Kóbor János és a szakmunkások

"És hogy tetszett?" "Nagyon. Nagyon tetszett" - mondja a fekete bőrkabátban álldogáló, majdnem punkra vágott hajú srác (oldalt rendesen le van nyírva, de a taraj még hibádzik), aztán elmeséli: annyira szeretett volna eljönni, hogy külön kijárta a dolgot az iskolaigazgatónál. "De annyian voltunk, hogy a buszon végig állnom kellett" - teszi hozzá. Tekintve, hogy Berettyóújfaluról jöttek, ez nem kis teljesítmény.

Az Arénéban vagyunk, vasárnap délután, a fiatalosan csak Szakmunkásfesztnek nevezett szakmunkástanuló-fesztiválon, ami annyiban fesztivál, hogy vannak zenekarok, formátumában a rendezvény egyébként a szakmai vásárok örökérvényű hagyományait követi. A szervező a Nemzeti Üdülési Alapítvány, az elsődleges apropó pedig az, hogy az alapítvány idén 150 milliót szán szakmunkástanulók vakációjának támogatására, de egyúttal azt is szeretnék, ha a rendezvény hozzájárulna "a Magyarországon tanuló szakmunkástanulók identitásának, a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók társadalmi beilleszkedésének elősegítéséhez".

Gombafelismerés és szakszervezetek

Mivel az üdülési csekk előnyeinek ecsetelésével nem lehet fél napot eltölteni, kint vannak egyéb szervezetek is, kedvencünk az OÉTI "Gombafelismerés - Táplálkozási tanácsok" standja, de itt a BM is, bűnmegelőzés, illetve drogprevenció ügyében, az Országos Egészségfejlesztési Intézet ("Mottónk: Éljünk a lehető legegészségesebben!"), akik mindenekelőtt az alkohol és a dohányzás ártalmaira hívnák fel a figyelmet, természetesen nem megfeledkezve az AIDS jelentette veszélyről, illetve a családi életre nevelés fontosságáról sem. Továbbképzésekről és EU-s oktatásról is tájékozódhatnak az információra éhes szakmunkástanulók, és persze ne feledkezzünk el a szakszervezetek jelenlétéről sem.

A berettyóújfalui társaságban a legnagyobb sikere a Honvédelmi Minisztérium standjának van, merthogy ők is eljöttek toborozni, pontosabban megismertetni a fiatalokat a hadsereg nyújtotta életpálya előnyeivel. "Azért tetszett, mert meg lehetett fogni a fegyvereket" - vallja be kicsit félszegen az egyik fiú, aki ennek ellenére mégsem szeretne katona lenni, inkább vendéglátósnak tanul.

"Ha majd lesz főnököm, és valami problémám lesz vele, akkor ezen a számon feljelenthetem" - mutatja a szakszervezeti szórólapot Zoltán, aki Kaposvárról érkezett, az ő iskolájából tízen jöhettek. Zoltán egyelőre alapképzésen van, még nem döntötte el, hogy mi szeretne lenni. "Számítástechnikára akartam menni, de nagyon nehéz volt a felvételi" - mondja, aztán gyorsan előszedi a tombolajegyét. Sajnos nem nyert. Kár, hogy nem hozott kamerát, teszi még hozzá, mert az Omegát apukája is nagyon szereti, és akkor megmutathatta volna neki. "Előtte volt még Bulldózer is, az tetszett, meg Bon-Bon, de abból már kinőttem."

Újratermelt Omega-rajongás

Az Omega ötkor kezd, és annak ellenére, hogy a rendezvény zártkörű, regisztrációhoz vagy legalábbis diákigazolványhoz kötött, viszonylag sok, középkorú Omega-rajongónak maszkírozott szakmunkástanulót látunk, hiába, az igazi rajongók megtalálják a módját, hogy láthassák kedvenceiket. A kedvencek nem spóroltak a fellépésen, van lézer, füstgép, hatalmas kivetítő, illetve slágerek a Petróleumlámpától a Gyöngyhajú lányig. Első hallásra kissé elrugaszkodott ötletnek tűnt a zenekar felléptetése (elképzeljük, ahogy brainstormolnak a szervezők: "Mi lehet mostanában a gyerekek kedvenc zenekara? Hát persze, az Omega!"), de a közönségnek tetszik, a Petróleumlámpára egy egész osztály zúdul le a lelátóról táncolni, egy tanárnőforma tanárnő vezetésével. Csak a hiphoprajongók császkálnak szárnyaszegetten a bő gatyájukban és baseballsapkában.

A magyar nemzet egyszemélyes Jaggerje és Tylerje közben feszülős gatyában parádézik, és őszintén tiszteletre méltó, hogy nem intézik el a meghívást egy háromnegyed órás haknival, hanem majdnem két órát lenyomnak, mi meg leszűrjük a tanulságot: az Omega-rajongó atyák Omega-rajongó fiakat nevelnek, akik ugyanúgy éneklik a Ballada a fegyverkovács fiáról szövegét, mint ők maguk annak idején az Ifjúsági Parkban azon a mámoros estén.

Hét órára vége a koncertnek és ezzel a rendezvénynek is, az Aréna előterét elégedettnek tűnő, vidám szakmunkástanulók, és csoportjaikat terelgető tanárok lepik el. Egy tanárnő rápirít egy virgonc srácra, hogy most már hagyja abba, majd lassacskán mindannyian elindulnak a parkoló felé.