Vilma
-8 °C
3 °C

A nagy ropiteszt - ledőlt a bálvány

2005.06.21. 17:55
Az egész magyar piacot persze képtelenek lettünk volna átfogni - meg is húzódott a karunk pingpongozás közben - de azért beszereztünk jópár ropit, hogy vakteszten mérjük fel, mit tudnak az íztelen sósrudak. Olvassa el rúdügyi kutatómunkánk első részét!
A huszonegyedik század elején a ropik két iskolája vívja harcát a fennmaradásért. A fehér kalapos klasszik ropikat valódi lisztből, egyesével nyújtják mosolygós szemű nagymamák. Szeretettel, de igencsak változó mennyiségben szórják rájuk a sót, és pont a megfelelő időben veszik ki őket a kemencéből. Vagy hagyják odakozmálni, ha elszundítanak egy csöppet. A fekete kalapos idegenszívű sósrudakat sebhelyes arcú vegyészek tervezik nagy vonalzókkal föld alatti bunkereikben, nagy műgonddal csökkentik a termék belsejében az anyag/levegő arányt, mikrogrammra mérik a sót, a végén pedig esőszürke robotokkal keserű, de látványosan csillogó lakkréteget kenetnek a pálcikákra. Ha szereti a nagymamáját, soha ne vegyen nyitott végű, puffasztott ropit! Ha szereti a vegyészetet, menjen a csillogásra!

(Keki: Egy nemzeti érzelmű ropimániákus feljegyzései, részlet)

Hosszúkás, íztelen, ropogós rudacskák előfordulnak minden kontinensen, de a magyarok többsége a ropit azért hungarikumnak tartja. Közel akkora áhítattal fogtunk tehát neki a nyári semmitevés-sörözés közeledtével egyre aktuálisabb ropitesztnek, mintha egy rakás roppanósra sült kis Szent Jobbot szórtunk volna az A4-es papírlapokra. Utóbbiakra azért volt szükség, mert vaktesztet csináltunk, a csomagolásuktól megfosztott sósrudak pedig fehér háttérrel mutatják a legjobb arcukat.

A vakteszt előtt azonban meginterjúvoltam a szerkesztőség szakértőit, hogy foglalják össze, hogy is áll a hazai piac, melyik a legjobb ropi, ilyenek. Vagyis lássuk az előítéleteket, aztán jöjjön a vak bizonyítás.

Sztárolták a Nógrádit

Nem lett volna nagy verseny, ha pofára kellett volna odaadnunk a Magyarország legjobb ropija díjat. Tesztelőink 70 százaléka ugyanis a nagy favorit Nógrádit jelölte meg esélyesnek. Ezen belül a túlnyomó többség külön kiemelte, hogy más ehető ropi nem is létezik, csak rissz-rossz klónok próbálkoznak. A rajongók a klasszikus formát, a kemény, roppanós testet és a sós-lisztes ízt bírják a legjobban az imádott Nógrádijukban. Egyeseknek talán meglepetés, hogy a tesztelők maradék 30 százaléka a félkilós kiszerelésben árult Tesco Gazdaságos sósrudat favorizálta, paradox módon leginkább azért, mert nógrádibb a Nógrádinál.

Lássuk most, mit mond a nyelv és a szem, ha nem segít a csomagolás.

1.) CBA sóspálcika

A bugylibicskát művészi szinten használó bajor szalagmunkásokat sejtünk a háttérben: a CBA sápatag, könnyűszerkezetes ropiját mintha száraz óriásperecből faragták volna ki pálcika alakúra. Hiába számít jobbos láncnak a CBA, az összes tesztelő a termék nyugatosságát és ideális sószintjét emelte ki. Így írt például a pannon származású Keki: Az ostoba nyugati puffasztottropi-iskola képviselője. Annak viszont jó, nincs rajta a kesernyés lakkréteg, és tökéletes a sómennyiség. Hogy egy alapjában íztelen rudacska még az Index.hu Rt egyik igazgatósági tagjából is kihozhatja a benne rejlő Walt Whitmant, arra szép példa a nyugatiropi-rajongó GG szabadverse: nagy sókristályok az oldalán, pont annyi amennyi kell / egy oldalon szép szabályosan szénné égetve / csodálatos / és ropog / legszívesebben itt befejezném,azt nem lehet ütni / az ilyennek szoktam a zacskójából kiönteni a maradék sót / és benyelni / annyira nem tudok betelni vele / fontos paraméter még, hogy harapás után gyönyörű amorf fraktálábrákat kapunk rajta / és hogy nincs agyonlakkozva.

