A világ legjobb stadionjait építette Kína

Az olimpia kezdete előtt néhány nappal már világos, hogy Kína nem okoz csalódást. A föld legdinamikusabban fejlődő diktatúrája pont azt hozza, amit józanul elvárhatunk tőle. Az emberi jogi helyzet az ígéretek ellenére sem javult ugyan, már a külföldről érkező újságíróknak is el kell fogadniuk, hogy cenzúrázzák a netet, és folytatódnak a környezetkárosító megaberuházások is. Mindezt azzal ellensúlyoznák, hogy központi utasításra, tömegek kilakoltatása közepette Pekingben megépítették az Olympic Green nevű parkot, tömve a világ legjobb építészeinek lélegzetállító alkotásaival. A terveket időre teljesítették.

Az olimpiai beruházás jellegét jól mutatja, hogy a Vukoszung stadiont azért kellett időközben áttervezni, mert a nyertes svájci iroda tervét - amely egyetlen hatalmas, kívülről nézhető LED-televízióvá alakította volna az épületet - a technika jelenlegi állása mellett még nem lehetett megvalósítani. A másik jellemző tény, hogy a környezetbarát elvekre épülő olimpiai zónát tervező amerikai iroda, a Sasaki oldalán rövid bejegyzés tájékoztat arról, hogy a tervet kidolgozó építészeknek végül nem volt beleszólásuk abba, hogy a helyszínen mi és hogyan valósul meg.

Mindez azonban láthatatlan marad majd a helyszínen és a tévéken is, mert amit Peking a rendelkezésükre álló, rendkívül rövid idő alatt megvalósított, a világ élvonalába, néha kicsit az elé is tolta Kínát. Adjuk tehát át magunkat a puszta élvezetnek, ismerjük meg a frissen elkészült stadionokat.

Madárfészek: A neves svájci építészpáros, Herzog és de Meuron stadionja érthető okokból vált már most a pekingi olimpia szimbólumává. A 80 ezer férőhelyes Pekingi Nemzeti Stadion kuszán egymásba fonódó acél tartópillérei harmonikus összhatású, organikus formát hoznak létre. A 333 méter hosszú, 70 méter magas épület működésében is hasonló elveket képvisel: a szükséges energia egy részét napelemek biztosítják, a szerkezet gyűjti, újrahasznosítja az esővizet is. A 423 millió dollárba (64 milliárd forint)kerülő épületet nyitható tetővel tervezték, de a költségek miatt ezt később elhagyták.

Az atlétikai számoknak, a futballnak és a nyitóceremóniának is otthont adó épületre sokan a stadionépítészet megújítójaként tekintenek. A koncepció kidolgozásában részt vevő kortárs kínai képzőművész, Aj Vej-vej viszont bírálta a végeredményt, mivel véleménye szerint a párt a hatalmát fenntartó nacionalizmus erősítésére használja az olimpiát és a lenyűgöző épületet.

Vízikocka: Bár ismertségben a második helyre szorult, valójában az úszószámokra készült hatalmas téglatest az olimpia legmerészebb és legizgalmasabb épülete. A tervező ausztrál PTW Architects stadionja minden elemében, a struktúrájában, a felhasznált anyagokban és a rendszerében is olyan megoldásokat alkalmaz, amelyeken nem sokkal korábban még laboratóriumok kutatói bütyköltek.

A már most díjakat begyűjtő, 200 millió dolláros, 17 ezer fős stadion a tervezők szerint a szomszédos Madárfészekre rímel. Míg az narancsos színű, kerekded és nőies, ez kék, szögletes és férfias. A maszkulin tulajdonságoknak mindenesetre ellentmond, hogy az épület fala inkább osztódó petesejtre vagy akváriumba szuszakolt békapetékre emlékeztet.

