A munkásosztály a paradicsomban

Amikor a hetvenes években felépült a szocreált idéző egykori hajdúszoboszlói kormányüdülő, még divat volt, hogy a pihenni vágyó kommunista vezetők is vonattal közlekedtek, így a riporter sem bérautóval vág neki a nagy kalandnak, élete első luxusszállótesztjének.

SZOT-üdülő-fíling

De persze félelmem alaptalannak bizonyul a megérkezéskor, és az apartman minden várakozást felülmúl: felszerelt konyha, szabályozható fűtés-légkondi, nappali, hálószoba, fürdő egy zuhanytemplommal, mindez negyvennégy négyzetméteren. A dizájn egy SZOT üdülő 70-es évekbeli nappalijára emlékeztet: kamillavirágokkal díszített zöld szőnyegpadló, ugyanez a motívum a foteleken, székeken és a kanapén. A pártállami múltra utalhat még, hogy nincsen a szobákban biblia.

Az első reggeli során kiderül, hogy bár étterem van, választék nincs, és csak akkor vehetem igénybe félpanzióm másik felét, ha tízig ebédet rendelek, vagy délig vacsorát. A kosztért kábé napi négyezer forintot számítanak fel fejenként, ami az ételek minőségéhez képest túlzásnak tűnik, igazi menzakajákat szolgálnak fel.

A jó bor hiánycikk

Fájdalmas, és nem elhanyagolható részletkérdés, hogy nincsenek igazán jó borok. Hiába van borhűtő, az nem éppen a hazai borászat csúcsát képviselő Egervin termékekkel van tele. Csupán egy villányi fajta van még, de az is annyira érdektelen, hogy a neve sem maradt meg. A piros terítős asztalokhoz kényelmetlen szék dukál, zenei aláfestésként pedig filmslágerek angolul. A személyzet komolyan veszi az ülésrendet: minden szobának külön asztala van, nem lehet csak úgy leülni bárhová.

Miniszterelnök nélküli bulik

Klikk a többi képhez

"Miniszterelnök még nem volt a szálló vendége, amióta itt dolgozom" - mondja a vélhetően a polgári oldalhoz húzó pincér, aki Orbán Viktorról per Viktorként beszél és elmeséli, ő például azért nem aludt náluk, mert családjával érkezett a városba, nem szereti a pótágyakat, négyágyasban pedig nem fért volna el. A szakember úgy tudja, Medgyessy azért hanyagolta az egyébként a helyiek és a Magyar Nemzet szerint a barátja tulajdonában álló hotelt, mert saját nyaralója van a városban.

A recepciósok amúgy rendkívül diszkrétek, semmi konkrétumot nem árulnak el, arról kik azok a nagykutyák, akik a szálló termálmedencéiben áztatták magukat az utóbbi években. A hajdúszoboszlói Barátság Borozónál kortyolgató turisztikai vállalkozók viszont úgy tudják, hogy évente kétszer, karácsonykor és húsvétkor pihen a kormány az Apolló Hotelben, de ezt az információt a szállodában nem voltak hajlandóak megerősíteni, mivel "nemzetbiztonsági kockázatot rejt", ha kiderül, mikor vannak itt a védett vezetők.

Edzőterem három géppel

A szolgáltatások alapján az Apolló az egyik legjobb szálloda Hajdúszoboszlón, csak lakosztályok vannak, mezei kétágyas szoba nem létezik. Hiányosság, hogy nincs kábeltévé, műholdról pedig csak a három földi csatorna fogható, valamint a Duna TV. Persze a szoboszlói tévé is.

A prospektusok szerint van viszont edzőterem, ami valójában egy apróbb helyiség három kondigéppel. Masszázs rendelhető, kérésre bekapcsolják a szaunát. Az uszodarészben fiatalos az átlagéletkor. Öntudatos üdülésijog tulajdonosok pihenik ki fáradalmaikat az egy méter mély, harmincnyolc fokos termálmedencékben.

Üdülési jog a végkielégítésből

Cseri István tatabányai bányász végkielégítését fektette a szoboszlói szállodába: öt éve 980 ezer forintért vásárolt magának üdülési jogot, harminc évre előre biztosítva egyhetes téli vakációját. Cseriéknek a családi telelés úgy évi 52 ezer forintra jön ki, mivel húszezer forint karbantartási díjat is fizetnek évente.

Cseriék csak a szálló fürdőjében mártóznak meg naponta és nem merészkednek el a kilencszáz forintos belépőjű városi fürdőbe. Étkezés a joghoz nem jár, így a bányászcsalád egész évben gyűjti az étkezési jegyeket, hogy a könnyed vakáción elebédelhessék azokat.

Emberi drámák a szaunában

Nézzen még képeket!

A szaunában sem sikerül emberi drámák nélkül megúszni az izzadást. Egy nyírségi almatermesztő a mezőgazdaság válságáról beszél, miközben kiderül, hogy két üdülési jognak is a boldog tulajdonosa. Amikor a kisgazda a részletekbe is beavat, egyre inkább az az érzésem támad, hogy az üdülési jognál nagyobb átverés kevés van. Négyszemélyes jogát 2,5 millióért, a kétszemélyeset egymillióért vette, az egyik helyen kilencven, a másikon negyvenezer forintos éves díjat kell fizetnie. Mezőgazdászunk arra bazíroz, hogy ha nagyobbak lesznek a gyermekei, talán külföldi szálláshelyre cserélheti a nyaralási jogot, mert 51 országban van jelen az a vállalkozás, amelytől a jogokat vásárolták.

Említésre érdemes, hogy a szállóvendégek vendégeitől sem szednek belépőt a fürdőhasználatért, nem kér felárat a masszőr és az sem okoz problémát, ha a két személyre megrendelt étkezéseknél hárman jelenünk meg, vagy hogy kettő helyett öten tartózkodunk a szobában.

Annyira megtetszik az aranyélet, hogy a vasárnapi távozást hétfőre, a hétfőit pedig keddre halasztom. Jó volna maradni az Apollóban, de nem sikerül lényegesen lealkudni a negyedik éjszakát, így már nem maradunk. Hétfőn tehát kiköltözünk, de még megegyezünk, hogy visszatérünk vacsorára, mert a vasárnapi reggelinél elmaradt a rendelés, így a félpanziónk felét megspórolták.

Az utolsó vacsora

Az utolsó vacsorára egy jászsági mezőgazdasági vállalkozóval érkezünk, így a kétfős vacsorát háromfelé osztják. Az kedves, hogy csak miattunk működtetik a konyhát, az már kevéssé, hogy ha nem vagyunk résen, hatezer forintunk bánná a töltött tojásból, székelykáposztából és mákos rétesből álló menüt, mivel a félpanzió ellenére hozták a számlát.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!