További Életmód cikkek
A szabadtéri társadalmi életnek különböző fórumai vannak Kínában. A legősibbek a kisasztalt igénylő játékok, mint a dominó, a madzsong, illetve az infrastruktúra nélkül is megoldható, akár állva is játszható kártya vagy a járdára bárhol leteríthető papírosra kirakott kínai sakk. Aki utazott repülőn kínaikkal, tudja, milyen közösségkovácsoló ereje van egy pakli kártyának. Ugyanez igaz a többi szerencsejátékra is. A partit komoly csönd és feszült figyelem övezi, bár egy friss legenda szerint valahol délen kézigránáttal adott nyomatékot vélt igazának egy póruljárt kártyás. Általában azonban a fegyelem a jellemző, meg a külső szemlélő számára szivetmelengető komolyság, ahogy mondjuk két koszos képű munkás lekuporodik a járdaszélre sakkozni.
Az erőgépek
A sárkányeregetés szintén pop-tevékenységnek számít, különösen ötven fölött. A sárkányozás magányos mulatság, ezért helyette lássuk a szabadtéri edzőparkot. Ezek a sárga-kék, mászókánál szofisztikáltabb, de a klasszikus erőgépeknél gyermekibb kinézetű eszközökkel beültett kisebb-nagyobb közterülek kedvelt fórumai a pekingi nyugdíjasoknak. A hagyományos taicsi-mozdulatokat kiegészítő készségek közt van evezőpad, hátsócomblazító lábhinta, derékformáló korong, vállizomerősítő rúd és egyéb, szavakkal csak nehézkesen körülírható wellness-szerszám. Ezek a szabadtéri erőgépek alapvető funkciójukban különböznek az edzőtermi eszközözöktől, itt a társadalmi érintkezés terepét jelentik, háttértevékenységet biztosítva a könnyed tereferékhez.Itt szoktak előkerülni az utóbbi években slágerré vált lábtollasok is. Ezt kettesével vagy többen játsszák, és az előzőeknél szigorúbb összpontosítást igényel. Szintén a spontán közvetlenség állatorvosi lova, ahogy a járókelők gondolkodás nélkül állnak be dekázni a az őrből, katonából, nyugdíjasból, szerzetesből álló körbe. Természetesen minden parkra jut egy-két pinpongasztal is, ahol ugye az utolsó rakodómunkás is zavarbaejtő robbanékonysággal csapkodja a labdát.
Hétköznapi hősök
A városi szabadidő-sportok fejedelme azonban a jeges vízben úszás. A tavasz beköszöntével egyre inkább felengedett Peking mesterségesen előállított császárkori tó rendszere, de még mindig óriási elismerés övezi az úszókat. 15 fok a kvalifikációs határ, az ez alatti hőmérsékletű vízbe mártózó számít téli úszónak.Kínában nem a média által sztárolt egy darab Schirilla György kiváltsága a jeges vízben úszás. Jellemzően az idősebbek merülnek, utánuk következnek a középkorú értelmiségiek, főleg egyetemi tanárok, de néhány üzletember, ebédszünetben kiszaladó irodai dolgozó is csobban egyet a nulla fok körüli, és erősen szennyezett vizekben. Azt tartják, ez segít megelőzni az izületi és szívbántalmakat, javítja a vérnyomást, az általános közérzetet, sőt van, aki májfunkciója helyreállását tulajdonítja a jégbenúszásnak.
Maga az úszás általában pár perc, viszont hosszas előkészületeket és precíz levezetést igényel. Ahogy az úszó megérkezik, begurul a biciklijével, rögvest ott teremnek az érdeklődők, beszélgetés indul, közben az úszó ráérősen levetkőzik, összehajtogatja a több rétegnyi alsó és felsőruházatát. Az egyértelműség kedvéért sok úszó már a vetkőzés megkezdése előtt felhúzza a fürdősapkát, jelezve, hogy készen áll az elismerő pillantásokra, kérdésekre. Ezután bemelegítés, többen öt-tíz percig futnak helyben, majd derékkörzés, vállazítás és a vízbeeresztett vaslétra ünnepélyes megközelítése. Sokan csatakiáltás vagy egy hangulatfokozó rövidebb dallam kiengedése után merülnek a vízbe, de hallottam már pekingi opera részleteket is.
Ezután szabadstílusú vízbeereszkedés következik, és néhány csapás a fagyos szennyvízben, majd már újra a szárazföldön tisztálkodás az előre kikészített, kannában hozott vízzel. Újabb negyedóra a felmelegítő gyakorlatoknak, aztán büszke hazabiciklizés. Mindezt a legkomolyabb tisztelettel nyugtázza az összesereglett közönség. Egyszerre többen is úsznak, egy délután tizenöt-húsz sportember fordul meg az általam látogatott tónál, de ezen kívül még tizennégy ehhez hasonló helyszín van a városban.