Judit
-2 °C
8 °C

Kínaiak pedig nincsenek

2003.10.15. 19:13
Hogyan ünnepli a magyarországi kínai közösség azt, hogy a papírt, a puskaport, valamint a szöcskét formázó, puha öngyújtót feltaláló nemzet embert küldött a világűrbe? Vajon az óhazától ilyen messze is látványosan lobog a nemzeti büszkeség? Az Index sinológusai a Fáy utcai piacon végeztek egyáltalán nem reprezentatív felmérést.
Gáázsprééét tesséék kiáltozta a piac bejáratánál üldögélő cigányasszony, de mi Jang Li-vejre gondoltunk, aki egy kényelmetlen fémkapszulában száguld a nagy semmi peremén körbe-körbe, és ellenálltunk az 1500 forintos kísértésnek.

"Farkas Bertalan például ínhüvelygyulladást kapott a Sallai Imre általános iskolába tett látogatásakor, az Első Magyar Kozmonautát és Valerij Kubaszov parancsnokot ábrázoló kártyanaptárak tömeges aláíratása miatt, pedig ekkor már három évvel voltunk túl az űrutazás mámoros időszakán" - mondta az exsallais András az első stand előtt. És milyen felhajtás lett volna, ha magyar gyártású rakétával, mondjuk egy FÉG-modellel lövik fel őket Bugacpusztáról.

Tekintse meg képeinket!

A piacon azonban egyáltalán nem látszott, hogy az olcsó ruhaneműk és távirányítós törpeautók császárainak egyik honfitársa talán éppen most száguld el Angyalföld felett száz kilométerrel. Pedig ez nem kis dolog, eddig csak a szovjeteknek és az amerikaiaknak sikerült saját erőből embert küldeni az űrbe, nem beszélve a névtelen háziállatokról, illetve Lajka kutyáról. A nemzeti büszkeség megindító pillanatai azonban egyáltalán nem voltak tapasztalhatók, az árusok unottan árultak, egy idősebb hamisfamer-kereskedő egyenesen Tetrisezett.

Mélyinterjúk szánalmas eredménnyel

Rögtönzött B-tervünk értelmében villogó, műanyag űrhajók formakincséből akartunk messzemenő következtetéseket levonni a gazdag kultúrájú nép és a kozmosz kapcsolatáról. Ezt követően pedig rögtön beszélgetéseket kezdeményeztünk volna az árusokkal, akikből az öröm minden bizonnyal újabb érdekes információkat csal elő. A C-tervünk pedig - mivel a mezőgazdasági kártevőket formázó műanyag öngyújtók, Alien-gyilkoláshoz gyártott tőrök és hamis parfümök közt egyetlen űrhajóra sem leltünk - a direkt kérdezés volt.

- Egy Lucky Strike Lights-ot szeretnék kérni.
- Egy kartonnal?
- Nem, köszönöm, csak egy dobozzal.
- 400 forint lesz.
- Tessék. Egyébként mit szól az első kínai űrhajóshoz? Meg fogják ünnepelni, ha sikeresen földet ér?
- Nem tudok magyarul.
Az elárusítónő mellett álldogáló izmos fiatalemberre pillantottunk.
- Nem kínai. Vietnámi - mondta unottan, mi pedig szégyenkezve tovább sodródtunk.

"Nem vagyok kínai" - mondta tökéletesen elsajátított, sértődött hangnemben a Barbie-parfümöt áruló férfi, arra a kérdésünkre: örül-e, hogy honfitársa, népének saját készítésű űrhajóján elhagyta ezt a bolygót. "Vietnámi" - zárta le a beszélgetést, pedig akkor már igazán megszégyenülten hátráltunk egy tucatnyi tangabugyira alkudozó csoportosulás felé.

"Nem kínai, vietnámi" - váltunk nem sokkal később potenciális vásárlóból útakadállyá egy zokniárus szemében. Egy másik vietnámi úr pedig kérdésünkre 2800-ról 2200 forintra vitte le a koptatott farmer árát.

Klikk a képre!

"De hát kínai piacnak hívják" - próbáltuk megmagyarázni önmagunknak, hogy miért sikerült vérig sértenünk pár perc alatt féltucatnyi vietnámi gagyiáru-kereskedőt. Stratégiát váltottunk: az árucikkek jellege alapján próbáltuk kitalálni, melyik árus lehet tényleg kínai. A termékskála gondos tanulmányozása után léptünk tehát oda a vietkongpusztító Rambo-tőröket áruló kínaihoz, aki viszont porrá zúzva az összes kulturális és politikai klisét, szintén vietnáminak bizonyult. Csakúgy, mint az az úr, aki tradicionális kínai érméket és csengettyűket árult.

Megírta a helyi kínai újság

A keleti emberek legendás udvariasságának tudható be, hogy elkeseredettségünket látva egy videokazettás - hangsúlyozva, hogy ő sem Kína szülötte - nem vágta belénk az 50 centiméter pengehosszúságú aliennyúzó kést, mi több "jó hírnek" nevezte az űrutazást, és "ügyes-okosnak" a tajkonautát.

Végül arról a meztelennős fürdőlepedők közt gubbasztó férfiről derült ki, hogy Konfuciusz, Mao és Jang Li-vej honfitársa, akiről azt képzeltük, hogy az első sorokban harcolt Saigon ostrománál. "Büszke arra, hogy a világűrt meghódító harmadik ország lakója volt egykor ön?" - tudakoltuk gesztusnyelven, de mivel egy számlatömböt húzott elő, jobbnak láttuk megismételni a kérdést. A barátságos úr elmosolyodott, és a kezében tartott kínai újságra mutatott. Egy pillanatra mindhárman éreztük, mit jelent közös bolygó lakóinak lenni: a fotón egy űrhajó elmosódott képe látszott.

A váratlan sikeren felbuzdulva még egy kísérletet tettünk annak kiderítésére, lesz-e az este tűzijátékos buli Jang Li-vej tiszteletére. Egy cipőárus standjához léptünk, köszöntünk a tulajdonosnak, majd a jobbján ülő magyar leányhoz fordultunk, hogy megkérdezné-e a főnöktől, vajon az űrutazás híre megmozgatja-e a helyi kínai közösséget.

- Lindaaaa! - bődült el a leány egy láncdohányos bölömbika hangján, a háta mögött lógó függöny irányába fordulva. Meg fogjááátok ünnepelníí a kínai űrhajóóóst?
Finom vonású, idősebb kínai asszony lépett elő a textil mögül, érdeklődve ránk nézett, majd határozott hangon azt felelte:
Nem.

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.