Natália
-3 °C
7 °C

Tök, miniszter, rétes

2004.07.26. 14:38
Tökcentrikus szpíker, professzionálisan evő Gyurcsány, döbbenetes rétesek. Az Index gasztronómiai riportere Somogy megye süticentrikus településén, Mesztegnyőn ellenőrizte, hogy jó-e még a kézzel nyújtott rétes. A válasz: de még mennyire! További részletek alant.
Tekintse meg képeinket!
A legtöbben édesanyánk főztjét tartjuk a legjobbnak, de sütiben mindig a nagymamák a nyerők. Az én nagymamám is a világ legjobbja, tudományának csúcsa pedig a rétes. Sajnos az igazi rétes elkészítéséhez több ezer métert kell lenyomni egy asztal körül, ezért ez az első sütemény aminek készítéséből kiöregszik a nagyi. A rétesfesztivál felé autózva könnyek között próbálom felidézni azt a pillanatot, amikor az utolsó rétesét megettem, de persze nem emlékszem. Mesztegnyőtől tehát sokat várok, nagymamám is onnan származott el, talán ott még csinálnak valódi rétest, nem csak a gyári szutykot.

Almamosoly, padlizsán

A község honlapja kicsit elkeserítő, ott ugyanis a rétesfesztivál oldalán nagyméretű képen ábrázolják az Undormányt, a gyári rétest, de a remény hal meg utoljára. Háromméteres, kedvesen mosolygó szalmabábu pár fogad a község határában. Nem tököltek a helyiek, egész bálákból építették meg a padlizsánorrú, tökszemű bácsit meg napraforgószemű, rohadtalma-mosolyú nénit. A községben barátságos rendőrök és helyi erők irányítják a parkolást, minden kis zugot kihasználnak. "Oda még elfér egy, és akkor a Zoli is ki tud járni, aztán akkor mehetünk arra feljebb" - hangolják össze munkát a vidám parkoltatók.

Széchenyi vs Rétes

Az ingyenrétesre is jogosító jegyek vásárlása után indulunk is az ideiglenesen Rétes utcára keresztelt Kossuth Lajos utcán tovább, végig a rétesesek előtt. Rögtön az első pavilonban gyönyörűséges diós-szilvás, káposztás, és krumplis réteseket kínálnak, de mi a telhetetlenség bűnébe esve továbbmegyünk. Később jövünk csak rá, hogy ez az egyik legszebb kínálat (figyeljék meg a "szép" jelző már-már borszakértős használatát! - A szerk.), mikor visszatérünk, már elfogyott mind. Sajnos néhány nem kézzel gyártott undormány is beférkőzött valahogyan a sok szépséges rétes közé, de számuk elenyésző, és előzékenyen üvegbúra alá helyezték őket.

A fesztivál gagyifelhozatala sajnos elég gyenge, teljesen hiányoznak a modern LED- és lézertechnológia áldásai, erős viszont a Shen Qi Wei (távirányítós miniautó) vonal, fél tucat kissrác foglalkozik kirakat-távirányítózással. Ha nincs vevő, töltenek, közeledésünkre viszont azonnal kergetőzni kezdenek a miniautókkal. (Érdekes módon ez a divat a közeli Krisna-búcsúba is begyűrűzött már.) Ezen kívül csak a valódi bárányból készült műbárány keltheti fel a csecsebecse-érzékenyek figyelmét.

Sétálós dufta

Valamiért itt is azt gondolják a rendezők, hogy egy sétálos-eszegetős fesztivál közönségének délelőtt mindenképpen a lehető legbutább, üvöltő house-zenére van szüksége. Egy üres színpadot és üres széksorokat tartalmazó tisztásról jön az egyre brutálisabb dufta, csak két kedves halláskárosult hölgy üldögél itt elhagyatottan egy borkóstolós pavilonban. Kiáltozunk velük egy kicsit, majd útba igazítanak. "A faluház udvarán, amerre a tömeg van" - mondják, nem tudván, hogy a kis tisztásukon dúló közönség nélküli technopartin kívül mindenhol könyökkel kell utat törni.

A rendezvény igazi anyagi nyertesei, a sülthúsos-gyrosos-hamburgeresek mellett elhúzva hamar megtaláljuk a centrumot, ahol azonnal beleütközünk a Miniszterbe, és a körülötte döngicsélő MEGYE-1-be. (Gyenesei megyei közgyűlési elnök egész Somogy nagyobb örömére ezt a rendszámot választotta magának, amihez dísztáviratban gratulált a Pannon Hobbitok Egyesülete. - A szerk.) Ők ketten a zsűri elnöksége is egyben, Gyurcsány Ferenc professzionálisan eszik a kamerák össztüzében, kis falatokat, lassan, semmi szájtátós, nagyotharapós morzsaözön, amit pedig úgy szeretnek a fotósok.

Honnét szerezték a kakastökét?

A faluház udvarán kész pályamunkák helyett lázas nyújtás, töltés, sodrás folyik, és a Somogyi Borkirálynő sétál körbe a helyi Billy-Bob Thorntonnal. Az esemény sztárjai mégsem a politikusok vagy a filmsztárok, hanem a szpíker. Érkezésünkkor éppen a tizenhármas csapat, az Ecsenyi Szépkorúak réteseit értékeli, a szabadon választott kategóriában induló velős-gombás-kakastökés töltetűről hosszan beszélget a csapatkapitánnyal. "Honnét szerezték a kakastökét?" - kérdezi, mire a mellettem álló, békésen sodorgató néni bekiabál: "Levágták a kakast, onnan." A szpíker nem tágít, a kakastöke feldolgozási módjairól kérdez, majd felteszi a végső kérdést: "Mikor volt az a pillanat, amikor a kakastöke kipattant az agyadból?" Ezután figyelme középpontjába a következő csapat, a Tésztanyúzók Puffogó Vipera elnevezésű (törtborsó, erős paprika, állítólag bab is) beadványa kerül - "Kicsit nyelvészkedjünk, mitől puffogó?" -, néhány fingós poén után úgy döntünk, hogy nem várjuk be a kajafesztiválon kitörő kaki-pisi viccáradatot, hallótávolságon kívülre menekülünk, és végre rátámadunk a jobbnál jobb rétesekre.

Elűztek a sertések

A kétéves Szonja sajnos még nem fogékony a rétesköltészetre, minden rétest széttúr, hogy kiszedegesse belőle a meggyeket. Éppen újra belevetnénk magunkat a forgatagba, de ekkor rendőri felvezetéssel egy sertésszállítmányt vontatnak végig a Rétes utcán. A szagfegyver bevetésének hatására azonnal feladjuk a küzdelmet, és a harminc kilométerre zajló Krisna-búcsú felé veszük az irányt, ahol később egy, a csajommal együtt homokozóztató anyuka fog indiaiul táncolni, de ezt még nem tudjuk.