Natália
-3 °C
8 °C

Meglátni a fényt

2005.03.06. 16:36
Riporterünk az egyik magyarországi szabadkőműves-nagypáholy rendezvényén járt, ahol kiderült, hogy ezekben a zivataros időkben a szabadkőművesek irodalomtörténésznek álcázzák magukat, és annak ellenére, hogy József Attila nem volt szabadkőműves, mégis az volt.

Az már kizárólag az én hibám, hogy a szabadkőművesekről nem tud más az eszembe jutni, mint a Monthy Python-sorozat vonatkozó epizódja (John Cleese a felemelt lába alatt nyúlkál nagyon szerencsétlenül a titkos kézfogáshoz, biztos emlékeznek), bár az is igaz, hogy "titkos társaság" hívószó azért működik nálam is, felsejik, ahogy eldugott, félhomályos, kriptaszerű helységekben állnak körbe csuklyás emberek kardokkal meg serlegekkel, ezzel még a Koponyák című gyalázatos filmet is sikerül megnézetni velem, szóval ilyen prekoncepciókkal veszem kezembe a Magyarországi Nagyoriens szabadkőműves rendek meghívóját a Feltáruló szabadkőművesség című, szombat délutáni rendezvényre, melyet a Francia Nagyorienssel közösen szerveztek.

Ha John Cleese-re nem is, de egy-egy meglesett titkos kézfogásra és középkori ezoterikus mintákkal díszített ruhadarabra azért számítok, de semmi, a Vakok Iskolájának Nádor termében gyülekező szabadkőművesek joviális, többségében középkorú vagy idősebb úriembereknek bizonyulnak, akik egyszerű öltönyt húztak az alkalomra, sőt van, aki pulóverben érkezett. Meglepetéssel fedezek fel egy ismerős arcot a megjelentek között, lázasan kutatok memóriámban, hogy ki lehet az arc gazdája, majd hirtelen minden a helyére kerül, és egyúttal új jelentéstartománnyal gazdagodnak egyetemi éveim. A jövőre nézve azért megfogadom, hogy ha valaki ezentúl indokolatlan lekesedéssel és különös fénnyel a szemében kezd beszélni a számok szimbolikájáról, ad absurdum antropológiájáról, neadjisten váratlanul hermeneutikai fejtegetésbe kezd, legalábbis gyanakodni fogok, hogy szabadkőműves az illető.

Szellemi közeg

A nagyjából száz szék, a hátsó sorokban ugyan kicsit foghíjasan, de megtelik, pár fiatal, és néhány nő is érkezik (a nagypáholy csak férfiakat fogad tagjai sorába), páran vásárolnak a Trianon és a szabdkőművesség viszonyát taglaló könyvből. Belelapoznék én is, de elkezdődik a rendezvény, ami egyelőre inkább irodalomtörténész-konferenciának tűnik, ahol hamarosan Barthesot és Derridát sűrűn idézve ízekre szedik valamelyik neves írónkat. És tényleg, Báti Márk nagymester tekintélyes szakálla mögül megtartott megnyitó beszéde után valóban egy irodalomtörténész, Szigeti Lajos Sándor kapja meg a mikrofont. Előadását József Attiláról tartja, akiről annyi kiderül, hogy bár nem volt szabadkőműves, mégis az volt, hiszen a makói gimnázium teljes tanári kara és a Szép Szó szerkesztősége is szabadkőművesektől hemzsegett, így ebben a szellemi közegben tanult és alkotott. Ezen kívül még elég hosszan beszél a hetes szám jelentéséről (ugye!), József Attiláról annál kevesebbet.

Utána Yves Jacob, a Francia Nagyoriens nagykancellárja kap szót, aki "A szabadkőművesség a felvilágosodás korától napjainkig, mítosz és valóság" címmel tart előadást. Jacob úr nagyon szimpatikus ember, pont úgy fest, mint egy francia diplomata, vagy legalábbis ahogy egy francia diplomatát elképzelünk, sajttal és borral, kedélyes csevegés közben. Előadásából kiderül, hogy bár a szabadkőművesek szeretik magukat a katedrálisok, sőt a piramisok építőitől származtatni, akik valami különös okból egyszer csak letették a vakolókanalat, és filozofálni kezdtek, a rend valójában háromszáz évvel ezelőtt alakult. Maga Newton, illetve a körülötte szerveződő tudóskör hozta létre a mozgalmat, hogy vallási vitáktól mentesen cserélhessenek eszmét tudományos és filozófiai kérdésekről.

Jó marketing

A nagykancellár újra és újra visszatér arra, hogy a társaság a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméje alapján szerveződik, azaz alapvető a lelkiismereti és gondolati szabadság maximális tiszteletben tartása, sőt előmozdítása, a rendben mindenki egyenlő a társadalmi pozíciótól függetlenül, illetve hogy a felavatási ceremónia során bizonyos értelemben testvérekké válnak. Azon túl azonban, hogy alapvetően humanista célok érdekében tevékenykednek - itthon például segítettek kórházakat, sőt magát a mentőszolgálatot létrehozni -, sajnos nem tudom meg, hogy pontosan hogyan dolgoznak, vagy mit is csinálnak összejöveteleiken. De hát mire is számítottam egy titkos társaság nyilvános rendezvényén. (Az interneten azért nagyon sok információ hozzáférhető, a tudásra szomjazóknak nem kell aggódniuk.)

Annyi mindenesetre kiderül, hogy bár politikával közvetlenül nem foglalkoznak, így vagy úgy a legtöbb progresszív társadalmi, tudományos vagy művészeti eseményben benne volt a kezük, bár a nagykancellár azon kicsit sajnálkozik, hogy a francia forradalomban pont nem, vagyis nem úgy, pedig az "nagyon jó marketing lett volna". Az mindenesetre nem csoda, hogy a totális hatalomra törő rendszereknek első dolga a szabadkőművesség betiltása vagy akár kiirtása. Németországban például a második világháború végére a több mint ötvenezerből egyetlen szabadkőműves sem maradt, itthon pedig legutóbb Rákosi tiltotta be a szervezetet, ami csak 89-ben alakult újjá.

Zárásként Kossuth avatási beszédét idézik fel. Megtudjuk, hogy 1849-ben Kossuth Lajos is "meglátta a fényt", és belépett volna a pesti páholyba, de azt véletlenül éppen róla nevezték el, így javíthatatlan úriemberként mégsem vetette fel magát, csak később, amerikai útján jelentkezett egy cincinnati körbe. Bár az új tagok, az inasok egy évig nem szólalhatnak meg, Kossuthtal kivételt tettek, és mondhatott beszédet, amit nagyformátumú egyéniség lévén negyvenöt percesre kanyarított. A közönség itt egy pillanatra ijedten lejjebb csúszik a széken, de azonnal megtapasztaljuk, hogy a szabadkőművesek valóban humanisták, hiszen az eredetileg háromnegyed órás beszédet pár percesre rövidítve hallhatjuk.