Szabolcs
14 °C
28 °C

A nagy ropiteszt - ledőlt a bálvány

2005.06.21. 17:55
Az egész magyar piacot persze képtelenek lettünk volna átfogni - meg is húzódott a karunk pingpongozás közben - de azért beszereztünk jópár ropit, hogy vakteszten mérjük fel, mit tudnak az íztelen sósrudak. Olvassa el rúdügyi kutatómunkánk első részét!
A huszonegyedik század elején a ropik két iskolája vívja harcát a fennmaradásért. A fehér kalapos klasszik ropikat valódi lisztből, egyesével nyújtják mosolygós szemű nagymamák. Szeretettel, de igencsak változó mennyiségben szórják rájuk a sót, és pont a megfelelő időben veszik ki őket a kemencéből. Vagy hagyják odakozmálni, ha elszundítanak egy csöppet. A fekete kalapos idegenszívű sósrudakat sebhelyes arcú vegyészek tervezik nagy vonalzókkal föld alatti bunkereikben, nagy műgonddal csökkentik a termék belsejében az anyag/levegő arányt, mikrogrammra mérik a sót, a végén pedig esőszürke robotokkal keserű, de látványosan csillogó lakkréteget kenetnek a pálcikákra. Ha szereti a nagymamáját, soha ne vegyen nyitott végű, puffasztott ropit! Ha szereti a vegyészetet, menjen a csillogásra!

(Keki: Egy nemzeti érzelmű ropimániákus feljegyzései, részlet)

Hosszúkás, íztelen, ropogós rudacskák előfordulnak minden kontinensen, de a magyarok többsége a ropit azért hungarikumnak tartja. Közel akkora áhítattal fogtunk tehát neki a nyári semmitevés-sörözés közeledtével egyre aktuálisabb ropitesztnek, mintha egy rakás roppanósra sült kis Szent Jobbot szórtunk volna az A4-es papírlapokra. Utóbbiakra azért volt szükség, mert vaktesztet csináltunk, a csomagolásuktól megfosztott sósrudak pedig fehér háttérrel mutatják a legjobb arcukat.

A vakteszt előtt azonban meginterjúvoltam a szerkesztőség szakértőit, hogy foglalják össze, hogy is áll a hazai piac, melyik a legjobb ropi, ilyenek. Vagyis lássuk az előítéleteket, aztán jöjjön a vak bizonyítás.

Sztárolták a Nógrádit

Nem lett volna nagy verseny, ha pofára kellett volna odaadnunk a Magyarország legjobb ropija díjat. Tesztelőink 70 százaléka ugyanis a nagy favorit Nógrádit jelölte meg esélyesnek. Ezen belül a túlnyomó többség külön kiemelte, hogy más ehető ropi nem is létezik, csak rissz-rossz klónok próbálkoznak. A rajongók a klasszikus formát, a kemény, roppanós testet és a sós-lisztes ízt bírják a legjobban az imádott Nógrádijukban. Egyeseknek talán meglepetés, hogy a tesztelők maradék 30 százaléka a félkilós kiszerelésben árult Tesco Gazdaságos sósrudat favorizálta, paradox módon leginkább azért, mert nógrádibb a Nógrádinál.

Lássuk most, mit mond a nyelv és a szem, ha nem segít a csomagolás.

1.) CBA sóspálcika

A bugylibicskát művészi szinten használó bajor szalagmunkásokat sejtünk a háttérben: a CBA sápatag, könnyűszerkezetes ropiját mintha száraz óriásperecből faragták volna ki pálcika alakúra. Hiába számít jobbos láncnak a CBA, az összes tesztelő a termék nyugatosságát és ideális sószintjét emelte ki. Így írt például a pannon származású Keki: Az ostoba nyugati puffasztottropi-iskola képviselője. Annak viszont jó, nincs rajta a kesernyés lakkréteg, és tökéletes a sómennyiség. Hogy egy alapjában íztelen rudacska még az Index.hu Rt egyik igazgatósági tagjából is kihozhatja a benne rejlő Walt Whitmant, arra szép példa a nyugatiropi-rajongó GG szabadverse: nagy sókristályok az oldalán, pont annyi amennyi kell / egy oldalon szép szabályosan szénné égetve / csodálatos / és ropog / legszívesebben itt befejezném,azt nem lehet ütni / az ilyennek szoktam a zacskójából kiönteni a maradék sót / és benyelni / annyira nem tudok betelni vele / fontos paraméter még, hogy harapás után gyönyörű amorf fraktálábrákat kapunk rajta / és hogy nincs agyonlakkozva.

