Kattintson a nagyításhoz!

El tudja képzelni, hogy Budapesten autózva egyszer majd azt suttogja magában: Bárcsak végre a dugóba kerülnék. Az autósétány nevezetű tervvel a dugó, legalábbis a budai rakparton, a munkanap fénypontját jelentheti. A futurisztikus koncepció megmentené az autósokat a szinte egész nap tartó, idegőrlő araszolástól. Gyorsabban ugyan nem érnek célba, viszont az út sokkal szórakoztatóbb lesz.

Az autók a rakparton ugyanis egy, a Duna energiájával hajtott futószalagra hajtanak rá, amely a forgalom átlagos sebességével halad. Az autósok kiszállhatnak a kocsiból, sétálgathatnak, tág tere nyílik a szocializálásnak, és a városban nyilván hamarosan megjelennek az első futószalag-párok is.

A koncepcióban valamivel lassabban haladó mozgójárdák is szerepelnek, bizonyítva, hogy a vonzó, de hülye találmányok terén a XIX. század már mindent elért. A közlekedési eszközöket és mozgójárdákat összekapcsoló rendszer ugyanis pontosan így szerepel Leonard de Vries, az 1900-as évek újításait bemutató, Furcsa találmányok című könyvében. És azóta sem valósult meg.

Kattintson a nagyításhoz!

Ha szívesen lakna egy hatalmas élményparkban, szavazzon a tervre, amely kábelvasúttal, a Margit sziget csúcsánál kialakított buliszigettel, hatalmas plázzsal és gyalogoshíddal fazonírozná át a fővárost.

A kábelvasút főleg azoknak lesz hasznos, akik a Citadellánál nézelődve hirtelen rádöbbennek, hogy sürgősen találkozniuk kell valakivel a Belgrád rakparton. A fontos vagy lényegtelen ügyek a legkönnyebben sétálgatás közben beszélhetők meg, így ismerősünkkel érdemes ezután nekivágni a Budára vezető gyaloghídnak, ahol kávézhatunk is, miközben a butikokban beszerzünk néhány édes kis jópofaságot.

A tartalmas délután után kifekhetünk a budai plázsra, amit úgy hoztak létre, hogy a forgalmat e célra kialakított alagutakba vezették. Lebarnulva pedig irány a Margit sziget elé épített mesterséges sziget, és a két úszó stég, ahol kiállítóterek, éttermek és további kávézók közt tölthetjük el a reggeli kávézásig fennmaradó időt.

A szavazásnál kérjük, ne vegye figyelembe, hogy jégzajlás idején mi lesz az úszószigetekkel, és ki fogja télen használni a gyaloghidat. A koncepció értelmében a Budapestiek úgyis mediterrán üdülőhelyeken töltik az év ezen részét.

Kattintson a nagyításhoz!

Állítólag az egyik legolcsóbb és leggyorsabb városi közlekedési mód lenne, ha egy hatalmas csatornát ásnánk a város közepén, feltöltenénk vízzel, amin aztán kis hajók szállítanák az embereket, dugók nélkül, a város minden pontjára. A terv nyilvánvalóan kivitelezhetetlen, egy ilyen csatorna létrehozása ugyanis elképesztő összegeket emésztene fel.

Budapest esetében az a furcsa, hogy a város már eleve rendelkezik egy Dunának nevezett csatornával, amit a törpékről elnevezett sétahajókon kívül azonban nem használnak semmire. Leszámítva a szennyvízelhelyezést.

A dokkolónak nevezett terv tehát kézenfekvő ötletet vet fel: készítsünk kis, tetszetős vízi járműveket, amikkel gyorsabban eljuthatunk az Árpád hídtól a Lánchídig, vagy mondjuk Csepelre, mint metróval, villamossal és egyebekkel. Kis sétákat beiktatva pedig gyorsan érhetnénk el a város jó részét. Az alkotó az egészhez a vízálláshoz igazodó, és dizájnban illeszkedő kikötőket is tervezett.

