Az ufók Pekingben tojnak

2003.06.19. 14:19
Elcsöppent a nyála az Index építészetkritikusainak: a pekingi olimpiára minden idők legnagyszerűbb stadionját tervezték meg kedvenceink, a svájci Herzog--De Meuron páros. Az épület nem hasonlít semmire, amiben eddig sportversenyeket rendeztek.
Nagy halom betonspagetti? Fűzfavesszőből font gigantikus kosár? Százméteres testhosszúságú beton feketerigó fészke? Nem szeretjük a hasonlatokat, így a fentiek közül egyik sem járt az eszünkben, amikor képzeletbeli túrára indultunk az olimpiai stadion környékén. Útunkat az épületről megjelent 3d-s látványtervek tették lehetővé, a technológia miatt viszont bénán renderelt álkínaiak között kellett utat törnünk. Sebaj, egyikük sem próbált titokzatos összetevőkkel visszataszítóan nyálkássá tett édes-savanyú szószt eladni nekünk.

Undorító szárnyasok

Tekintse meg képeinket
A lehengerlő építmény első blikkre alapjában tér el minden eddigi - akár konzervatív, akár ufószerű - stadiontól: tartószerkezete, ami egyben a "homlokzatot" is alkotja, merészen összevissza kígyózó betonszalagokból áll. Maguk a tervezők madárfészekhez hasonlítják. Én undorodom a szárnyasok érintésétől, de értem, mire gondolhattak.

Belül kívül

Közelebb érve az is világossá válik, hogy az újszerű struktúra egészen más térélményt hoz létre, mint amit a stadionokban megszokhattunk. A szerkezet teljesen átlátható, a stadionba belépve pedig a körbefutó belső passzázsra érünk, ahonnan lépcsőkön juthatunk fel a három szint valamelyikére.

A kint és a bent itt persze nem a szokásos módon értelmezendő, hiszen a passzázs ugyan "bent" van, de az áttört tartószerkezet miatt kifelé teljesen nyitott. Ebben a részben számos étterem és bolt található, így nem leszünk gondban, ha félidőben hirtelen százforintos papucsot vagy tréfás öngyújtót akarnánk vásárolni. A belső terek az áttörtség ellenére felülről és oldalról átlátszó, felfújható elemekkel be vannak fedve. Rossz időben a stadion egy mozgatható, kétrészes, átlátszó tetővel teljesen befedhető.

A lelátó sehol sincs áttörve, így leginkább rizse csészére hajaz, ki tudja, miért.

Régi szerelem

Az Index épületkritikusa a baseli pályaudvar rézzel fedett, Faraday-kalitkára hajazó irányítótornya láttán esett szerelembe Herzoggal és De Meuronnal. A két svájci azóta a kortárs építészet sztárja, akik olyan megrendeléseket kaptak, mint például a Tate Gallery kiegészítése, de igen erősek családi házban és borgazdaságban is.

Régi szerelem

Herzog és de Meuron a stadiontervezésben sem kezdők. Az ő munkájukban játszik a Bajnokok Ligájában tavaly nagy meglepetésre sokáig villogó FC Basel (ez nagyjából egy "klasszikus" stadion) és Münchenbe is terveztek egy pályát. A bajor objektum úgy fog kinézni, mint egy felfújható kínai gyermekmedence. Nem véletlenül. A "falak" ugyanis felfújható plasztikelemekből állnak, amelyek az éppen bent játszó hazai csapat színeiben lesznek kivilágítva.

Hajrá!

(A végére pedig egy link ajándékba: itt végig lehet nézni az összes stadiontervet, a pagodától a tökmagig)