Átlaga 5,9/10, ami ahhoz képest, hogy a nyugat-európai könnyűropi visszataszító találmány, egészen jó eredmény.

2.) Profi sóspálcika


Döglöttkutyafasza - mondta Karcsi, az erotikus fantáziáktól gyötört roma dzsesszgitáros-orvhorgász minden olyan élelmiszerre, ami nem volt szénné pörkölve. Hasonló vágányon haladt Winkler kolléga, amikor programozóropinak nevezte a Profi halálszínű rekreációs termékét. (A részletes kifejtés: úgyse veszik észre, mit esznek, ropog és a Red Bull mellé jól csúszik.) Hát ha csak a ropogáson múlna, tényleg ez lenne a világ legjobb ropija. A fogak közé illesztve keményebben viselkedik, mint Áder János a Bosszúvágy 7. forgatásán, aztán elemi erejű robbanással esik kis darabokra. Ha a fejlesztőmérnökök a következő tesztig orvosolni tudják az ízmolekulák totális hiányából adódó hendikepet, még sokra viheti a kis Profi. Ja, és ebből sem hiányozhat a politikai dimenzió, Johi szerint ugyanis aljas, árja ropi: szemre sótalan (minthogy nincs rajta egy kristály sem), fehér és unalmas, ízre viszont megdöbbentően sós.

Gyenge állkapcsú, vallásos ismerőseink megviccelésére kiválóan alkalmas.

Érdemjegye: 3,7/10

3.) Sós Pálcika (Karamell)

Már a zacskón beindult a hazugsággyár. Nem igaz, hogy sós, cserébe nincs íze, pontosabban még ez sem így igaz: fényes felszínét megnyalva szétárad a visszataszító Stickletti-érzés, a nyugati álropikra jellemző kesernyés-savankás, fullasztó aroma. Viszont nem olyan könnyű fing, mint azok, a szikes pusztákról legalább a relatív súlyosságot magával hozta. Meg a színét. Winkler kolléga a szabadidős élelmiszerkóstolás Bogdán Emiljeként meg is jegyezte: Tényleg, mint ami nem a kemencében barnult, már amennyiben ez nem számít cigányozásnak. Átlaga: 3,2/10

4.) Nógrádi ropogós

Nem találunk szavakat. Én például homályosan éreztem, hogy itt baj lehet, de engem is sokkolt az eredmény. Az egy dolog, hogy mindenki tudja, a legjobb ropi a Nógrádi, de az utóbbi időben sokasodtak a gyanús jelek. Sótlan, girbegurba, túl keményre sült, vagy éppen nyers liszt ízű zacskók, ilyesmi. Mégsem várta volna senki, hogy a vakteszten ilyen kommentárokat kapjon az ínyenc körökben megkérdőjelezhetetlen ropi, sőt ropipápa: Magyar iskola, de lélektelen, szó szerint is sótlan. (Winkler); Papíríz + enyhe poloskaszárnyfedél-íz (Moon); A klasszikus iskola jellegtelen képviselője (Keki); Ezt a ropit hosszú ideje a spájzban tárolták, mégpedig két kiló, alig letakart üvegben tartott disznózsír mellett. Innen a masszív hájíz, és az ehhez képest meglepő szikkadtság, amit a só hiányával próbáltak talán kompenzálni. (Johi); Görbe, sótlan rudak, az előbbi nem probléma, az utóbbi annál inkább (GG)

Osztályzata: 4,2/10

5.) Csipet sós pálcika

Puffasztott típus, szar, de jól van megsózva - írta Keki és a rajzolt egérrel sokkoló Csipetről ennél bővebben talán nem is érdemes értekezni. Na jó, a szar irodalmi túlzás. Világos, íztelen, ügyesen elhelyezett, apró sókristályokkal díszített termékről van szó, részeg vendégeknek bátran adjuk, ők mosolyogni fognak az egérre és hosszan tanulmányozzák a só mintázatát, az ízlelőbimbóikat pedig úgyis elölte az alkohol.