Kattintson a nagyításhoz!

A Budapestért aggódó jövőbelátók fétise a gyaloghíd, ez már a második ilyen versenyző a top 10-ben. A huhogók azt mondják, hogy a gyaloghíd pompás, emberbarát építmény azokban a városokban, ahol kicsi a folyó és a parton lehet sétálgatni. A folyó nálunk széles, egy 800 méter hosszú gy.h. megépítése a huhogók számításai szerint rohadt sok pénzbe kerülne, a parton meg autópályák vannak. A lelkesedők realistábbja is belátja, hogy a Dunát akkor kapják meg a pestiek, ha Schneller főépítészt likvidálja egy bojárivánista terrorkommandó plusz felépül a teljes körgyűrű és olajat találnak a Margitszigeten. De ők (a lelkesedők, nem a terrorkommandósok) azt is mondják, hogy ha a fentiek miatt úgyse fogunk a parton vigadni, soha a büdös életbe, akkor legalább legyen egy jópofa gyaloghidunk, amíg bírunk biciklizni. Na, Ön melyik oldalhoz húz? Ha eldöntötte, akár erre a tervre is kattinthat.

A pályamű szerzőjét a Nagy Folyó egyébként konkrétan megszólította, méghozzá áradáskor, és szó szerint azt mondta neki: ,,Itt vagyok nektek, és még észre sem vesztek!" Talán emiatt olyan merész a formára nem túl lázbahozó híd műszaki szerkezete: a két ívelt acélcsövet a parton gömbcsukló tartja, de a lényegi alátámasztást két úszó pillér biztosítaná a part közelében. El nem tudjuk képzelni, mi történne áradáskor, de ha Ön kíváncsi a várható eredményre, akár fel is pontozhatja a tervet.

Kattintson a nagyításhoz!

Soha senkinek nem lesz bátorsága ahhoz, hogy kitiltsa a gépjárműforgalmat a belvárosi alsó rakpartoktól, és azt mondja, tessék, itt a Dunátok, kezdjetek vele, amit akartok! Maradnak hát a folyóba merülő medencék, vízen lebegő pontonok, ezek különféle változatai és kombinációi.

Biztosan bennem van a hiba, de attól valahogy nem kerülnék közelebbi kapcsolatba a folyóval, ha mondjuk négy-négy 15 méter átmérőjű, feszített fóliabevonatú félgömb állna a mederhez horgonyozva a budai oldalon a Parlamenttel szemben, a Gellért hegy lábánál, a Várkert bazárnál és a Műegyetem előtt. De biztosan van, akinek földbe gyökerezne a lába a gyönyörűségtől, hogy az alkotótárs víztükör gömbbé egészíti ki a félgömböket. Bennük egyébként sakk-kört, növényházat, kiállítótermet, kávézót meg ilyeneket talál, aki átküzdötte magát az autók között. A koncepció csúcspontja a két partot összekötő alkalmi félgömbsor. "Díszítsük fel a folyót egy ünnepi gyöngysorral!"

Kattintson a nagyításhoz!

A gyaloghidak és a műszigetek mellett a Dunát átszelő lanovka gondolata hozta leginkább lázba a jövő Budapestjéről álmodozókat. Ez a terv a Közraktárakat kötné össze a Demján-féle Nemzeti Színház-Művészetek palotája kombóval, drótkötélpálya segítségével, méghozzá úgy, hogy az útvonal a folyó fölött átívelne Budára, ahol a kabinok ellebegnének a Műszaki Egyetemtől a lágymányosi randa campusig, aztán vissza a Duna fölött Pestre.

Ízlelgetjük a gondolattársításokat: - csillék, kőszén, Erzsébetvárosi Bányász, nehézipar, Weiss Manfréd, Ausztria, gőzgombóc, Magas-Tátra, grog, nyolc éves vagyok és titokban úgy beseggeltem a rumosteától, hogy majdnem beleveszek a Csorba-tóba - igen! Miért is ne legyen Budapest a lanovkák fővárosa? Ha önt lelkesíti a gondolat, csapjon a pontok közé!