A tervezők a szerkezet felvázolásánál a szappanhab struktúráját vették alapul. Az alátámasztás nélküli, kétszáz méter fesztávú tető megtartásához speciális hálózatos struktúrát hoztak létre. A könnyűfém szerkezet 22 ezer kapcsolódási pontját nagy teljesítményű számítógépek nélkül nem is lehetett volna megtervezni, így az uszoda valóban a XXI. század terméke.

Az organikus hálóba hatezer, speciális műanyagból készült, teflonbevonatú buborék illeszkedik, amelyek áteresztik a fényt, így nappal természetes megvilágítást biztosítanak. A stadiont és az uszodák vizét is a buborékok gyűjtötte hővel fűtik. A víz a tetőről gyűjtött esővízből kerül a medencékbe. A különleges technikának köszönhetően az épület 30 százalékos energiamegtakarítással üzemel.

Hullám: A hullámnak vagy legyezőnek nevezett fedett csarnok szerintünk inkább elegáns buszpályaudvarnak vagy színháznak tűnik kicsit unalmas, hullámos tetejével, és Művészetek Palotáját idéző, elegáns üvegfalaival. A 19 ezer nézőt befogadó, a Vizikocka mellett található épületet a német Glöckner-iroda tervezte. Az inkább japános hangulatú függönyfalak mögé a leleményes németek napelemeket helyeztek el, amivel jelentős mennyiségű áramot termelhetnek.

Az épületben rendezik a kézilabda-mérkőzéseket, sportgimnasztikai számokat, és a tetején szerintünk izgalmas szánkóviadalok is helyet kaphatnak majd.

Bambuszerdő: Az aranyszínű kosárlabda-stadion volt az az épület, amelyet a svájci Burckhardt + Partner a Földgolyó legnagyobb tévéjévé alakított volna. A tervekben kívülről mind a négy falat, a földtől a tetőig LED-ek borították, hogy a környékről is követni lehessen a mérkőzéseket. A projektet a megfelelő technika (más források szerint pénz) hiányában azonban lefújták, és egy kínai tervezőcsoportot bíztak meg a munkával.

A tervezők megtartották a letisztult formát, amelyet kívülről aranyszínű, perforált fémlemezekkel borítottak úgy, hogy az hajladozó bambuszerdőre emlékeztessen. A fémborítás egyúttal hőszigetelés is, amelyet speciális levegőáramlási rendszer egészít ki.

A 19 ezer nézőt befogadó stadionból végül is nem száműzték teljesen a LED-eket, és a pálya fölé belógattak egy 22 tonnás, nyolc képenyős, az amerikai NBA-szabványoknak megfelelő LED-képernyős rendszert.

Lótuszvirág: Kínai építészek szerint a teniszstadion óriási lótuszvirágra emlékeztet. A tervezői lelkesültségtől távolabb állva a stadion szögletes, görcsösen behajlított betonujjai inkább egy birodalmi űrhajó dokkolónyílását juttatták eszünkbe. A biológiai párhuzamokat erőltetve sem jutottunk azonban messzebb a Dűne homokférgének gigantikus szájnyílásánál.

Ettől függetlenül a 17 400 férőhelyes pálya a zöld és emberbarát építészet egyik fő képviselője az olimpián. A lelátókat tartó szirmok úgy áramoltatják a levegőt, hogy az öt fokkal hűti le a stadiont. A ventillációs rendszert olyan, a talaj hőjével működő hőszivattyúk egészítik ki, amilyenek a mi meg nem épült kormánynegyedünket is hűtötték-fűtötték volna.

A szennyvizet biológiai módszerekkel tisztítják a stadion alatti rendszerben, hogy aztán teljes egészében felhasználhassák a pályák öntözésére.

A lelátókat a humanizmus jegyében meredekebbre tervezték a megszokottnál. A 6 helyett 9 centis emelkedésnek köszönhetően jobban láthatjuk az ütővel hadonászó kis, fehér foltokat. Akit pedig ez untatna, az a wifihalózat révén olvasgathatja a nem cenzúrázott netes oldalakat.

