Háború és ribiszke

2004.07.03. 22:58
Az agrárolló ezúttal Kemencén, a ribiszketermesztés fővárosában csattog. Az Index riporterei nyári fesztiválnézőbe indultak, de csak kirakodóvásárral, Axel Rose-zal és egy kiadós mezőgazdasági válsággal találkoztak.
"Karesz" és "Tahó" feliratú bögre, nemezelt telefontartó és kínai popslágereket éneklő fröccsöntött százlábú kapható a kirakodóvásáron, ami az első Ribiszkefesztivál nyúlványaként végigkúszik a szlovák határ közelében fekvő, aprócska Kemence főutcáján. A polietilén népművészeti tárgyakat kínáló standok között megbúvó, ribizlivel megpakolt asztalok jelzik, hogy nem egyszerű falusi búcsúba tévedtünk: itt az apró szemű, savanykás gyümölcsöt ünneplik. Ribizli-szépségversennyel és gyümölcsszüretelő munkagépek nagyszabású felvonulásával csábít a programajánló, de mi mégis a falu legimpozánsabb kocsmájában felállított VIP-részlegben kötünk ki, ahol bográcsgulyással és malacpörkölő teknőben álló jeges sörökkel ünneplik magukat a falu elöljárói.

Összeomlott a bogyóbörze

Tekintse meg képeinket!
"Ünnepelni szerettünk volna, de sajnos nincs miért" - tudjuk meg a fesztivál egyik szervezőjétől, miközben épp a gulyást kanalazzuk. "A ribizli kilóját tavaly még kétszáz forintért vették meg a felvásárlók, idén viszont legfeljebb hatvan forintot kapunk érte" - avat be minket a mezőgazdasági vállalkozó, és mi hirtelen egy agrárválság kellős közepén találjuk magunkat.

"Tavaly csekély volt a termés és jó a felvásárlási ár, idén viszont roskadnak a ribizlibokrok, viszont a túltermelés miatt eladhatatlan a gyümölcs" - súgja meg ribizlitermelőnk, aki azért hozzáteszi, hogy a tisztánlátás végett mindenképpen kérdezzük meg a másik felet is. A másik fél, a helyi hűtőház tulajdonosa a szemközti asztalnál sörözik éppen, ezért rögtön hozzá is látunk, hogy feltárjuk az agrárium egyik eddig nem diagnosztizált gennyes gócpontját.

"Idén összecsúsztak a gyümölcsök" - ismerteti a problémát Bakos Tibor. A szerényen saját magáról elnevezett cég vezetője azt mondja, normális körülmények között folyamatosan érnek a gyümölcsök, most viszont egyszerre érett be az eper, a málna, a meggy, a cseresznye és a ribiszke is.

"A feldolgozókat a ribiszke érdekli a legkevésbé, ezért ebben az évben csak egy hétig veszik át a gyümölcsöt" - mondja Bakos, aki többször hangsúlyozza, hogy a törzstagoktól biztosan átveszik a termést, a külső beszállítókat viszont lehet, hogy el kell küldeniük.

Az egyik bennfentes szerint olyan mély a válság, hogy a gazdák összeverekedtek a ládákon, mert a túltermelés miatt nincs elég rekesz, újat venni meg az alacsony felvásárlási árak miatt nem éri meg.

Bakos szerint a kiskereskedelem nem segíthet rajtuk, hiszen a vásárlók szinte tudomást sem vesznek a ribizliről, ezért a megtermelt ezerötszáz tonnához képest a napi ötszáz kilós fogyasztás semmi. Háromezer nap kéne, hogy az éves termés a kiskereskedelemben elkeljen, a ribizliből pedig még pálinkát sem érdemes főzni, állítja Bakos, az évi egymilliárdos forgalmú cég tulajdonosa.

"Nem könnyű a helyzetünk" - sóhajtja, majd beszáll Mercedesébe, hogy egy röpke gyárlátogatásra kísérjen minket.

Ribizlilé, verejték

Az üzemben urbánus énünk ufóként kering körbe a gyümölcsdarálók, ribizlivel töltött medencék és málnával pakolt hűtőtermek közt. A hangulat oldásaként túravezetőink bezárnak minket a mínusz negyven fokos hűtőhelyiségbe, ahol egy pillanatra szembesülünk a fagyasztott málnák lehangoló sorsával.

Klikk a képre!
Ezután körbejárjuk a vérrel teli medencékhez hasonlatos bogyósgyümölcs-feldolgozó egységeket, ahol a tulajdonos büszkén mutogatja a korszerű gépparkot. Az egyik darálógép japán gyártmány, és a gép ammóniakibocsátása miatt pontosan olyan illat veszi körül, mintha fogorvosi rendelő üzemelne a szomszédban.

A kórházszag kiváltotta émelygést csak fokozzák a piros gyümölccsel dolgozó fehér ruhás munkások, akik mészárszékhangulatot árasztanak, már ha a mennyei málnaillat nem feledtetne minden kellemetlen asszociációt.

A hűtőház után még megnézzük a ribizli-szépségverseny eredményhirdetését, ahol esztétikai különdíjat kap az az őstermelő, aki asztalán kirakta a nevét az apró szemű gyümölcsökből, majd megnézzük a traktorok és gyümölcsbetakarító-gépek menetét, és a helyi Guns 'n' Roses-emlékzenekar fellépésének kezdetével egy időben búcsút intünk Kemencének, hogy elinduljunk a ribizliszínű naplementébe.