Átlaga 5,9/10, ami ahhoz képest, hogy a nyugat-európai könnyűropi visszataszító találmány, egészen jó eredmény.

2.) Profi sóspálcika


Döglöttkutyafasza - mondta Karcsi, az erotikus fantáziáktól gyötört roma dzsesszgitáros-orvhorgász minden olyan élelmiszerre, ami nem volt szénné pörkölve. Hasonló vágányon haladt Winkler kolléga, amikor programozóropinak nevezte a Profi halálszínű rekreációs termékét. (A részletes kifejtés: úgyse veszik észre, mit esznek, ropog és a Red Bull mellé jól csúszik.) Hát ha csak a ropogáson múlna, tényleg ez lenne a világ legjobb ropija. A fogak közé illesztve keményebben viselkedik, mint Áder János a Bosszúvágy 7. forgatásán, aztán elemi erejű robbanással esik kis darabokra. Ha a fejlesztőmérnökök a következő tesztig orvosolni tudják az ízmolekulák totális hiányából adódó hendikepet, még sokra viheti a kis Profi. Ja, és ebből sem hiányozhat a politikai dimenzió, Johi szerint ugyanis aljas, árja ropi: szemre sótalan (minthogy nincs rajta egy kristály sem), fehér és unalmas, ízre viszont megdöbbentően sós.

Gyenge állkapcsú, vallásos ismerőseink megviccelésére kiválóan alkalmas.

Érdemjegye: 3,7/10

3.) Sós Pálcika (Karamell)

Már a zacskón beindult a hazugsággyár. Nem igaz, hogy sós, cserébe nincs íze, pontosabban még ez sem így igaz: fényes felszínét megnyalva szétárad a visszataszító Stickletti-érzés, a nyugati álropikra jellemző kesernyés-savankás, fullasztó aroma. Viszont nem olyan könnyű fing, mint azok, a szikes pusztákról legalább a relatív súlyosságot magával hozta. Meg a színét. Winkler kolléga a szabadidős élelmiszerkóstolás Bogdán Emiljeként meg is jegyezte: Tényleg, mint ami nem a kemencében barnult, már amennyiben ez nem számít cigányozásnak. Átlaga: 3,2/10

4.) Nógrádi ropogós

Nem találunk szavakat. Én például homályosan éreztem, hogy itt baj lehet, de engem is sokkolt az eredmény. Az egy dolog, hogy mindenki tudja, a legjobb ropi a Nógrádi, de az utóbbi időben sokasodtak a gyanús jelek. Sótlan, girbegurba, túl keményre sült, vagy éppen nyers liszt ízű zacskók, ilyesmi. Mégsem várta volna senki, hogy a vakteszten ilyen kommentárokat kapjon az ínyenc körökben megkérdőjelezhetetlen ropi, sőt ropipápa: Magyar iskola, de lélektelen, szó szerint is sótlan. (Winkler); Papíríz + enyhe poloskaszárnyfedél-íz (Moon); A klasszikus iskola jellegtelen képviselője (Keki); Ezt a ropit hosszú ideje a spájzban tárolták, mégpedig két kiló, alig letakart üvegben tartott disznózsír mellett. Innen a masszív hájíz, és az ehhez képest meglepő szikkadtság, amit a só hiányával próbáltak talán kompenzálni. (Johi); Görbe, sótlan rudak, az előbbi nem probléma, az utóbbi annál inkább (GG)

Osztályzata: 4,2/10

5.) Csipet sós pálcika

Puffasztott típus, szar, de jól van megsózva - írta Keki és a rajzolt egérrel sokkoló Csipetről ennél bővebben talán nem is érdemes értekezni. Na jó, a szar irodalmi túlzás. Világos, íztelen, ügyesen elhelyezett, apró sókristályokkal díszített termékről van szó, részeg vendégeknek bátran adjuk, ők mosolyogni fognak az egérre és hosszan tanulmányozzák a só mintázatát, az ízlelőbimbóikat pedig úgyis elölte az alkohol.