Átlaga 4,9/10

6.) Tesco gazdaságos sóspálcika

Két táborra oszlottak a tesztelők a hatodik versenyzőnél: a fanyalgók olyanokat kiabáltak be, hogy kőkemény, lisztes, alig sós, míg a nagyraértékelők a klasszikus magyar ropiiskolához való hűséget, a férfiasan kőszerű állagot és a macsós, már-már szoligyanús színt emelték ki. A nagy összecsapás átlaga naná, hogy közepes, ami viszont, elnézve az eddigi osztályzatokat, ebben a mezőnyben nem is rossz. Sőt talán még annál is jobb.

Érdemjegye: 4,9/10

7.) Ropi, az igazi, szezámmagos

Szerintem színtelen körömlakkal van bevonva - közölte Vera, és mivel ő már volt punk és velvetes is, nincs okunk kételkedni. A gyanúsan fényes fedőrétegre rengeteg szezámmagot ragasztottak, sót viszont nem. Világos, hogy a szezámmagos igazi (Keki szerint a ropik cherry coke-ja) gyártója egyénieskedni akart, valami különlegessel kirukkolni ebben a tényleg meglehetősen egyszerű műfajban. Moon szezámügyi miniesszéjét olvasva arra kell gondolnom, jobban tette volna, ha valamilyen más termést próbál ráapplikálni a rudakra: Nekem már a török édességeknél se jött be a szezámmag. Öcsém szerint jól lehet tőle fingani. Más hasznát nem látom. Moon rátapintott, hiszen a szezámmag a XXI. század tíz legnagyobb átverésének egyike, a fitneszkolbász előtt, de elmaradva a liposzómától. Még Johit is elragadta a magellenes hangulat, pedig ő csak a tolómércéjének hisz: A vastagságához képest nem olyan szar (hiszen tudjuk, vastag ropi egyenlő szar ropi), de a bio-igénytelenkedés miatt csak 5 pont. A többiek nem voltak ilyen bőkezűek, így az átlag csak 3,3/10.

8.) Sós pálcika


A ropimezőny díszcigányát politikailag korrekt üdvözlő taps fogadta, aminek a helyét az első kóstolások után átvette a zajos fújolás. (Pedig Moon például az első falat előtt még szép szál sötétbarna ropi-nak nevezte.) A sötétbarna, csillogó burkolat alatt aljas sticklettis íz várakozott, hogy nyelvcsapon ragadja a gyanútlan tesztelőt. A jóindulatú előítéletek közé tartozik, hogy akinek barnább a bőre, annak nagyobb a farka. Na, ilyesmi létezik ropiban is, de a popartos csomagolásával is hamis illúziókat keltő Sós Pálcikánál hiába reménykedtünk az orális fiesztában.

Osztályzata ennek megfelelően 2,7/10

9.) Tesco sóspálcika

Borzasztó kíváncsi voltam, mit hoz ki a vakteszt, merthogy szerintem pillanatnyilag megdöbbentő módon a Tesco ropija a piac legjobbja. Nem hibátlan persze, néha bűnösen kevés például rajta a só, és a minősége is hihetetlenül ingadozik, néha sápadt, mint az egyszeri miniszterelnök, amikor kimondja, hogy "szobakonyha", másszor sötétre ég. A vicc az, hogy az emlegetett Tesco-ropi nem ez, hanem a félkilós gazdaságos. A kiscsomagos, lila, nemgazdaságosról még csak nem is hallott egyik szekemberünk sem. Aztán jött a meghökkenés.

A vakteszten többen is biztosra vették, hogy ez a Nógrádi, ami kopirájt-szempontból érdekes kérdéseket vethet föl, de az tuti, hogy ropira ennél szebbet nehéz mondani. Kritika érte a szárazságát, illetve azt, hogy bár elég sós, a kristályok nem elég látványosak. Ezek azért nem hangoznak túl durván, ami a jegyén - 7,3/10 is jól látszott.

10.) Stickletti (Wolf)

Ha van termék, ami állásfoglalásra kényszeríti a politizáló közvéleményt, akkor az a magyar sósrúd-hagyományokat lábbal tipró, ezzel tömegeket felháborító, a szupermarketek polcait elnézve ugyanakkor mégis népszerű Stickletti. Nem elég, hogy idegenszívű, még puhadobozos is, megcsúfolva, a nemzeti zacskókánont.

Na, ezt az összes tesztelő azonnal felismerte. Keserű! Vékony! Mellékíz! Szemét nyugat! - hallatszott az egyik oldalról. A másikról meg olyanok, hogy Jó sós. Ropog is. Barna, mégis könnyű. Európai alkotmányt! Ez kapta a legtöbb egyest, sőt két nullást is, ilyen szélsőséges rajongója ugyanakkor nem akadt. A nagy zajongás vége 3,3/10.

