Nagy zabálás Milánóban

Itt a belsőépítészek és food-stylistok egy egyszerű vajas kenyeret is úgy komponáltak meg, hogy attól mindenkinek összefutott a nyál a szájában. A hivatalos sajtóanyag a World Turism Organization kimutatását idézve tette közzé, hogy világszerte nyolc egész egytized millió éttermet tartanak nyilván, országonként átlagban hetvennyolcezret, amelyek mintegy hétszáznégy milliárd dollárnyi pénzt mozgatnak meg évente.

Polip, körte, makaróni

Tekintse meg képeinket!

A Fierra di Milano kilences pavilonjának földszintjén az erdélyi születésű Adam D. Tihany kurátorsága mellett bemutatott nyolc éttermi enteriőrt megtervező design-egyetemisták is úgy tematizálták elképzeléseiket, hogy azok az esztétikai szépet a "túl sok" és a "túl kevés" közötti vékony ösvényen billegve definiálják. A fekete drapériákkal elválasztott "standok" felé közeledve először az a harminc méternél is hosszabb vászonra vetített Nir Adar videoklip hökkentette meg a látogatót, amin a világhírű food-artist, vagyis kajaművész az élelmiszer-alapanyagok, nyákos polipok, ölelkező körték, katonásan pakolt makaróni csövek, löttyenő paradicsompürék, keresztbe vágott káposztafejek, csokorba rendezett zellerzöldek fotóiból rendezett etűdöt.

Kissé beljebb érve a kilences pavilon földszinti kiállítási terében egy folyosószerűségből nyíltak a tulajdonképpeni "étterembelsők". Hihetetlen nyüzsgés, kipirult arcú, pörgős fiatalok és elképesztő gegek fogadták a kóstolgatót a kurátor által kiválasztott tizenegy designegyetem megalkotta standokon. Csak néhány kiragadott példa ízelítőül. A jeruzsálemi design diákok családi fotókkal hiperszemélyessé, kifinomulttá tett francia "haut cuisine" étterme a multifunkcionális evő-bakokkal (Partingline) ritkán érzékelt hangulatot teremtett az elképzelt enteriőrben. De talán a plasztik műfüves, a végtelenségig bővíthető modul ülőkékkel ellátott, abroszból hajtogatott karton ételesdoboz-szerű gyorsétterem-verziójukkal a karlsruhei egyetemisták dobták a legnagyobbat. Quick + picnic = Quicnic fantázianevű installációjukat látva egy életre elmegy a vásárlátogató kedve, hogy a hagyományos "mekdoneldzek" egyensivárságában akár csak egyetlen percet is eltöltsön.

Utcán és lassan

A "fast food" tematika azonban már átvezetett az Interni magazin szervezésében létrejött "Street Dining Design" helyszínére, a Triennále kiállító épületébe, a Viale Alemagnára. Itt ugyanis tíz sztártervező utcai kajás és boros kioszkjai, pavilonjait lehetett megtekinteni. Patricia Urquiola törtvonalú sátra, a londoni Future Systems S. Pellegrino víz-bár pultja, Karim Azzabi Lavazza-buborékja egész városarculatokat, köztereket képes átformálni, teljes értékű építészeti megoldásokként.

Klikk a képre!

Ugyanakkor a Moscova metró megálló mellett található kicsi, ám annál lüktetőbb kínai negyed egyik földszinti üzlethelységébe költözött holland design-fenegyerekek, a Droog Design csapata a kommercializálódó, egyre gyorsuló vendéglátóipar kihívásával szemben a "slow food" mozgalomnak állított élő emlékművet. A "Go Slow" projekt helyszínén egy saját tervezésű tárgyaikkal berendezett étteremrészletben fogyaszthatott el könnyű kis menüsort bárki, aki megvette a tizenöt eurós kajajegyet. Belépéskor mintha egy németalföldi festő csendéletének részesévé válna a látogató: egy nagymamakorú hamisítatlan holland háziasszony lassú mozdulatokkal vastagkolbászt, sajtot szeletel mosolyogva, miközben valami holland vidéki specialitás gőzölögve fő a tűzhelyen. Hintaszékekbe ültetnek, lábunkat kavicsos, hintás, akupresszúrás lábtartón pihentetjük, miközben kis csészékből falatonként eszünk finomságokat. Szemlélődés közben egy újabb nagyanyó komótosan friss mentát, tealevelet tesz kis textilzacskóba, és széles mozdulatokkal, piros cérnával behímzi a teatasak száját.

Örül a szívünk, nyugodt a gyomrunk, lassul az emésztésünk, pulzusunk. Újra érezzük az ízeket, és élvezzük a formákat. Laknánk, ennénk itt száz évig, ha nem volnánk máris késésben.

Martinkó József