fém polcra, amit egy katonai jellegű háló takart el, valószínűleg ez volt az "ajtó" a polcon, hogy ne essenek ki a dolgok.

Innen egy másik, inkább létraszerű lépcsőn lehet felkapaszkodni az utastérbe. Ezen a ponton túl nem találkoztam más külföldivel, itt kezdődik a nagy orosz birodalom, jelzi ezt az is, hogy a stewardessek se nagyon beszéltek angolul ezen a járaton. A repülés izgalmát itt lehetett csak igazán megélni.

Szibériába érve kisebb sokként ér a repülőtér. A belföldi reptér kifutópályája egy hosszú betonszakasz, és ezen kívül nincs semmi. A repülők a füvön parkolnak, és a gépről leszállva rögtön a kijáratnál vagyunk, ami egy rozsdás kerítés, és leginkább egy elhanyagolt vidéki kiskert kapujára emlékeztet. A csomagokat egy garázsszerű építményben adják ki, ahova bárki bemehet, ezért az ajtóban áll egy ember aki elkéri a repülőjegyet, hogy azonosítson. Persze ez nagyon praktikus, ha például sietünk, mert kiszállás után száz métert se kell megtenni ahhoz, hogy taxiba ülhessunk. Azonban ne örüljünk túl korán, mert itt a taxi és a kényelmes utazás két egymással fel nem cserélhető fogalom. A taxik többsége Lada. Tele vannak ragasztgatva kis, aranyra festett müanyag ikonokkal.

Ismerős utcanevek

Novoszibirszkben másfélmilló ember lakik, de külföldiek nemigen vannak. Izoláltságát bizonyítja, hogy McDonald's sem található a városban, viszont igen büszkék a helyiek Leninre, akit százszoros nagyításban a város főterén bármikor megcsodálhatunk.

Az utcák neve is maradt, Szovjet út, Lenin út és tér, Proletár út , Vörös út, ilyesmik. Amikor megkérdeztem az orosztanárnőmet, hogy miért nem változtatják meg a neveket, büszkén mesélte Oroszország dicső történelmét, és hozzátette, hogy nem érti, egyes országok miért szakadtak le Oroszországról, sokkal jobb lett volna az embereknek, ha együtt maradnak.

Pánik a könyvesboltban

Novoszibirszk izoláltságának további bizonyítéka, hogy a város egyetlen, angol nyelvű könyveket árusító boltjának kasszása bepánikolt, amikor vásárolni akartam nála, és addig üvöltözött, amíg többszöri telefonálás után oda kellett hívnom a barátomat, hogy győzze meg, adja el nekem a könyveket. Kiderült: a hölgy azért esett pánikba, mert nem találkozott még külföldivel, és nem tudta, mit akarhatok.

A helyi "népviselet" univerzális, és ettől eltérni csak komoly feltűnés árán lehet: az ultramagassarkú cipő, és a nagyon vastag arcfesték. Az itteni ismerőseim meg is erősítettek abban a hitemben, hogy nincs is nekik lapossarkú, vagy normális sportcipőjük.

Buli a bolt előtt

Az élelmiszerbolt az egyik legérdekesebb hely a városban. Bizonyára mindenki emlékszik kiskorából a népmesékben szereplő kásaevő öreg nénikére. Itt a kása nemzeti étel, és a sietős öreg néniknek is meg kell oldani a kásaellátását; így aztán kapható instant kása. Ízét tekintve olyan mint a műzli.

Mivel nincsenek szórakozóhelyek, a helyi fiatalok nyáron délután öt körül egy szívükhöz közeli éjjelnappali előtt gyülekeznek, felhangosítják az autóban a zenét, és ott állnak.

Novoszibirszkben igazából nincsnek jelentős látványosságok, azonban mégis nagyon érdekes, mint időutazás, illltve mint teljesen elszigetelt város, egy önálló, - saját kereteiben - működő szubkultúra.