Vilma
-7 °C
4 °C

Szafari Újpest

2006.08.22. 15:42
Az Index gasztrotúráján megismerkedhet Budapest távoli, keleti végeinek konyhájával, aminek következtében Winkler újságíró Hells Angels-vezető lesz, Mikes kolléga Krúdyvá alakul, Karotta kávézót nyitna, e sorok írója pedig az Alföldre teleportálódik.

Vajon mi volt az első dolgunk azután, hogy elfoglaltuk vadonatúj őrhelyünket a határvidéken? Meglocsoltuk a virágokat? Nagyság szerint sorba állítottuk a könyveket? Szortíroztuk a ceruzákat? Nem. Újságíróink szétszéledtek, hogy Jack Londont idéző bátorsággal felfedezzék a vidéket, amit a bennszülöttek egyszerűen csak Újpestnek neveznek. Köztudott, hogy új kultúrákat legegyszerűbb a gyomrunkon keresztül megismerni, ezért a környék éttermei, kifőzdéi és kocsmái fölé emeltük az újságírás szimbolikus nagyítóját. Mivel az italméréseket felderítő csapat végül nem érkezett vissza a szerkesztőségbe, olvassák gasztronómiai körképünket.

Pizza for the Masses

A Totalcar felfedezőit Winkler autós-újságíró a motorizált kultúra egyik templomához, a Pizza Huthoz vezette. Beszámolójából úgy tűnik, a hely inkább wartburgos, semmint rakétaformájú amerikai autókkal közlekedő vendégekre számít. Az élményektől a csapongó stílusú kolléga szűkszavúbb lett, mint Sonny Barger:

Klíma nincs, bent sokkal melegebb van, mint kint. Marha lassú a kiszolgálás. Béna a berendezés, kb. mint egy elegánsnak gondolt festékbolt Soroksáron 1992-ben. Az asztalok nagyon kicsik, a székek még kisebbek, pedig amennyi vendég van, nyugágyakat is berakhatnának. A kiszolgálás csigalassú.

A barackleves gyakorlatilag vaníliás lóhúgy egy kis műtejszínnel. A pizza ehető. A firenzei tésztának mondott étel olyan szinten ehetetlen, hogy én két próbálkozás után úgy hagytam. Savanyú, ugyanakkor ízetlen, a szósz állaga gusztustalanul zselés, mintha nem négyféle sajtból, hanem négyféle váladékból készült volna.

A sonka valami gépsonkaféle volt benne, hat kis cafat. A tészta sima metélt tészta túlfőzve. A csirkés cézársaláta nem volt rossz. Fél liter jeges tea 500 forint, de mivel nagyon lassú a kiszolgálás, és nagy a meleg, nehéz megúszni 1000 forintos italfogyasztás alatt. Az asztal leszedésekor a pincér bizonytalanul megkérdezte, ízlett-e. Csodálkozva néztem vissza rá, majd rámutattam érintetlen firenzei tésztámra: szerinted?

Érdeklődtem, megkóstolják-e néha, amit főznek, mire a pincér azt állította, nem szereti a tésztát, csak a pizzát. Kérdezte, hozzon-e étlapot, mert nagyon szívesen csinálnak nekem valami mást. Köszöntem, nem kértem. De ezután simán rajta volt a számlán a firenzei tészta, márpedig vendéglátóban még kültelki késdobálóban is alap, hogy az ehetetlennek bizonyult ételt nem számlázzák ki.

Az igazi királyság, hogy az Árpád úti Pizza Hut vécéje a pincében van, ami valami polgári társasköré, de brutális a hugyszag. Az ajtón van egy takarítási ellenőrzőlista, amit egy Gyula nevű ember szignált, de jó előre be is macskakörmözött. J.F. kolléga ellenőrizte is: valójában oda van ragasztva az ajtóra, és lehet, hogy időnként alkoholos filccel újraírják az első sort. És még így is úgy fest, Gyula többet ír, mint takarít.

Krúdy, ha élne

A marcona külső köztudottan érző szívet takar. Így amikor Mikes nyomolvasó a priccsre dobta hosszú, poros katonakabátját, és kalapját a térdére helyezve visszaemlékezett a látottakra, megértettük, milyen lett volna, ha Krúdy egy lovon nekivág a távoli pusztaságoknak:

Zsírtól remegő csülök, dermedező krumplipüréhalom, egy fasírt, egy melle, egy combja az újpesti piac stratégiai pontján elhelyezkedő, támaszkodós kifőzdében.

- Ebben az a jó, hogy innen lejjebb már nem juthatunk - sóhajtja a riporter a főszerkesztő-helyettesnek, majd megadóan belekönyököl a zsírba. A főszerkesztő-helyettes azt állítja, hogy még innen is van lejjebb, de neki hiányzik a perspektívája: nem éri fel a pultot.

Előttük egy Csekonics-kinézetű vendég két adag zöldborsót rendel, megy mind a kettő a mikróba 2 percre, a végén az egyikbe rántott mell pottyan, másik mell híján a másikba az utolsó fasírt. A legmenőbb a hurka meg a kolbász, elvitelre papírtálcán, klasszik zsírpapírba göngyölve, ami garantáltan átázik, viszont kibontva jól mutat majd az íróasztalon a Xerox márkájú lcd képernyő és a Linksys márkájú IP-telefon között. Egy emberes májas hurka, két darab - üzletpolitikai megfontolásból csak párban kapható - kolbász mustárral, másfél szeret kenyérrel és két cseresznyepaprikával pontosan 622 forintra jön ki. 625-öt adunk, és nem kérünk vissza. Krúdy is így tett volna a helyünkben.

