Mária
-7 °C
3 °C

Varázslat alapkivitelben a rakparton

2003.08.08. 09:25
Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere csütörtök délután megnyitotta a Budapest Plázst, melyről csak erős túlzással lehet azt mondani, hogy elkészült. Ráadásul pénz híján az eredeti elképzeléseknek csak kétharmada valósult meg. A látogatókat azonban ez szemmel láthatóan nem zavarta.
Délután négy körül a Hélia szálloda felől, a fonákjáról közelítem meg a helyszínt. A Szent István park közepéig semmi, csak olvadt aszfalt, raklaproncsok meg hatalmas csend, aminek nagyon örülhetnek az itt lakók. De persze a környéken élők bármilyen szörnyűségre képesek. Amikor például itt laktam, minden emberi érzést levetkőzve még az árvíznek is örülni tudtam.

Az illúziókeltés eszköztára

Mi az a párakapu?
Nem tévedtem, a legnyamvadtabb pálmácskák a plázs végére jutottak. A munkások még javában terítik a tengerparti gyepszőnyeget, lapátolják a nagy szemű folyami kavicsot a zuhanyzó köré; tornyokban állnak a raklapok, hosszú sorokban a beüzemelésre váró hűtőgépek.

De már láthatóan készülnek a nyitásra: egy locsolókocsi megy végig az úton, a hátuljából spriccelő víz alatt a fekete ruhás biztonsági személyzet egyes tagjai gyermeki örömmel zuhanyoznak. A meglepően nagyszámú várakozó irigykedve nézi őket, különösen azok a fiatal lányok, akik törölközővel és strandszatyorral várják a nyitást.

A főbejáratnál, ahol a szél lengeti a szponzorok nevét a kifeszített fehér vásznakon, az is kiderül számomra, hogy az eredeti terveknek alig a kétharmada valósult meg. A rakpartot kettéosztó korláton ugyanis egy hosszú feliratcsík igazítja el a látogatót: "Vizifoci >> 760 m, Koktélbár >> 790 m, Gördeszkapálya >> 810 m".

Szóval ezt a tervezés optimista fázisában megrendelt, és valamiért eredeti formájában felszerelt információs csíkot nem érdemes szó szerint venni, jelenlegi formájában valahol 500 méter környékén véget ér a plázs.

Korrekció másnap
Gyors leltárt készítek. A vendéglátóipar jelentős erőkkel képviselteti magát, de többségük még csak a nagy kasza infrastruktúráját építgeti. Az anyagi okokból puritán koncepció központi eleme a sokfunkciós raklap és a hulladékgyűjtőként és víztartályként szolgáló olajoshordó. Van két zuhanyozó, húsz nyugágy és ötven vécé; vagy másfél tucat három méter körüli pálmafa, hatásosan a főbejáratnál elhelyezve, és persze ott van a Pálmák Királya, aki hat méterével a színpad mellett magasodik.

Varázslat a főváros szívében

Csak nem fogja Demszky Gábor nagy ünnepélyes csinnadrattával átadni a késznek aligha nevezhető plázst, gondoltam összegzésképpen, és inkább hazamentem barátnőmért, aki képzeletének foglya, és könnyedén áldozatul esik mindenféle illúziónak. Elég lesz egy porszemet csempésznem a szandáljába, és elhiszi, hogy tengerparton sétálunk, feltéve, hogy befogom a számat, és nem közlöm vele mindenáron, hogy nekem úgy tűnik, mintha hatalmas homokozókon gázolnék át.

Mire visszaértünk, már beengedték az embereket. (Otthon az MTI-ből tudom meg, egyedül a "Budapest Plázs egy kis tengerparti hangulatot fog varázsolni a főváros szívébe, a rakpartra" mondatról maradtam le.)

A Király
Nem sokat késtünk, még szinte szűz állapotában láttuk a tengerparti fövenyt, amelyet először persze a gyerekek szálltak meg. Gondoljon csak bele, micsoda eksztázisba lehet esni ekkora homokozóktól! Még szerencse. Nem mindenkihez jutott el ugyanis a hír, hogy pénzhiány miatt nem lesz párakapu, medence meg ilyenek. Itt van például egy hároméves kisgyerek, aki úszógumival a derekán érkezett, szülei szemmel láthatóan tehetetlenül állnak a valósággal szemben, de nagyon rugalmas kiskölyök, és gyorsan megvigasztalódik a homokozóban.

Megfigyeléseim szerint a közönség jobban szerette a füves folyópartot, mint a homokos tengerpartot. De voltak azért, akik gyorsan feltalálták magukat, leginkább persze a napimádók és az ábrándos szerelmesek. Az apák szorgosan építeni kezdték gyereküknek a homokvárakat, egy társaság pedig már fél hatkor olyan állapotba került, hogy beásta az egyik fiút a homokba.

Abszolút kedvencünk mégis a magányos álmodozó volt: egy harmincöt körüli nő, egyik kezében szandálja, másikban egy pohár sör, és olyan élvezettel simogattatta talpát a forró homokkal, hogy elhittük neki, tényleg nem itt sétál a Duna parton.

Talán rajzolt pálmafákkal is

A látogatók többségét egyáltalán nem zavarta, hogy ilyen szegényes eszközökkel nem igazán lehet a mediterrán tengerpart illúzióját felkelteni. De szerintem sokaknak akkor is bejött volna, ha csak rajzolják a pálmafákat.

Biciklivel nem
"Mi lehet jobb annál. ha az ember egy tengerparton teker be a munkahelyére" - gondolt merészet a nyári zsurnaliszta. A lelkesen integetve felé rohanó biztonsági őrök látványa csak egy pillanatra gondolkodtatta el, míg el nem jutottak tudatáig a finoman artikulált szavak: "Biciklivel nem!" Értetlen mosoly, majd száznyolcvan fokos fordulattal vissza a megszokott felsőrakpartra.

Előtte még sok sikert kívántam a bevételi forrásai harminc-negyven százalékát egy egyszerű döntéssel elriasztó gazdasági vállalkozásnak.
akiraly

Mi is levetkőztük kezdeti ellenállásunkat, és egy látomással a lelkünkben távozunk: milyen zseniális hely lenne Budapest, ha a belvárosi rakpartokról kitiltanák a forgalmat. Az esti hangulat teszteléséig hátralévő időt ennek megfelelően a Pozsonyi utca egyik presszójának teraszán azzal ütjük agyon, hogy átépítjük a várost. Keki elképzelése győzött: a Duna mindkét oldalán négysávos alagutakba tereltük a forgalmat. Persze tudtuk, hogy ez a legdrágább megoldás, de nem sajnáltuk a pénzt.

Amikor nyolc óra után visszatértünk, már egyáltalán nem izgatott bennünket a kivitel. Nem látszottak az árcédulák a sok mélynövésű Chamaerops excelsa törzsén, sem a leanderek műanyagedényein, és a Hedera helix hybernica is alig észrevehetően futott fel a sétány korlátjához kötözött madzagokra. A viszonylag baráti árakkal dolgozó sör-, bor- és üdítőkimérések teraszai dugig megteltek. A gyerekek kidurrantották az összes Chellos lufit, így elhallgatott a fegyverropogás, de volt helyette Rémember koncert.

Be kell vallanom, a fáradtság miatt a végén már elég kevés dolog érte el ingerküszöböm. A nagy érdeklődést kiváltó "Szabadítsd ki vadabb énedet" fodrászatnál megtorpantam ugyan, de a legmeglepőbb tény, ami eljutott a tudatomig, az volt, hogy a plázs utáni egy kilométeres nagy sötét semmiben is tömegével andalognak az emberek.