Vilma
-7 °C
4 °C

Gumicsizmával a mennyországba

2005.09.24. 19:02
Melyik az az ország, ahol a kontroll nélküli korrupciótól a cserekereskedelmen át a lengyel piacig minden megtalálható? Ahol a 19. századra jellemző életmód vidáman megfér a Hello Kittyvel? Ahol az ősökről csak úgy beszélnek, hogy "miért baszták bele ide az anyjukat", és ahol már nagyon várják az EU-csatlakozást? Romantikamentes riport.

Aki sokszor jár Romániába, már nem csodálkozik azon, hogy alig több mint két évvel a csatlakozás előtt álló országban a korrupció már a határnál jelentkezik.

Hétköznapi korrupció


Nézze meg képeinket!

Nagylaknál (Nadlac) a román vámos - hogy ne kelljen kinyitnia a busz csomagterét - ötezer forintot és hétszáz ezer régi lejt (kb. ötezer forint) kér, pedig nem viszünk semmit, amiért vesztegetni kéne. A sofőrök persze - szitkozódás közepette - kifizetik, hiszen, ha a vámos minden táskát kipakoltat, akár több órás csúszás is lehet a menetrendben, az pedig presztízsveszteség.

A buszsofőr ugyan elkéri Csíkszeredáról (Miercuera Ciuc) Gyimesközéplokig (Lunca de Jos) tartó út árát (65 ezer lej), de nem üti be a kasszába, a célállomásnál viszont visszakéri a jegyet (ilyen persze Magyarországon is előfordul). Az egy héttel későbbi visszautat ennél jóval olcsóbban ússzuk meg, olyan állomáson szállunk fel, ahol nincs pénztár, a kalauz viszont nem mondja az utazás árát, hanem amennyit kap, elfogadja, csak a mi fülkénkben 70 ezer lejt (4-500 forint) keres.

Ennél vannak persze durvább jelenségek is, Széken (Sic) például egy ismerős család mindkét gyermekének megvették a román érettségit, fejenként ezer euróért. A korrupció annyira beleépült a hétköznapokba, hogy csak a kívülállónak tűnik fel, a helyiek már megszokták.

Cserekereskedelem a Havasokban


Kalibázók

A Budapesttől 700 kilométerre lévő Gyimesben mindez egy kicsit más, kevés pénzük van, költeni csak a kocsmában és a boltban szoktak. Mindenki megtermeli magának azt, amit kell, ha pedig nem tud, akkor cserél. „Itt az emberek abba’ vannak, hogy inkább többet dolgozzanak és kevesebbet fizessenek” – mondja házigazdánk, Péter.

Az ötvenes férfinek most nincs munkája, így fizetése sem. Harminc évig volt biztonsági őr Csíkszeredán, de elbocsátották. Ő felügyeli a tanszéki kutatóházat, és úgy befűt a vaskályhába, hogy „lerepül a ház teteje”. Gyimesben ugyan még csak most érik a meggy, de naplementétől délelőtt 10 óráig már épphogy csak 10 fok van.

Nemcsak neki, hanem a falusiak nagy részének sincs munkahelye, többségük márciustól szeptember végéig felmegy a Csíki-havasokba a kalibába, kiviszik a teheneket, a lovakat, az állatok gondozása mellett pedig sajtkészítéssel foglalkoznak. Az alig 20 négyzetméteres kalibában előfordul, hogy hárman-négyen laknak. A faházba két ágy, egy asztal, a plafonról lógó petróleumlámpa, a vaskályha, néhány edény és ruha fér el. Egyetlen szórakozásuk a rádióhallgatás és a bibliaolvasás.

Az idén a sok eső miatt rossz volt a termés, a krumplit és a veteményest „elverte a ragya”, úgyhogy most kénytelenek venni vagy cserélni élelmiszert, inkább az utóbbi jellemző. „Eljönnek ide Moldvából azok a szerencsétlen koldus románok, hoznak búzát, kukoricát, pityókát és mi adunk nekik sajtot, húst, mi kell”.

A csángók
A csángók a székelységből kiszakadt néprajzi csoport, nevük azt jelenti, hogy "elcsángált", elvándorolt, elcsámborgott.
A gyimesi csángók a 17-18. században települhettek mostani lakóhelyükre. Péter valószínűleg nem a cárra, hanem az Erdélyt megszálló Habsburg császári csapatokra gondolt.
A moldvai csángók a 13. századtól kezdve folyamatosan települtek át Kárpátokon túlra. Nyelvileg és kulturálisan nem követték a magyarországi változásokat, nyelvük és viseletük középkori időket idéz.

Silány ősök

Gyimes mind a három falujára (Gyimesbükk /Ghimes-Fhaget/, Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok /Lunca de Sus/) elmondható, hogy a gazdálkodás fejlettsége és az életszínvonal 19. századi időket idéz.

