Miklós
-7 °C
4 °C

Katlevél és gyenge gandzsa a Bob Marley emlékfesztiválon

2005.03.14. 19:23
A rasztafári vallás az egyetlen, ami már most elérte mindazt, amit kitűzött maga elé. Isteni küldöttjükről fényképeik is vannak, kétszáz család már letelepedett az ígéret földjén, és a kezükben van a manna is. Miért kell ezután küzdeni? És mit akarnak a fehérek egy fekete szabadságjogi mozgalomtól? Az Index riportere Etiópiában.
Meglepődve kászálódtam le a buszról. Nem láttam ördögbottal zsonglőrködő fiatalokat, színes ruhákba öltözött, boldog tömeget, sőt, Júdea oroszlánjait sem, amint bárányokkal vegyesen, reggae ütemére legelésznek a dús mezőkön. Por, földszintes betonépületek és kaotikus tolongás fogadott ott, ahol a rasztafárik szerint az ígéret földjének kellett volna lennie. A hatás olyan volt, mintha a Vatikán helyén egy olasz bőrkabátpiacot találtam volna.


A dél-etiópiai Sasemáné város környékét még Háile Szalasszié császár adományozta a világ feketéinek 1963-ban, hogy hazatérhessenek őseik földjére, és ha úgy jön ki, megvalósítsák az egyesült Afrikát is. Etiópiáról rövid tartózkodás után megállapítható, hogy nem hangulatos kisvárosokban a legerősebb, Sasemáne azonban még ebben a mezőnyben is mellbevágó. A kéregetők, bámészkodók, katlevél- és zsebkendőárusok gyűrűjében törtetve felidéztem a raszta vallás alaptéziseit, - miszerint Haile Szalasszié valójában isteni lény, a feketéknek mind vissza kell térniük Afrikába, füvet szívni jó, továbbá Bob Marley, - de csak egyre kevésbé találtam a fonalat. Pedig arra, hogy mindezekhez mi közük van a Kultiplexben tüzes láncot pörgető, mackófelsős antiglobalistáknak, még nem is gondoltam.

Sólyom végveszélyben

Egy ősz, Marley-féle kötött sapkás úr árulta el a raszta-falu helyét, és egyúttal azt is megtudtam, hogy ő a közösség legöregebbje, és így a raszta-múzeum vezetője is. A múzeum egyébként a hét minden napján nyitva van, csak jelenleg nem, merthogy ő éppen bejött a városba, mondta. Hangsúlyozva a tapasztalatok elsőbbségét a steril információk előtt, javasolta viszont, hogy látogassak el Bob Marley születésnapi koncertjére, ahol fellép Rita Marley, és ráadásul útba is esik.


Tudtam, hogy Bob Marley felesége, és egyúttal a nő, akit legtöbbször csalt meg a reggae-ikon, nagyszabású ünnepséget szervezett férje 60. születésnapjára. A fővárosban, Addis Abebában több százezren gyűltek össze a reggae-sztárok koncertjén, és a hangulat felfokozott volt a sasemánei helyszínen is. Tömegek álltak a hatalmas, nyílt területet elkerítő palánk külső felületénél, vad körökben rohangásztak körülöttünk a gyerekek, néha rozoga terepjárók húztak át a sűrű poron, és úgy éreztem magam, mintha váratlanul a Sólyom végveszélyben egyik jelenetébe löktek volna, már azután, hogy pattanásig feszült a helyzet, de még azelőtt, hogy kiélesítették az M-16-osokat.

A menekülést meglepő módon a belépés jelentette. A buli helyszínén hisztéria helyett a Sziget legutolsó délutánjának hangulata uralkodott: a por szállt, az emberek lézengtek, a zene pedig halkabban szólt, mint Tarlós István táskarádiója. A fejlett világ könnyűdrog-fogyasztói, német, holland, francia rasztafárik, és divatosan laza ruhákba öltözött feketék hallgatták az Africa Unite című számot.

A remény placca

"Rita Marley és Ziggy csak holnap lépnek fel" - árulta el bennfentes stílusban egy idős férfi, aki a gigantikus Haile Szalasszié-arckép tövében árult rasztafariánus nyakláncokat. Hamarosan kiderült, hogy megbízható forrás, hiszen ő a közösség öregje, 1977-ben érkezett Jamaikából, és így azt is tudta, hogy Bob Marley nem rákban halt meg, hanem titkos merénylet áldozata lett. Az ígéret földjét firtatva viszont megjegyezte, hogy bár a jamaikai nép felháborodása miatt Bob Marley Sasemánéba tervezett újratemetése elmaradt, Rita előző nap egy ünnepség keretében Bob Marley fieldnek nevezte el a koncerthelyszínt.

Végignézve a kikopott füvű legelőn rádöbbentem, a rejtély szívébe kell eljutnom, ha meg akarom fejteni, miért fűznek a raszták színes reményeket lehangoló placcokhoz.