Átlaga 4,9/10

6.) Tesco gazdaságos sóspálcika

Két táborra oszlottak a tesztelők a hatodik versenyzőnél: a fanyalgók olyanokat kiabáltak be, hogy kőkemény, lisztes, alig sós, míg a nagyraértékelők a klasszikus magyar ropiiskolához való hűséget, a férfiasan kőszerű állagot és a macsós, már-már szoligyanús színt emelték ki. A nagy összecsapás átlaga naná, hogy közepes, ami viszont, elnézve az eddigi osztályzatokat, ebben a mezőnyben nem is rossz. Sőt talán még annál is jobb.

Érdemjegye: 4,9/10

7.) Ropi, az igazi, szezámmagos

Szerintem színtelen körömlakkal van bevonva - közölte Vera, és mivel ő már volt punk és velvetes is, nincs okunk kételkedni. A gyanúsan fényes fedőrétegre rengeteg szezámmagot ragasztottak, sót viszont nem. Világos, hogy a szezámmagos igazi (Keki szerint a ropik cherry coke-ja) gyártója egyénieskedni akart, valami különlegessel kirukkolni ebben a tényleg meglehetősen egyszerű műfajban. Moon szezámügyi miniesszéjét olvasva arra kell gondolnom, jobban tette volna, ha valamilyen más termést próbál ráapplikálni a rudakra: Nekem már a török édességeknél se jött be a szezámmag. Öcsém szerint jól lehet tőle fingani. Más hasznát nem látom. Moon rátapintott, hiszen a szezámmag a XXI. század tíz legnagyobb átverésének egyike, a fitneszkolbász előtt, de elmaradva a liposzómától. Még Johit is elragadta a magellenes hangulat, pedig ő csak a tolómércéjének hisz: A vastagságához képest nem olyan szar (hiszen tudjuk, vastag ropi egyenlő szar ropi), de a bio-igénytelenkedés miatt csak 5 pont. A többiek nem voltak ilyen bőkezűek, így az átlag csak 3,3/10.

8.) Sós pálcika


A ropimezőny díszcigányát politikailag korrekt üdvözlő taps fogadta, aminek a helyét az első kóstolások után átvette a zajos fújolás. (Pedig Moon például az első falat előtt még szép szál sötétbarna ropi-nak nevezte.) A sötétbarna, csillogó burkolat alatt aljas sticklettis íz várakozott, hogy nyelvcsapon ragadja a gyanútlan tesztelőt. A jóindulatú előítéletek közé tartozik, hogy akinek barnább a bőre, annak nagyobb a farka. Na, ilyesmi létezik ropiban is, de a popartos csomagolásával is hamis illúziókat keltő Sós Pálcikánál hiába reménykedtünk az orális fiesztában.

Osztályzata ennek megfelelően 2,7/10

9.) Tesco sóspálcika

Borzasztó kíváncsi voltam, mit hoz ki a vakteszt, merthogy szerintem pillanatnyilag megdöbbentő módon a Tesco ropija a piac legjobbja. Nem hibátlan persze, néha bűnösen kevés például rajta a só, és a minősége is hihetetlenül ingadozik, néha sápadt, mint az egyszeri miniszterelnök, amikor kimondja, hogy "szobakonyha", másszor sötétre ég. A vicc az, hogy az emlegetett Tesco-ropi nem ez, hanem a félkilós gazdaságos. A kiscsomagos, lila, nemgazdaságosról még csak nem is hallott egyik szekemberünk sem. Aztán jött a meghökkenés.

A vakteszten többen is biztosra vették, hogy ez a Nógrádi, ami kopirájt-szempontból érdekes kérdéseket vethet föl, de az tuti, hogy ropira ennél szebbet nehéz mondani. Kritika érte a szárazságát, illetve azt, hogy bár elég sós, a kristályok nem elég látványosak. Ezek azért nem hangoznak túl durván, ami a jegyén - 7,3/10 is jól látszott.

10.) Stickletti (Wolf)

Ha van termék, ami állásfoglalásra kényszeríti a politizáló közvéleményt, akkor az a magyar sósrúd-hagyományokat lábbal tipró, ezzel tömegeket felháborító, a szupermarketek polcait elnézve ugyanakkor mégis népszerű Stickletti. Nem elég, hogy idegenszívű, még puhadobozos is, megcsúfolva, a nemzeti zacskókánont.