11.) Soletti duó

Valami Stickletti-féle habos modern nyugati állományjavítós-ropogós - indokolta a nyolc pontot Winkler riporter, a többség pedig ugyanezen okok alapján jól lepontozta a Solettit. Az internacionalista ropitábor Pozsgay Imréjeként a nemzeti oldal a tizenegyes versenyzőt a szokásosnál elnézőbben ítélte meg, de ezzel sem tudott többet összeszedni 3,5/10-nél.

12.) Sajtos Sticketti

Felveheti-e valaha a versenyt az oldschool összetételű ropikkal egy ízesített modell? A töltött kihívók szomorú bukását elnézve erősen kételkedünk. A Stickletti azért mindent megpróbált. Márnacsalit megszégyenítő sajtos illatfelhővel, intenzív sárga színnel és duzzadt formátummal támadja a szokásos rudacskákra talán már ráunt orrnyálkahártyákat és retinákat.

Alig kezdtük el a kóstolást, Winkler kollégából kibújt a totalcaros és felkiáltott: Hosszított Goldfischli-sztreccslimó! Tényleg olyan az íze, mint az ugyanilyen ízű halacskának, ami egyeseknek bejött, másoknak kevésbé. Érdekes összefüggés, hogy Keki megfigyelése szerint a Sajtos Sticklettit balatonparti sülthalasok paprikás panírjának maradékából extrudálják, talán még szálka is van benne, annyira halízű . Vadon portyázó Goldfischliket vizionálva lekényszerítettük az eléggé visszataszító, zsíros masszát, ami a porózus rudakból a szánkban képződött, majd pontoztunk. Az eredmény 2,9/10.

Az összesített végeredmény

1. Tesco sóspálcika 7,3/10
2. CBA sóspálcika 5,9/10
3. Csipet sós pálcika 4,9/10
Tesco gazdaságos sóspálcika 4,9/10
5. Nógrádi ropogós 4,2/10
6. Profi sóspálcika 3,7/10
7. Soletti 3,5/10
8. Ropi, az igazi, szezámmagos 3,3/10
Stickletti 3,3/10
10. Sós Pálcika (Karamell) 3,2/10
11. Sajtos Sticketti 2,9/10
12. Sós pálcika 2,7/10

Veszélyben a kisipar

A multik tehát itt is eredményesen csattogtatják a legendásan mohó állkapcsukat. Módszerük igazi szemét kapitalista trükk: finomabb ropit csináltatnak, mint a kis független, sokkal rokonszenvesebb játékosok. A sok más területen igénytelenkedő Tesco Vitár Róberttel és barátaival szólva kibérelte a ropidobogót. A teszt igazi duplacsavarja volt, hogy végül nem az egyre híresebb Gazdaságos, hanem a kis lilazacskós nyert és méghozzá mekkora fölénnyel. A CBA megmutatta, hogy a nemzeti érzelem sem akadály, ha az ember lánc. Kíváncsian figyeljük, hogy a Nógrádi meglepően gyenge szereplése egy félresikerült sütetnek köszönhető-e, vagy súlyosabb válság áll a háttérben.

Tudjuk, hogy a hazai ropimezőny ennél sokkal szélesebb, ezért kérjük Önöket, ha a környezetükben előfordul valamilyen feltűnően finom/undorító ropiféle, küldjenek nekünk 1-2 zacskóval, mi meg egy újabb körben leteszteljük az újoncokat, a szlovák ihletésű óriásropikkal együtt.

Ezúttal kikacsintottunk a könnyű műfaj felé is, és versenyen kívül (de pontozással) megkóstoltunk pár extrém ropit. Legközelebbi cikkünkből megtudhatják a freestyle teszt eredményeit és körbevezetjük Önöket a Földgolyón, egzotikus rudacskák után kutatva. Aki látott vagy kóstolt már ropiszerű jelenséget távoli helyen, az kérjük írja meg a Tékozló Homár vonatkozó topikjába (Megrázó külföldi ropiélmény wanted).

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Fergeteges Szilveszter

Fantasztikus szilveszteri vacsorával, hajnalig tartó bulikban, ismert sztárokkal töltheti el az év utolsó éjszakáját.