Egy elcseszett befektetés

Az új tapasztalatok lényege persze, hogy az ember lélekben és egyebekben is gazdagodjon, új ötletek foganjanak meg benne. Ha Karotta nem a Totalcarban piszmog egész nap, hanem szemfülesen körülnéz az Új Világban, jópofa autós-újságíró helyett egy jópofa kocsmárossal lenne gazdagabb a környék:

Istenem, hogy miért nem vagyok én Dan Haluc altábornagy, hogy a biztos jövő ismeretében arcátlan tranzakciókkal tollasodjak! A libanoni háborúcska miatti tőzsdeesés közgazdaságtudományi nyilvánvalósága smafu ahhoz képest, hogy én mennyire ostoba voltam, amikor nem vettem üzletrészt a szerkesztőség alatti kávézóban.

Pénteken, a költözködés előtti terepszemlén jeges kávét ittunk. Ma reggel a totalcar, heti értekezlete előtt lementem egy kiváló ciabattáért, mert szédültem az éhségtől. És akkor már ittam egy házi vérnarancsos jeges teát is, abban a vitamin. Mire felértem, kiderült, hogy mindenki más is kívánós, így az egész stáb visszament a kávézóba lapot tervezni. Ezúttal darjeeling teát ittam.

Az értekezlet után megéhezik az ember, a szerkesztőségi ebédtől elálmosodik, így óhatatlanul a kávézóban találja magát (az éber dolgozó a munkáltató érdeke). Fenyő kolléga meleg, én hideg tejjel ittam a hosszú kávémat. Amíg ott üldögéltünk, beesett, ránk köszönt, élcelődött, kávézott, majd fizetés nélkül távozott Joób kolléga is. Én álltam helyt miatta.

Délután két óra volt. Én harmadszor fizettem a Café Five-ban. Az első munkanapon. És nem vagyok tulaj. Szétbasz az ideg. Lemegyek, benyomok valami erőset.

A remény nem hal meg

Ahogy a szerkesztőségbe visszaérkező Etele leporolta plüss szafariruháját, majd előadta élményeit, rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy a pozitív gasztronómiai talasztalatok kulcsa nem a lazac vagy az ezüst evőeszköz, hanem a szív:

Az újpesti piac két épülete között a sarkon van egy kis lángosos, ahol 120-tól 240-ig lehet sima és krumplis lángost nyomni. Elsőre nem túl bizalomgerjesztő, klasszikus piaci sorbanállós, zsírospultos intézmény, de kedvesek a nénik, és a dupla zsírpapírban felszolgált kapros-tejfölös-sajtos lángos autentikus lengyelpiacos élményeket ébresztett bennem.

A cucc tökéletes lángos - platóni és kanti értelemben is - állagra, ízre jó, de a zsírtartalma miatt a 13. kerületi ízekhez szokott gyomrom a felénél feladta, és a vége heves küzdelemmé fajult az éhség és a spontán öngyulladás között. Havonta egyszer újra ellenőrzöm, hátha hozzá fogok szokni.

Egy nagy család

A határvidéken még nem idegenedtek el egymástól az emberek, érdekli őket, hogy mi zajlik körülöttük, számukra az utca a magánszféra része, állapítottam meg, ahogy körém gyűlt a Tőkehús-Felvágott és Harangvirág feliratú egységek személyzete, és egymás szavába vágva faggattak. "Mit fényképez? Miért álldogál itt az utcán?" - kérdezte a hentes, miközben a cukrásznő azt tudakolta, kinek fotózom.

A környéket bemutató újságcikket emlegetve a hentes végül azt javasolta, hogy a szemetet kellene fotóznom az utcán, a cukrász viszont beinvitált a Harangvirágba.

A Harangvirág egy S-modell- és egy Walt Disney-barokk szalon keveréke, ahol a Körúti árak feléért, 180-200 forintért lehet dobostortához, sacherhez vagy képviselőfánkhoz jutni.

"Ezer éve működik már a cukrászda" - mondta a kedves üzletvezetőnő, miközben kávét és tortát pakolt elém a pultra. Később azért elárulta, hogy nem tudja, pontosan mikor alapították a helyet, de idősebb vendégei emlegetik, hogy már gyerekkorukban is itt fagyiztak.

Kávét szürcsölve lehunyt szemmel, el tudtam képzelni a békebeli cukrászdát, a külső helyiség aranygirlandjait megbolondító lila neonvilágítás ellenére is. A belső termek lila, faltól falig tükrös berendezése azonban már jelezte, hogy elérkeztünk a nyolcvanas évekbe. A sacher egyébként lekváros-csokis piskótának fogyasztva remek volt, a kávé jó, a hangulat pedig éppen olyan, mintha egy térkapun át valami alföldi kisvárosba teleportálódtam volna.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Értékeljen, nyerjen!

Van kedvenc légitársasága? Írja meg véleményét itt!