Na, ezt az összes tesztelő azonnal felismerte. Keserű! Vékony! Mellékíz! Szemét nyugat! - hallatszott az egyik oldalról. A másikról meg olyanok, hogy Jó sós. Ropog is. Barna, mégis könnyű. Európai alkotmányt! Ez kapta a legtöbb egyest, sőt két nullást is, ilyen szélsőséges rajongója ugyanakkor nem akadt. A nagy zajongás vége 3,3/10.

11.) Soletti duó

Valami Stickletti-féle habos modern nyugati állományjavítós-ropogós - indokolta a nyolc pontot Winkler riporter, a többség pedig ugyanezen okok alapján jól lepontozta a Solettit. Az internacionalista ropitábor Pozsgay Imréjeként a nemzeti oldal a tizenegyes versenyzőt a szokásosnál elnézőbben ítélte meg, de ezzel sem tudott többet összeszedni 3,5/10-nél.

12.) Sajtos Sticketti

Felveheti-e valaha a versenyt az oldschool összetételű ropikkal egy ízesített modell? A töltött kihívók szomorú bukását elnézve erősen kételkedünk. A Stickletti azért mindent megpróbált. Márnacsalit megszégyenítő sajtos illatfelhővel, intenzív sárga színnel és duzzadt formátummal támadja a szokásos rudacskákra talán már ráunt orrnyálkahártyákat és retinákat.

Alig kezdtük el a kóstolást, Winkler kollégából kibújt a totalcaros és felkiáltott: Hosszított Goldfischli-sztreccslimó! Tényleg olyan az íze, mint az ugyanilyen ízű halacskának, ami egyeseknek bejött, másoknak kevésbé. Érdekes összefüggés, hogy Keki megfigyelése szerint a Sajtos Sticklettit balatonparti sülthalasok paprikás panírjának maradékából extrudálják, talán még szálka is van benne, annyira halízű . Vadon portyázó Goldfischliket vizionálva lekényszerítettük az eléggé visszataszító, zsíros masszát, ami a porózus rudakból a szánkban képződött, majd pontoztunk. Az eredmény 2,9/10.

Az összesített végeredmény

1. Tesco sóspálcika 7,3/10
2. CBA sóspálcika 5,9/10
3. Csipet sós pálcika 4,9/10
Tesco gazdaságos sóspálcika 4,9/10
5. Nógrádi ropogós 4,2/10
6. Profi sóspálcika 3,7/10
7. Soletti 3,5/10
8. Ropi, az igazi, szezámmagos 3,3/10
Stickletti 3,3/10
10. Sós Pálcika (Karamell) 3,2/10
11. Sajtos Sticketti 2,9/10
12. Sós pálcika 2,7/10

Veszélyben a kisipar

A multik tehát itt is eredményesen csattogtatják a legendásan mohó állkapcsukat. Módszerük igazi szemét kapitalista trükk: finomabb ropit csináltatnak, mint a kis független, sokkal rokonszenvesebb játékosok. A sok más területen igénytelenkedő Tesco Vitár Róberttel és barátaival szólva kibérelte a ropidobogót. A teszt igazi duplacsavarja volt, hogy végül nem az egyre híresebb Gazdaságos, hanem a kis lilazacskós nyert és méghozzá mekkora fölénnyel. A CBA megmutatta, hogy a nemzeti érzelem sem akadály, ha az ember lánc. Kíváncsian figyeljük, hogy a Nógrádi meglepően gyenge szereplése egy félresikerült sütetnek köszönhető-e, vagy súlyosabb válság áll a háttérben.

Tudjuk, hogy a hazai ropimezőny ennél sokkal szélesebb, ezért kérjük Önöket, ha a környezetükben előfordul valamilyen feltűnően finom/undorító ropiféle, küldjenek nekünk 1-2 zacskóval, mi meg egy újabb körben leteszteljük az újoncokat, a szlovák ihletésű óriásropikkal együtt.

Ezúttal kikacsintottunk a könnyű műfaj felé is, és versenyen kívül (de pontozással) megkóstoltunk pár extrém ropit. Legközelebbi cikkünkből megtudhatják a freestyle teszt eredményeit és körbevezetjük Önöket a Földgolyón, egzotikus rudacskák után kutatva. Aki látott vagy kóstolt már ropiszerű jelenséget távoli helyen, az kérjük írja meg a Tékozló Homár vonatkozó topikjába (Megrázó külföldi ropiélmény wanted).