Ufó: Különlegesen erős fantáziával kell rendelkezni ahhoz, hogy a kerékpárversenyekre épített, íves fémtetővel ellátott, fordított csészealjra emlékeztető velodromról ne egy ufó jusson az eszünkbe.

A forma nem forradalmasítja az építészetet, viszont a hatvanas évekbeli sci-fik óta folyamatosan népszerű, és tulajdonképpen nincs is mit finomítani rajta. A 33 ezer négyzetméteres, 33,8 méter magas, kör alakú formán a 150 méter átmérőjű, íves fémtető dominál. A konstrukció palástján körbefutó üvegfelület szabad kilátást enged a földön kívülieknek bolygónkra.

Az épületet tervező német Schürmann Architects a tények ellenére is állítja, hogy a formához egy versenykerékpár aerodinamikus kereke adta az ötletet. Bárhogy is van, a velodrom önmagában nem túl izgalmas, megépítése viszont fantasztikus filmbe illő technikai bravúr volt.

Az 1400 tonnás fémtetőt a fák évgyűrűihez hasonló gyűrűkből hegesztették. A már felépített épület talaján a középső koronghoz hegesztették az első gyűrűt, az egészet feljebb emelték, újabb gyűrűt hegesztettek hozzá, majd megint emeltek, addig ismételve a folyamatot, amíg teljessé vált, és a helyére került a tető.

Kína első, faborítású, 250 méter hosszú, döntött kerékpárpályája körül 6+3 ezer ülőhelyet alakítottak ki.

Nyomtatott áramkör: Az olimpia információs és kommunikációs központja az egyik legizgalmasabb épület a zónában. A nemzetközi szinten is jegyzett építész, Pej Cu szerint épülete magát a digitális kort jeleníti meg. A fekete monolitokból álló épület egyik oldalról nyomtatott áramkört, másik oldalról vonalkódot formáz. Utóbbi miatt kritizálták is a tervet, hiszen a vonalkód a XX. század terméke, amelyet rohamos iramban vált fel a rádiófrekvenciás azonosító, a RFID.

Ha sikerül elvonatkoztatnunk a RFID-től, a 11 emeletes, 57 méteres épület lenyűgöző látványt nyújt, főleg éjjel, amikor a fekete kőfalakon világítanak a nyomtatott áramkörre emlékeztető üvegsávok.

Szép, új jövő

A 2,5 milliárd dolláros építkezés végén 37 új stadiont és épületet húztak fel Pekingben, ezekből 31-et a főváros északi részén kialakított olimpia parkban. Az új létesítmények készen állnak a játékokra, arról viszont nincs döntés, hogy mit kezdenek a kínaiak a stadionok tömegeivel az olimpia után.

A város új negyede, az olimpiai park egyelőre ugyanis nem tűnik olyan barátságos, zöld parknak, ahol szívesen töltik majd szabad idejüket a városlakók. A terület a tudósítókat birodalmi léptékű betonsivatagra emlékeztette, ahol váltakozva állnak világszínvonalú, középszerű és felejthető épületek. Ezek azonban a minőségtől függetlenül mind olyan monumentális létesítmények, amelyek nem csábítják könnyed szocializálásra az árnyékukban állókat.

Sokan vitatják már a központosított olimpiai zóna létjogosultságát is, emlékeztetve arra, hogy Barcelona úgy vitte sikerre olimpiai beruházásait, hogy az új létesítményeket elszórtan, a városba integrálva helyezte el.

A jövővel nem számoló tervek azonban arra mutatnak, hogy a kínai vezetés nem a társadalom számára hasznos, az életminőséget emelő beruházásnak tekinti az olimpiát, hanem hatásos marketingnek, amelynek fő célja, hogy külföldön javítsa az országról kialakult képet. A játékokra fordított 43 milliárd dollár így minden bizonnyal Kína marketingbüdzséjének rubrikáiba került.