Az asszimilálódás végett vásároltam egy csokornyit kat levelet, ami a világ legstrapásabb drogjának bizonyult. Az Etiópiában legális, serkentő hatású növény levelein két órán keresztül kell kérődzni, vállalva, hogy a szájunk közben vízfesték-zöldre színeződik. Ráadásul a csokornyi leveles gallyal járkáló, gyakorlatlan fogyasztó folyamatosan zavarban van, az őslakosság ugyanis olyan kitörő lelkesedéssel üdvözli a katot rágó külföldit, mintha talpig aranyszínű etióp népviseletben vonulnánk az utcán.

No drugs

#alt# Dudorodó pofazacskómat látva az első pillanatban ordítozó, fenyegetőző fiatalok is szívélyes csoportképbe rendeződtek, majd karon ragadva átvezettek a falun, útközben bemutatva egy kitüntetésekkel teleaggatott egyenruhában üldögélő bácsinak, aki reszketeg hangon, olasz nyelven elmesélte, hogy ő volt Haile Szelasszié testőre, és mellesleg 92 évével a közösség legöregebbje.

A lelkes srácok végül egy Dávid csillagokkal és Haile Szalasszié-arcképekkel díszített betonépülethez rángattak. A kapunál le kellett adnom a félig lelegelt bokrot, mondván "no drugs", majd beléptem a rasztafárik templomába.

Éreztem, hogy cserzett arcú feketék közt hiába is próbálnék elvegyülni, így a határozott nyitás mellett döntve élénken megráztam a sarokban ülő, sárga sapkás, ősz raszta kezét, röviden összefoglaltam etióp tapasztalataimat, beszéltem magamról, majd az ígéret földjére tereltem a szót. Nem lepődtem meg, hogy a sárga sapkás férfiról kiderült, ő a közösség legöregebbje, igaz, csak öt éve érkezett Jamaikából. "Az a célunk, hogy minden fekete visszatérjen ősei földjére" - mondta, miközben szórakozottan sodort egy dzsointot. Problémát csak az jelent, hogy az etióp kormány időközben elvette a császár által adományozott 200 hektárnyi föld jó részét, az ide települők pedig nem kapnak állampolgárságot, tudtam meg egy másik férfitől, aki meglepetésemre nem állította, hogy a legidősebb. Viszont ő volt a lelkész.

A próféta megijed

Az embert még akkor is elfogja a lelkesedés, hogy részt vehessen egy rasztafári ceremónián, ha soha nem volt Jamaika feliratú csuklószorítója, így a lehetetlen határát súrolva beleolvadtam az érkező feketék közé. Egy tisztességben megőszült, de hátborzongató módon pofaszakállas nő nagy tál kannabisz származékot helyezett az asztal közepére, néhányan sodorni kezdtek, majd átszellemülten elhelyezkedtek a gyülekezetben.

#alt# A jelenlévők mindegyike hosszú, dallamos sirámot adott elő, a végén pedig vagy azt kellett kiáltanunk, hogy Haile Szalasszié, vagy hogy rasztafári. A két név egyébként ugyanazt a személyt jelöli, Ras Tafari Makonnent, akit 1930-ban Haile Szalasszié néven koronáztak császárrá. A kopt keresztény uralkodó megdöbbent, amikor hallotta, hogy Jamaikában egy fekete nacionalista-polgárjogi mozgalom nem csak hogy felvette a nevét, de őt magát egyenesen isteni származásúnak is tekinti. A kapcsolat a rasztafárik és a császár közt ennek ellenére megmaradt a kölcsönös tolerancia mezején, a rasztafárikat nem zavarta istenük hűvös magatartása, mondván, neki nem kell bizonygatnia isteni létét, hiszen ő az. A császárt pedig nem zavarta, hogy egy távoli országban imádják. Csak az 1966-os jamaikai látogatás hozott átmeneti zavart, Szelasszié a repülőtéren összegyűlt tömeget látva ugyanis sokáig nem mert kiszállni a gépből.

Az isten később elhalálozott, az ígéret földjéről az áttelepülők számára kiderült, hogy egy barátságtalan síkság, de a vallás érthetetlen módon terjedni kezdett, olyannyira, hogy mára már fehér hívei is vannak. "Mit szólnak mindehhez a valódi rasztafárik?" - kérdeztem a szertartás végén a vörös szemű lelkészt. "Bárki lehet raszta. A legfontosabb, hogy fogadják el, Haile Szalasszié isten prófétája volt" - adott felmentést nagylelkűen a fehér híveknek az Afrikába való hazatérés kötelezettsége alól a vallási vezető, majd kezembe nyomott egy marék gyenge füvet.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Fergeteges Szilveszter

Fantasztikus szilveszteri vacsorával, hajnalig tartó bulikban, ismert sztárokkal töltheti el az év utolsó éjszakáját.