Kattintson a nagyításhoz!

Leszámítva azt, hogy a gyaloghidakat az év egyik felében az időjárás miatt nem használnák a budapestiek, az év másik felében pedig azért nem, mert viszonylag kevesen akarnak eljutni a Vigadótól éppen a Várbazárig, nekünk tetszett a három, óriási locsolócsőre emlékeztető gyaloghíd ötlete.

Bár a tekergőző csövek egyikében bicikli utat vezetnének majd, a kanyargó csövek valószínűleg a technoszubkultúra kedvencei lesznek.

A partiarcok ugyanis szeretik a pszichedelikus színeket és nekik tényleg mindegy, hogy hova mennek, amíg időnként szórakozóhelyekbe botlanak.

Kattintson a nagyításhoz!

Milyen lenne már, ha az ember annyira beszívna, hogy klasszikus videójátéknak nézné a Dunát, ahol a főhős balról jobbra haladva végigugrál a fel-le mozgó téglákon, egészen a Donkey Kongig? Egy ötletpályázat lényege lenne, hogy az indulók tényleg elengedjék magukat és ne törődjenek a szellemet a föld sarába lehorgonyzó konkrét részletekkel. Ezért imádjuk ezt a magasból egészen christósan kinéző víziót, miszerint a Duna fenekébe rengeteg teleszkópos rudat szerelnének, a végükön egy-egy járólappal. A lapok legalsó helyzetükben a folyó fenekén pihennének, a teleszkóp kinyújtásával azonban fél méterrel a vízszint fölé emelkednének.

A tetszés szerinti elrendezésben erektálható lapok akár átjárót is képezhetnének, vagy éppen szigeteket, vagy fraktálszerű csipkés partszegélyt vagy Demszky Gábor és kedvenc lova közös sziluettjét. Annyira megejtő, ahogy az ismeretlen tervező túllép olyan prózai apróságokon, minthogy a Duna forgalmas nemzetközi vízi út, így a szerkezetet legfeljebb éjszaka lehetne kidugni a víz alól, de akkor is minek, hiszen iszap, furcsa takonyszerű trutymó és intim betétek borítanák (horgásztapasztalat), illetve nem zavarja a várhatóan ezemilliárdos nagyságrendű költség, hogy az csak na. Viccen kívül egészen belelkesedtünk. Most komolyan, jelentkezzen az, aki NE szeretné, hogy egyszer, egy bolondos éjszakán Super Mario módjára ugrándozhasson a Folyó felett ?

Kattintson a nagyításhoz!

Épp csak fellélegeztünk, hogy Budapest 2010-ben nem lesz Európa Kulturális Fővárosa, és így nem épül a Margit híd közepén panorámapresszó üvegből, máris itt az újabb ötlet. Épüljön kilátó a középső pillér fölé, benne étteremmel, bárral, kávézóval, az üvegfalakba mart magyarázatokkal és ábrákkal. A tervezett építmény "virtuális szem" lenne, "mely alkalmas a város régi jelképeinek figyelésére".

Azt senki nem kifogásolná, ha a híd felújításakor a gyalogosok és a bringások külön sávot kapnának, de nem hiszem, hogy akad ember, aki el tudja képzelni, hová kerülhetnének azok a hatalmas földlabdák, melyekben a gépjármű- és a kerékpárosforgalmat elválasztó növénysáv lombos fái gyökereznének. (A villamossínek között álló nyolc méter magas növényóriásokról most ne beszéljünk.)

A terv szimpatikus eleme, hogy a gyalogossáv kiöblösödéseiként teraszocskákat terveztek a napozóknak, a kutyasétáltatóknak, a bringásoknak, az utcazenészeknek, az időseknek, a randevúzóknak, a magányos olvasgatóknak és mindenkinek, aki szereti.