Taknyos zsebkendő helyett arany hernyót kap Szentpétervár

Az orosz hatóságok valószínűleg sosem hallották meg az Index építészetkritikusainak figyelmeztetését, mely szerint ha dekonstruktivistát észlelünk, azonnal nyissunk ablakot, alkalmazzunk klórgázt és helyezzünk a lejátszóba egy Presser Gábor-lemezt. Emiatt engedhették be az országba a riasztó divathullám híres alakját, az amerikai Mosst, ám a szláv lélek 2001-ben nem tűrhette tovább, és az építész lehangoló konstrukcióját mégsem építették meg.

A Szucsev Állami Építészeti Múzeum honlapján együttérzéssel olvastuk az egyébként nyilvánvalóan nyugatfóbiás Grigorij Revzin írását, amelyben a szerző úgy véli, hogy az orosz építésügyi hatóságok valójában tesztelni akarták az orosz társadalom fogadóképességét a kortárs nyugati sztárépítészetre.

Revzin abban téved, hogy a sztárépítészet pompás dolog, csak az értelmetlen hegyesszögeikkel és gyűrött felületeikkel elszomorító dekonstruktivistákat kéne magyar popsztárok felvételeinek hallgatására kényszeríteni, amíg hivatalosan bocsánatot nem kérnek.

Francia arany

A merész péterváriak aztán nemzetközi pályázatot írtak ki, hogy - feltételezésünk szerint - most már elátkozzák a pillanatot, amikor beengedték az első kvarcórás embert a birodalomba. A színház kibővítésére kiírt tendert ugyanis egy nem kevésbé merész - a bélyeg méretű képek alapján elődjénél klasszisokkal érdekesebb - terv nyerte.

Ez is egy igazi sztár munkája. Dominique Perrault-nak sok ismert épülete van (innsbrucki városháza, berlini olimpiai bicikliscsarnok), de igazán híres a világ egyik legszebb városának sziluettjébe metszett kegyetlen mozdulatával lett. Ő tervezte ugyanis a párizsi Francia Nemzeti Könyvtár négy rideg, fenyegető toronyépületét, amelyek a környéket is dermesztő aurával vonják be. Mindenünk a minimalizmus, ha japán építészt látunk melegség önti el a szívünket, de az ismert könyvtár maga az értelem nélküli kietlenség. Egy kortárs francia tervező szerint a komplexum valójában a megrendelő, Mitterand néhai elnök síremléke, aki onnan üzeni, hogy "ti vagytok ott lenn, én meg itt fönt". A Mariinszkij színház toldaléka Perrault korábbi munkáihoz képest igazi neobarokk diznilend, amennyiben legalább vidám arany színe és amorf alakja van. Hivatalosan arany szarkofágnak nevezik. Úgy látszik Perrault nem tud elszakadni a sírhely-fixációtól, ám az epés szentpéterváriak máris lepkegubónak és hasonlóknak csúfolják a tervet.

A szinte csupa nagyágyút felvonultató meghívásos pályázaton egyébként szerepelt a holland Erick van Egeraat is, aki Budapesten az utóbbi években több épületet tervezett és az ő elképzelései alapján újították fel a volt SZOT-székházat is a Dózsa György úton.