Van ugyan frissen felújított betonút, ám többnyire lovas szekerek mennek rajta, keveseknek van autója, az is régi Dacia. Középlokon villany és telefon ugyan van, de gáz és csatornázás nincsen, a falusiak fenyőfával fűtenek, és a patakokba dobják a szemetet. A gyimesi csángók így is jóval tehetősebbek a moldvai társaiknál.

Péter bácsi szerencsés, neki van tévéje és videója is, mégsem elégedett. Mikor kérdezzük tőle, mit jelent az, hogy csángó, így felel: „Azt, hogy nekünk az ősünk egy büdös, silány gazember volt. Amikor a cár, s a minden szorította őket, nem tetszett nekik, és elfuttak ide a hegyekbe. Most haragszok rájuk, miért nem mentek 100 kilométerrel alább vagy feljebb, ahol legalább a szőlő megterem, és asszonyok vannak, mert ennél hitványabb hegyek sehol sincsenek, semmi se marad meg rajta. Én most úgy káromkodok a nemzedékemre, hogy mért baszta bele ide az anyját, hogy legalább tudnánk megélni, ez az igazság.”

„Magyarország mennyország”


Határkő

A riasztó jelek ellenére érdemes elmenni Gyimesbe, megnézni a gyönyörű hegyeket, találkozni az életvidám csángókkal, és megtapasztalni, hogy milyen is az az útikönyvekben csak "háborítatlan" paraszti kultúrának nevezett világ. Aki azonban megismeri ezt, nem fűz hozzá romantikus érzelmeket, kivéve az idelátogató hazafias csoportokot.

Gyimesbükk határában az ezeréves határ vámháza tele van graffitikkel, „Egész Magyarország mennyország”, „Erdélyország szívem közepe”, „Magyar imádkozz és lesz újra hazád”. A ház szörnyen néz ki, ajtaja, ablaka már nincsen, a falat néhány helyen lebontották, a padlót felszedték, tele van szeméttel, de büszkén írják fel falaira, hogy „Itt jártunk és nem nyugszunk.”

Biztos rájuk gondoltak a zenegépek kínálatának összeállítói is, amikor Balázs Pali és Demjén Rózsi mellé berakták a Kárpátia zenekart is, hogy táltos paripákon legalább lélekben odaszállhassanak, a helyi fiatalság azonban Pa-Dö-Döt, V-Techet és egynyári slágereket hallgat a kocsmákban egy üveg hideg Harghita vagy Ciuc sör mellett (15 ezer lej kb. 100 forint).

A fiatalok kedvenc helye a középloki Paradiso diszkó, nemcsak Gyimesből, hanem Csíkból is átjárnak oda óvodástól a fiatal felnőttekig. A diszkóban az elmondások szerint nem ritka a balhé. "Hatéves gyerekek isznak, csinálják a bajt, előkerül a bicska, és aztán folyik a vére kettőnek, legalább" - mesélik a helyiek. Az alkoholista gyerekek nem ritkák Erdélyben, főleg olyan családokban "nevelődnek ki", ahol a szülők "Magyarba'" dolgoznak, a nagyszülők pedig nem elég erélyesek, a kölykök elszedik tőlük a pénzt és "nagyoskodnak".


Cigány zenészek

Hello Kitty és malacka

A helyiek azt ajánlják, hogy menjünk át Moldvába a palánkai (Palanca) vásárba, ami nagyon olcsó, és ahová ukránok, románok és magyarok jönnek kereskedni hagyományos viseletben, és jól sikerült üzlet után, félretéve a nemzeti vitákat együtt isznak és mulatnak.

A látvány a nyolcvanas évek lengyelpiacaira emlékeztet. Viseletben csak a Gábor-cigányok vannak, széles karimájú kalapjaik és színes fejkendőik alól hirdetik portéjukat, gumicsizmát, játékot, de földre rakott nejlonzsákjaikon van használtruha is. Azt mondják segélybe’ kapták, de minek nekik a ruha, a házukat vitte el a víz.

A piac belsejében literjéért hetvenezer lejért árulják a helyi specialitást, a köménypálinkát. Nem árt vigyázni vele, mert tiszta szeszből, vízből és karamellizált köménymagból készítik. A kimérés mellett cigányok zenélnek, román parasztok sakkoznak, ukránok dülöngélnek hamisítottparfüm-szagba keveredve.

A piacon minden „van eladó”, az élelmesebbek a közeli városokban fellelhető kínai boltokból hozzák az új ruhákat, cipőket, de van itt süldő malac, ló, kések minden méretben, esküvői ruha, Dacia-motorblokk, sőt még Hello Kittys törülköző is. Csak egy valamit nem árulnak, a régi bútoraikat, tárgyaikat, ruháikat, mert „minek az az unióba?”.